A berlini fal leomlása óta nem volt ilyen válság Nyugat-Európában
2017 szeptember 23., 05:21
Gerard Piqué, a világ legérdekesebb focistája
2019-től vetélytársat kapnak a grand slam-tornák, a tenisszezon négy kiemelkedő versenye. A legnagyobb játékosok által rendre ellógott Davis-kupa helyett szeptemberben, valószínűleg Madridban egy focivébé-jellegű nagy tenisztornát rendeznek 18 ország részvételével, a negyeddöntőkig csoportkörben, utána egyenes kieséses rendszerben. Az országok közötti összecsapások háromszettes meccsekből állnak majd, két egyéniből és egy párosból.
A 25 évre tervezett, 3 milliárd dollár megmozgatásával számoló versenysorozat ötletgazdája a Kosmos nevű befektetői csoport. Mindez csak egy újabb mérföldkő lenne a profi sport és a szórakoztatóipar iszonyatosan jövedelmező házasságában, a Kosmosnak azonban egyik részvényese, vezetője és tulajdonképpen arca is Gerard Piqué, a Barcelona 31 éves hátvédje. És így ez már nem a tenisznaptár átalakításának története, hanem a világ ma legérdekesebb focistájáé.
Piqué nem csak azért érdekes, amit a pályán tud, de azért érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi évtized meghatározó középhátvédjéről van szó. A Barcelonában előbb Carles Puyollal, most már a francia Samuel Umtitivel félelmetes párt alkotó, a spanyol válogatottban pedig Sergio Ramos társaként játszó katalán higgadt, tiszteletet parancsoló, jól fejelő, a labdakihozatalban is tanári játékos. Egy világbajnoki, egy Európa-bajnoki és négy BL-címe van, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A 2018 nyári újabb spanyol égés után a válogatottból visszavonult, Barcelonában viszont, akárcsak az elmúlt években Xavi és Iniesta, még addig fog játszani, ameddig csak akar.
Piqué azonban nem az a tipikus focista, és ez elsősorban családi hátterének köszönhető. Nem két gyereke anyjának, a kolumbiai Shakirának, hanem neveltetésének. A világ legjobb focistái jellemzően nem a világ legjobb családjaiból származnak, és bár nem mindenki származik olyan borzalmas körülmények közül, mint Garrincha vagy Tevez, ritka a játékos akinek az alsó-középosztálybeli gyerekkornál jobb adatott meg. A hatvanszobás kastélyban felnőtt Gianluca Vialli olyan ritkaság, hogy rendre csak ő szokott felmerülni, amikor jó családból származású focistákat kell összegyűjteni.
Pedig Piquének sincs miért szégyenkeznie a kopasz olasz előtt. Apja sikeres üzletember, anyja kórházigazgató orvos Barcelonában, így a kis Gerard abban a katalán nagypolgári közegben nőtt fel, aminél kevés kényelmesebb van Nyugat-Európában. Nagyapja, a barcelonai szempontból meglehetősen szerencsétlen nevű Amador Bernabeu igazgatósági tag volt a klubnál, a kölyökkora óta az FC Barcelonában nevelkedő Piqué így, szemben korosztályos csapattársaival, például Cesc Fabregassal és Messivel, nem csak abba kóstolt bele, ami a pályán történik. Jellemző sztori erről a korszakról, hogy amikor a Barca akkori edzője, Louis Van Gaal éppen Bernabeu nagypapánál volt vendégségben és találkozott a 12 éves Gerarddal, aki elmesélte, hogy ő bizony középhátvédet játszik, a sajátos stílusáról ismert holland közölte, hogy ahhoz nem néz ki elég erősnek, és úgy meglökte a gyereket, hogy az elesett.
Hiába voltak ilyen kisebb kényelmetlenségek, minden visszaemlékező, még saját szülei szerint is, Piquének az életben mindennel szerencséje volt, neki minden összejött. És nem, megint nem Shakiráról van szó. Néhány manchesteri és zaragozai tanulóév után pont akkor tért vissza a Barcelona első csapatához, amikor a kispadra Guardiola ült le, így alapköve lehetett a futballtörténelem egyik nagy csapatának, majd az arra épülő, szintén korszakosan jelentős spanyol válogatottnak is.
De Piquének nemcsak az istenadta futballtehetségével volt szerencséje, hanem az eszével is. Ahogy ritka a jó családból származó focista, úgy nehéz olyat találni, aki a nyári szabadságát nem bikinis csajokkal tölti botrányosan nagy jachtokon. Neki viszont egy fárasztó barcelonai szezon után is van arra energiája, hogy a Harvardon tanuljon menedzsmentet.
Már a dollármilliárdos teniszüzlet előtt is látszott, hogy rendes katalán nagypolgárként Piquének egyébként is van érzéke az üzlethez. Nem nagyon ismert olyan eset, amikor egy játékos intézze el egy klub mezszponzori szerződését, az FC Barcelona és Piqué esetében azonban ez történt. Ő volt az, aki összehozta a Barcelona vezetőit és a milliárdos japán üzletembert, Hiroshi Mikitanit, a Rakuten cégcsoport tulajdonosát, aminek eredményeként 2016 óta már nem a Qatar Airways, hanem a Rakuten neve van ott a kék-piros mezeken.
Piqué és Mikitani ma már üzlettársak is a teniszvilágot megreformáló Kosmosban, amibe 2018 augusztusában beszállt a világ egyik leggazdagabb embere, a teniszvilágban korábban is mozgolódó Oracle-vezér Larry Ellison is. Persze nem minden válik arannyá, amihez Piqué nyúl, volt például egy nem különösebben sikeres videojáték-cége, és az újságírói ambíciókat is kergető Players Tribune-ön megjelent anyagai is inkább parttalan bennfenteskedések, mint érdekfeszítő tényfeltárások. De Piquét mégsem ez a néhány baklövése tette Spanyolország leggyűlöltebb játékosává, hanem irtózatosan nagy pofája.
Nagy szája persze sok focistának van, ahogy az iszonyatosan sikeres és nem különösebben intelligens fiatalemberekhez illik. Van, aki viccesebb, mint Balotelli, és van, aki tényleg inkább csak fárasztó, mint Ibrahimovic. Piqué azonban ebben is egy egészen más minőséget képvisel: neki a nagy szája mellé gyakran kifejezetten értelmes véleménye is van, valamint fantasztikus tehetsége sokmilliós társadalmi csoportok felidegesítésére.
A Piquét már évtizedek óta ismerők, például Cesc és Messi szerint mindig ő volt a leghangosabb az öltözőben, aki egyfelől mindig kiállt az igazáért, másfelől a legdurvább poénok és szívatások is mindig tőle indultak. Ahogy sok gazdag kamasz, ő is mindig tudta, hogy ha igazán nagy baj lesz, majd apu és anyu közbelépnek. Aztán amikor már saját jogon is milliomos lett, végképp nem volt miért visszafognia magát.
Mielőtt átpozicionálta volna magát komoly üzletemberré, Piqué Twitterénél kevés helyen lehetett jobb Real Madrid-gyalázásokat olvasni az interneten. A születése óta Barcelona-drukker hátvéd ugyanolyan őszinte lelkesedéssel tudta gyalázni a halálos ellenséget, mint bármelyik drukker, azzal a különbséggel, hogy ő saját válogatottbeli társainak is simán nekiment egy-egy odaszúrt mondattal. A kiélezett Guardiola-Mourinho háború idején egyértelműen Piqué volt az egyik oldal leglelkesebb frontharcosa, akinek néhány mondata köré komplett címlapokat tudott felhúzni mind a Barcelona- mind a Madrid-párti sportsajtó.
A Real Madrid drukkerei régóta nem utáltak annyira Barcelona-játékost, mint Piquét, akinek gyakran minden labdaérintését füttykoncert kísérte a Santiago Bernabeuban. Aztán a politika gondoskodott arról, hogy ez Spanyolország valamennyi stadionjában így legyen. A 2017 októberében a katalán autonóm kormány által a spanyol vezetés kifejezett tiltása ellenére is megrendezett függetlenségi népszavazás előtt és után még a Barcelona legkevésbé politizáló játékosai, mint például a Katalóniában született, de apja révén andalúz származású Xavi és a cseppet sem katalán Iniesta is megszólaltak. Legalább annyit, hogy legyen már béke. Az őskatalán, és egyébként is szabadszájú Piquének természetesen ekkor is volt véleménye.
Azonban szemben a függetlenség mellett nyíltan kampányoló Guardiolával, Piqué - akárcsak a pénzes barcelonai nagypolgárság jelentős része - soha egy szóval sem támogatta az elszakadást Spanyolországtól. Ő csak arról beszélt, hogy igenis kellene engedni az embereket szavazni egy fontos ügyben. Majd amikor a népszavazás napján a spanyol rendőrség több helyen erőszakosan lépett fel a szavazni próbálók ellen, a kamerák előtt sírta el magát, amikor mondania kellett volna valamit az ügyről.
Hiába nem mondott soha semmi függetlenségpártit, a spanyol alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek ítélt népszavazási kezdeményezés támogatásával Piqué örökre elásta magát sok spanyol szemében. Korábban is előfordult, hogy néhányan kifütyülték a spanyol válogatott hazai mérkőzésein, innentől kezdve viszont még a nyilvános edzéseket néző tömeg is fújolt, ha a közelébe került a labda. Nem számított, hogy Piqué a csapat egyik kulcsfigurája, aki soha nem játszott kisebb erőbedobással a válogatottban, mint a Barcelonában, ha egy tábor megutál valakit, okkal vagy ok nélkül, onnan nagyon nehéz visszajönni.
Valószínűleg a folyamatos fütyülésnek és a spanyol sportsajtó egy részéből érkező támadásoknak is volt köze ahhoz, hogy az egyébként elég vastag bőrű Piqué az oroszországi vébé után annak ellenére visszavonult a válogatottságtól, hogy a nála idősebb Sergio Ramos még maradt.
Az orosz vébé azonban nemcsak azért marad nevezetes Piqué számára, mert ez volt az utolsó tornája a spanyol válogatottban, hanem mert ekkor sikerült a legjobban felidegesítenie a Barcelona vezetését is. A nyár elejének nagy spanyolországi focisztorija volt a francia Griezmann esetleges átigazolása az Atlético Madridtól Barcelonába. Egy hosszasan felvezetett, nevetségesen patetikus videóban végül Griezmann azt jelentette be, hogy marad Madridban, ami már magában is idegesítő lehetett a Barcelona igazgatósága számára, de igazán az fájt nekik, hogy a foci világában elég szokatlan mozgóképes megoldásnak a Kosmos és Piqué volt a producere.
Aki hülyét csinál a saját klubjából, azt általában megbüntetik, de Piqué persze ezt is megúszta. Mégsem rúghatják ki a pótolhatatlan középhátvédet, aki még a mezre is szerzett szponzort. Sok focistáról mondják már játékosként is, hogy biztosan jó edző lesz, Piquéről viszont már évek óta az a katalán közmegegyezés, hogy ő inkább a klubelnökségre hajt. A Griezmann-videóval pedig tulajdonképpen azt bizonyította be, hogy már most nagyobb a hatalma, mint a barcelonai díszpáholy első sorának.
A Davis-kupa megújítása körül még nincs minden lefutva. Bár Nadal, Djokovic és Murray Piquéékkel vannak, Roger Federer inkább a szintén szeptemberben rendezett, Európa és a világ többi részének teniszezői között megvívott Laver-kupát támogatja. Néhány éven belül el kell dőlnie, hogy a Kosmos által beindított új torna tényleg a teniszszezon fontos eseményévé tudja-e kinőni magát. Az viszont egészen biztos, hogy Gerard Piqué akkor is a sportvilág meghatározó alakja lesz, amikor néhány év múlva már nem ő lesz az FC Barcelona középhátvédje.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.