13 és fél év fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte pénteken elsőfokon a Tatabányia Törvényszék M. Apollót. Azt a fiút, akit azzal vádoltak, hogy tavaly áprilisban egy buli után brutális módon halálra vert két hajléktalant az utcán Tatabányán.

Apolló leghamarabb akkor szabadulhat, miután leülte a büntetése legalább kétharmadát. A bíróság szerint a fiú bűnös kettős emberölésben és kétrendbeli kifosztásban is.

A most 16 éves Apolló szótlanul hallgatta végig az ítéletet, előrebillentett fejjel. Édesanyja eközben tőle kissé hátrébb szipogott.

Az akkor 15 éves fiú ellen tavaly decemberben emelt vádat különös kegyetlenséggel, több ember, illetve védekezésre képtelen, több ember sérelmére elkövetett emberölés és kifosztás miatt a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség.

Az ügyész a perbeszédében a legsúlyosabb büntetést, 15 év fegyházat kérte rá. A  kegyetlen gyilkosságért ugyan életfogytiglan is kiszabható lenne, de Apolló fiatalkorú, így ellene ebben az esetben 15 év a maximum. A védő azt kérte, a bíróság vegye figyelembe az enyhítő körülményeket is, szerinte hibázott a család, és az ellátórendszer is, ez vezetett a tragédiához.

M. Apolló az utolsó szó jogán semmit sem mondott.

Felszólalt vissza az édesanyja, aki az ügyészség szerint súlyosan elhanyagolta a fiát.

Nem tanult meg szeretni

A vádiratból illetve a tárgyalás során elhangzott vallomásokból, perbeszédekből

egy durván elhanyagolt, feszült és nagyon frusztrált gyerek képe rajzolódott ki.

Ezt az ügyész is kiemelte a pénteken tartott vádbeszédében, azt mondta, ahhoz, hogy érteni lehessen Apolló tettét, ismerni kell a személyi és a szociális körülményeit. Enélkül mindkét gyilkosság érthetetlen lenne.

M. Apolló 2017-ben Tatabányán élt az édesanyjával és a kisöccsével egy kis panellakásban, mellette pedig hetedik osztályos tanuló volt. Apja külföldön dolgozott, néha jött csak haza, ekkor a fiának odavetett pár ezrest, amúgy nem ismerte el a saját gyerekének.

“Anyukám többször is azt mondta nekem, hogy apám nem szeret engem. Már kicsinek azt mondta, hogy falhoz kellett volna, hogy basszon. Mindig a rosszat csinálom, már kicsinek is” - mondta a rendőröknek, miután elkapták.

A fiúval 7 éves kora óta problémák voltak, ekkor került először a helyi családsegítő szolgálat látóterébe a rossz tanulmányi eredménye és a magatartása miatt. 2009 óta pedig többször is védelembe vették, majd a helyi általános iskolából áthelyezték egy speciális iskolába. Végül mindez 2016-ra odáig jutott, hogy a fiú besétált a helyi gyámhatóságra, és maga kérte, hogy vegyék állami gondozásba, mert a családja nem szereti, de erre nem került sort.

Mivel az édesanyja sokat dolgozott, gyakran kellett vigyáznia a saját kisöccsére, az óvodából is neki kellett elhoznia, lényegében "bébiszitterként funkcionált". Anyja nem tudta kezelni a tanulási problémáit, a kamaszodását sem, az ügyész szerint azért, mert állami gondozottként nőtt fel, nem voltak mintái a jó a családra, "nem tanult meg szeretni". Ridegséggel válaszolt a fia problémáira, a fiú pedig azt érezte, hogy nem szereti. Az ügyész szerint egy alkalommal maga is elment a gyámhatósághoz, hogy lemondjon a fiáról. Mindez a fiúban frusztrációt és elfojtott agressziót eredményezett.

A pénteki tárgyaláson jelen volt Apolló édesanyja is, egyszer szólt közbe, amikor az ügyész róla beszélt. "Ő aztán nagyon tudja" - mondta szipogva.

A vád szerint 2017 áprilisában Apolló hazafelé tartott egy átbulizott éjszaka után, amikor pár sarokra a lakásuktól meglátott egy hajléktalant egy buszmegállóban feküdni.

Odament hozzá, majd egy rövid szóváltás után úgy megverte, hogy a férfi belehalt.

Ezután hazament, de nem tudott bejutni a saját lakásukba, mert nem volt nála kulcs, az anyját meg nem akarta felébreszteni, ezért újra nekiindult a városnak. Később egy presszó lezárt teraszán meglátott még egy hajléktalan férfit, és szinte hajszálpontosan lejátszódott ugyanaz a jelenet, amely pár órával korábban a buszmegállóban történt.

Öt percen keresztül ütötte-rúgta a férfit, nem számolta az ütéseket, és azzal sem törődött, hogy a férfi közben a földre került.

Mindkét hajléktalan férfi belehalt a verésbe. Az ügyész szerint szokatlanul nagy szenvedések közepette, egyiküknek gyakorlatilag felismerhetetlen lett az arca, annyi ütés érte. A fiú azonban ezt csak másnap tudta meg, amikor jöttek érte a rendőrök. Azt mondta, sajnálja, nem kellett volna így viselkednie. “Normálisan beszélni kellett volna velük, ők is emberek, nagyon megbántam” - mondta.

Az ügyész a perbeszédben azt mondta, több bizonyíték is utalt Apolló bűnösségére:

• a cipője, amelynek nyomát megtalálták,
• a térfigyelő kamera felvételei,
• sőt, a fiú saját vallomásai is, amelyeket még a rendőrségen tett.

Az ügyész szerint nem véletlen, hogy a fiú hajléktalan személyek ellen fordult, holott saját maga bevallása szerint semmi baja nem volt a konkrét emberekkel. "Olyan személyeket keresett, amelyeknél maga is különbnek érezhette magát" - mondta az ügyész. Rendkívüli agresszióval és ellenszenvvel fordult feléjük, korábban a társaival meg is alázott egy hajléktalant, megcsókoltatta vele a cipőjét, ezt le is videózták.

Az ügyész kiemelte, hogy miután a családjában nem talált szeretetet, a helyi Új Nemzedék központba ment, mert ott hajlandóak voltak meghallgatni a problémáit. Tanúkét kihallgatták a központ vezetőjét is, aki azt mondta, másnap már mindenki tudott a gyilkosságokról, neki meg csak az járt a fejében, hogy csak ne az Apolló legyen az elkövető. Rögtön ő jutott az eszébe.

Az utolsó pillanatban meggondolta magát

M. Apolló a bíróságon minderre kezdetben nem mondott  semmit sem. A bűnösségét az első tárgyaláson beismerte, de utána nem szólt egy szót sem, csak minden porcikájában remegve, lehajtott fejjel hallgatott.

Egészen az utolsó tárgyalási napig, amikor a perbeszédek előtt szót kért, és megváltoztatta a vallomását.

Azt mondta, egy ismerőse fenyegetésének hatására bántalmazta az első sértettet, majd miután újra találkozott ezzel az ismerőssel, a második sértettet már együtt bántalmazták, miután megbeszélték, hogy kirabolják.

A vallomás annyira váratlanul érte az akkor már az ítélethirdetésre készülődő bíróságot, hogy rögtön el is napolták a tárgyalást. Ezzel a vallomással Apolló hónapokra elodázta az ítélethirdetést, nyáron sem tudták befejezni az ügyet, mert a fiú hirtelen vallomása miatt újabb tanúkat kellett meghallgatni. Közülük azonban volt, akit nem tudtak előkeríteni.

Apollót péntek reggel szembesítették azzal a férfival, akiről az utolsó pillanatban tett vallomásában azt mondta, ő bujtotta fel a második gyilkosságra. A Maci becenevű férfi tagadta, hogy ilyen történt volna, és lehazugozta a fiút, aki csak nagyon nehézkesen tudta a szemébe mondani azt, amivel megvádolta. De a vallomását fenntartotta.

Az ügyész teljesen képtelennek nevezte a történetet, minden nyom Apollótól származott, a tanúk sem látták Macit a helyszínen.

Az ügyvéd a védőbeszédében arra ment rá, hogy nem csak Apolló története, hanem már az alapsztori is képtelen. Persze, történhetett így is, de szerinte ezt nem sikerült kétségek nélkül bizonyítani, neki legalábbis maradtak még kérdései. Például:

• Hogyan lehet, hogy a fiú nem volt véres, amikor a buszmegálló, ahol elvileg agyonverte az első áldozatát, úszott a vérben?
  
• Hogyan lehet, hogy nincs videó a fiú első kihallgatásáról?
  
• A kihallgatáson eseti gyám sem volt jelen, tehát nem volt ott senki, akire Apolló támaszkodhatott volna, biztos figyelembe kell venni, amit ott mondott?
  
• Biztos ő van a kamerák felvételein? Hiszen csak egy sötét alak látszik.

"Nem lenne szabad ítéletet hozni, mert nem megalapozott a tényállás, hiszen ezekre a kérdésekre nincs válasz" - mondta az ügyvéd. Mégis ez alapján fognak ítéletet hozni, így pedig szerinte sem lehet másból kiindulni, mint a legsúlyosabb büntetésből. Amit azonban enyhítenie kell annak, hogy Apolló fiatalkorú, és a családi felelősség sem hagyható figyelmen kívül.

Sőt, az ügyvéd szerint az ellátó rendszeré sem, amely hagyja, hogy ezek a gyerekek az utcán legyenek, és ellenséget lássanak a náluk gyengébbekben.

Végül felszólalt Apolló édesanyja is, azt mondta, szerinte is sok kérdés maradt megválaszolatlanul, például az, hogy miért nem voltak sérülések a gyerekén, ha az áldozatok közül legalább egy visszaüthetett.

„Mindig azt forszírozzák, hogy én vagyok a rossz anya. Miért? nem drogozok, nem csavargok, dolgozok, hogy fenntartsam a gyerekemet” – fakadt ki.

Hiába beszélt összevissza, enyhítést kapott

A bíró pénteken koradélután hirdette ki az ítéletét. Azzal kezdte, hogy úgy tűnt, a bíróságnak nem lesz nehéz dolga, egészen addig, amíg a fiú új vallomást nem tett.

De világos volt, hogy ez a védekezés nem áll meg, Apolló még a szembesítést is elmismásolta, nem tudta Maci szemébe mondani, mivel vádolja.

Ezután azt mondta, teljesen ésszerűen merült fel mindenkiben a kétely, hogyan követhetett el egy 15 éves gyerek egy ilyen rendkívüli bűncselekményt?

A bíró itt az ügyészhez és a védőhöz hasonlóan azt mondta, nagyon lényeges volt a családi háttér. A bizonyítékok pedig egyértelműek: a DNS, a tanúvallomások, a szakértői vélemények és Apolló saját, rendőrségen tett beismerő vallomása is biztossá teszi, ő követte el gyilkosságokat.

Ha felnőtt lett volna, akár húsz évet is kaphatott volna, vagy még többet, így csak 15 lehetett a legtöbb. A bíró szerint ha csak a gyilkosságokat nézné, ennyi járt volna, de enyhítő körülményként értékelte:

• a gyerekkora nehézségeit, amelyek olyan helyzetbe hozták, hogy elkövethette a gyilkosságokat,
• azt, hogy megbánta a tettét,
• sőt még azt is, hogy kezdetben beismerte a gyilkosságot, hiába mondott később már mást.

Az ítélet még nem jogerős, Apolló enyhítésért fellebbezett, az ügyvédje azért is, mert megalapozatlannak tartotta az ítéletet. Az ügyész három nap gondolkodási időt kért.

Az édesanyja ellen is vádat emeltek, mert elhanyagolta

A tárgyalással párhuzamosan a Tatabányai Járási és Nyomozó Ügyészség is lépett, és még májusban vádat emeltek a fiú anyja ellen kiskorú veszélyeztetése miatt.

Az ügyészségi közlemény szerint az asszony évekig megszegte szülői kötelezettségét, így a gyermekei érzelmileg súlyosan sérültek. A nagyobbiknak, azaz M. Apollónak már kisiskolás korától magatartási problémái voltak, ezért kezelték és gyógyszer szedését javasolták.

Az anya azonban az orvosságokat nem váltotta ki, gyermekét a vizsgálatokra nem vitte vissza.

Az asszony az iskolás nagyobb fiára bízta a kisebbet, de a ruházatáról, higiéniájáról nem gondoskodott, a gyereknek csak egy melegítője és egy pólója volt, amit egész héten viselt, a ruhákat maga mosta. A fiú műanyag szatyorban hordta iskolai felszereléseit, a nő szülői értekezletre, fogadóórára sem járt - közölte a főügyészség.

Ez a fiú M. Apolló, aki később az utcán halálra verte a két hajléktalan férfit.