Európa pártjainak most el kell dönteniük, hogy elviselik-e Orbánt

  • Már hat éve érlelődik a döntés az Európai Parlamentben, amiről kedden vitáznak és szerdán szavaznak. A most napirendre került, Sargentini-jelentésnek is nevezett szöveg arra buzdítja a képviselőket, hogy indítsák el az EU alapszerződésében hetes cikkelynek nevezett eljárást a magyar kormány ellen. 
  • Ezt az eljárást akkor használják, ha úgy vélik a kezdeményezők, hogy egy tagállamban rendszerszinten, súlyosan sérülnek az EU alapvető demokratikus értékei.
  • A magyar kormány szerint a migránspártiak állnak csak bosszút Magyarországon. A Sargentini-jelentést előkészítő Tavares-jelentés idején még azt mondták, hogy a rezsicsökkenést akarják megakadályozni. 
  • A legnehezebb helyzetben a Fideszt is tagjai között tudó néppárti képviselők vannak most. Sokan nem szeretik közülük a magyar rendszert, de közben szét se akarják verni a saját csoportjukat az EP-választás előtt.
  • Orbán pellengérre állítása kiváló alkalom viszont Emmanuel Macron francia elnöknek, aki Orbánhoz hasonlóan szívesen átalakítaná az európai pártrendszert. 
  • Ha szerdán a magyar kormány ellen meglesz a kétharmad, könnyen lehet, hogy a Fidesz már az EP-választás előtt átmegy a konzervatív frakcióba, és oda gyűjti össze a populista jobboldal migránsozó erőit. Ha viszont a néppárt megvédi Orbánt, akkor a döntéssel elégedetlenek nagyobb kedvet kaphatnak ahhoz, hogy inkább Macron új pártszövetségéhez csatlakozzanak.

Kedden vitatja meg az Európai Parlament, hogy az EU alapértékeit súlyosan megsérti-e a magyar kormány. Szerdán szavaznak is erről a képviselők. 

Ha kétharmados többséggel úgy látják, hogy súlyos veszélyben vannak az európai értékek Magyarországon, akkor a külügyminiszterek tanácsának is ki kell vizsgálniuk a helyzetet, és az egész eljárás végén elvben megfoszthatják a magyar kormányt szavazati jogától az EU-ban, vagy elvonhatják az EU-s pénzeket.

Már az rendkívüli, hogy témája lehet a parlamentnek a kérdés. Azt mutatja, hogy nagyon sokan, nagyon régóta azt gondolják az európai politikusok közül, hogy Magyarországon a kormány módszeresen rombolja a demokráciát. 

Ahhoz, hogy a mostani szavazásig eljussunk, nagy konszenzus kellett arról, hogy a magyar kormány veszélyezteti a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot és az emberi méltóságot. Az EP-nek hivatalosan is ezeket a szempontokat kell mérlegelnie, amikor dönt a hetes cikkely élesítéséről.

A keddi vita és a szerdai szavazás jelentőségének megértéséhez két szálon érdemes közelíteni. Egyrészt van egy jogi vonal, ami alapján érthetővé válik, hogy konkrétan miről szól a szerdai szavazás. Másrészt van egy politikai vonala is az ügynek, ami már szorosan összefügg a 2019-es EP-választással.

Már a migránsozás előtt elkezdődött

Szijjártó Péter és a fideszes politikusok sokat ismételt elmélete, hogy az egész eljárás a migráció támogatóinak bosszúja azért, mert Magyarország megvédte Európát a bevándorlóktól. Azonban már egy 2012 februári döntéssel elkezdődött az a folyamat, aminek egy fordulópontjára értünk erre a hétre. 2012 februárjában pedig nem hogy kerítés nem volt még a magyar határon (csak 2015 szeptemberében épült meg), de az egész migrációs kérdés sem volt még napirenden. Annyira nem, hogy a kormány 2013-as, Migrációs Stratégia című kiadványában még ezt írták: „Nemzetgazdasági, valamint demográfiai indokokból is szükséges élénkíteni az országba gazdasági céllal, keresőtevékenység folytatásával, valamint tudásalapú migráció érdekében beutazók körét és számát.” 

A Fidesz migránsozó kampánya előtt is sok európai politikus és párt vélekedett úgy, hogy a magyar közjogi rendszer átalakításával az Orbán-kormány rombolja a jogállamiságot - a médiatörvény, az új alkotmány egyes pontjai, az új egyházi törvény, köztestületek tagjainak lecserélése egypárti delegáltakra voltak az első vitatott elemek. Az EU malmai azonban lassan őrölnek, az intézményei a párbeszédre és a konszenzus keresésére törekszenek a vitás esetekben, úgyhogy mostanra került csak Magyarország annak a közelébe, hogy egy olyan súlyos ítéletről szavazzanak az EP-ben, mint a hetes cikkely élesítése.

Az egész tehát azzal kezdődött, hogy már 2012 februárjában az Európai Parlament határozatot hozott arról, hogy ki kell vizsgálni a magyar demokrácia állapotát. A határozatban már akkor szerepelt, hogy a parlament "súlyosan aggódik" a magyar jogállamiság leépítése miatt. E határozat nyomán készült el a 2013-as Tavares-jelentés, amit egy portugál zöldpárti EP-képviselő készített. A jelentés összegezte a problémákat, és egy csomó konkrét javaslatot is összeszedett, hogyan lehetne javítani a magyarországi helyzeten. Az egyik legerősebb javaslata arról szólt, hogy ki kell venni az alkotmányból azokat a paragrafusokat, amiket azután tettek bele, hogy az Alkotmánybíróság kimondta a törvények alkotmányellenességét. A jelentés szerint az EU-nak számon kellene kérnie a magyar kormányon a jelentés ajánlásait, és ha nem javul a helyzet, akkor meg kell fontolnia a parlamentnek a 7-es cikkely alapján az eljárás megindítás Magyarország ellen.

A Tavares-jelentést az EP 2013-ban megszavazta. A magyar kormány közölte, semmin sem változtat a Tavares-jelentésben felvetett javaslatok közül, mondván a jelentés valójában a rezsicsökkentést akarja aláásni. 2014-ben EP-választásokat tartottak, de az új parlament is vitte tovább a magyar ügyet.

2017 májusában négy frakció (a szocialista, a liberális, a zöld és a radikális baloldal) közösen adott be egy javaslatot, hogy ideje lenne a 7-es cikkely alapján fellépni Magyarországgal szemben. A javaslatot megszavazta az EP, és az arányokon az látszott, hogy a Fideszt tagjai között tudó néppárti képviselők fele is támogatólag szavazott vagy tartózkodott. 

Az EP ekkor felkérte az illetékes szakbizottságát, a szabadságjogokban illetékes LIBE nevűt, hogy szervezze meg egy újabb jelentés elkészítését arról, hogy Magyarországon veszélyben van-e a demokrácia, megalapozott-e a hetes cikkely élesítése. Ebből lett az, hogy ismét egy zöldpárti képviselő, ezúttal a holland Judith Sargentini készíthetett egy jelentést.

Sargentininek az volt a feladata, hogy megállapítsa, tényleg rendszerszintűek e a bajok Magyarországon. Sargentini tudatosan csak az április 8-i magyar választás után mutatta be a szövegét, hogy az ne legyen témája a kampánynak. A jelentést részben különböző nemzetközi szervezetek (például ENSZ, EBESZ stb.) korábbi jelentéseire is alapozta.  Sargentini jelentésének az lett a tanulsága, hogy igen, rendszerszintűek a problémák, Magyarország ellen el kell indítani a 7-es cikkely alapján az eljárást. 

A szöveget a nyáron az EP több bizottsága is megvitatta, a LIBE-ben még Szijjártó Péter is megjelent, hogy lehazugozza Sargentinit. Ennek ellenére a jelentés átment a bizottsági szűrőkön, egyes pontjaiban még szigorítottak is a képviselők, sőt, még a néppártiak kezdeményezésére is beleemeltek az Orbán-kormánnyal kritikus módosítókat.

Ha a kétharmados többséget megkapja a javaslat, akkor az Európai Tanácsnak napirendre kell vennie a magyar demokrácia ügyét. Először az Általános Ügyek Tanácsa (itt általában a külügyminiszterek vannak jelen) foglalkozik vele, itt tart most egyébként a Lengyelországgal szembeni hasonló eljárás. (A lengyel kormánnyal szemben nem az EP, hanem az Európai Bizottság kezdeményezte a hetes cikkely élesítését, elsősorban a bíróságok politikai felügyelete miatt.) 

Konkrétan az várható, hogy Szijjártó Pétert a kollégái kikérdezik, kritizálják, vitatkoznak vele egy kifejezetten a magyar demokrácia állapotának szentelt ülésen. Ez hónapikig is húzódhat, mert több fordulós is lehet a vita, majd végül a külügyminisztereknek szavazniuk kell, hogy szerintük is nagy gond van-e a magyar demokráciával. Ha négyötödük szerint probléma van, akkor megy tovább az eljárás.

A külügyminiszterek ekkor javaslatokat fogalmaznak meg a javításra, és ezekről újra szavaz az Európai Parlament. Ha az EP támogatja a minisztereket, akkor összeülnek az EU országainak az első emberei is, de úgy, hogy a magyar miniszterelnököt erre a vitára nem engedik már be. 

Ha ott egyhangúan úgy határoznak, hogy tényleg baj van, akkor az EU hivatalosan is deklarálja, hogy Magyarország már nem demokrácia. Elég azonban egyetlen miniszterelnök ellenállása Európából, hogy ez ne történhessen meg. Ha mégis megtörténik, akkor visszakerül a téma az általános ügyek tanácsára, ahol kitalálják, hogy mi legyen a megbélyegzett ország büntetése, és a külügyminiszterek minősített többségének ezt meg is kell szavaznia. Ez lehet pénzbüntetés, de akár az adott kormány szavazati jogának felfüggesztése is.

Szóval a 2012-ben kezdődött vizsgálatok most tartanak ott, hogy az EP rányomja azt a bélyeget Magyarországra, aminek nyomán az Európai Tanácsnak is állást kell majd foglalnia, és ami majd büntethet, ha több szavazási kör után is úgy látja, hogy Magyarország ezt megérdemli. A konkrét büntetés továbbra is nagyon messze van, ráadásul a lengyel kormány már jelezte, hogy semmilyen határozatot sem szavaz majd meg Magyarországgal szemben ebben az eljárásban.

A határozatnak ezért első sorban szimbolikus jelentősége lehet. Azt mutatja meg, hogy az európai pártok nagy többsége is látja-e, illetve ki akarja-e mondani, hogy amit Orbán Viktor kormánya a saját polgáraival művel, az nem fér bele az Európai Unió által vallott értékekbe.

Az EP-választásról is szól 

A keddi vitának és a szerdai szavazásnak van egy aktuálpolitikai vetülete is, ami már a 2019 májusi EP-választásról is szól. A tét leginkább az, hogy milyen frakciók lesznek a következő EP-ben. Amióta csak létezik az EP, mindig vagy a néppártnak vagy pedig a szocialistáknak volt a legnagyobb frakciója, és e két párt 2014-ig mindent meg tudott szavazni, ha sikerült egyezséget kötniük. 2014 óta már csak a liberálisokkal együtt, hármasban van többségük. E három legnagyobb frakció eddig általában egyetértett az EU legfontosabb értékeiben: a közös szabályok erősítésében, a közös pénzben és a kompromisszumos döntéshozatalban. Ez fontos biztosítéka volt, hogy haladjanak a dolgok: legyenek biztosok, költségvetés és törvények.

A közvélemény-kutatások alapján a néppártiak és a szocialisták is kevesebben lesznek 2019-től, viszont jelentősen erősödnek majd az EU alapjait megkérdőjelező pártok, a szélsőjobboldaliak és a szélsőbaloldaliak is.

Erre az új helyzetre reagált Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Emmanuel Macron francia elnök ugyanazzal az ötlettel, csak másik irányból közelítve a megoldáshoz. Mindketten a jelenlegi pártstruktúra átalakításáról szóló tervekről kezdtek beszélni idén nyáron, ráadásul egymást nevezték ki a fő ellenfélnek.

Orbán Viktor azt erőlteti, hogy a néppárt vegye át az EU-kritikus szélsőjobboldaliak migráns-ellenes szólamait, és az EU-s intézmények gyengítésének ígéretét - ez volna a "nemzetek Európája" program, ami sokáig az egyik EU-kritikus EP-frakció jelszava volt. Szerinte így meg lehetne menteni a néppártot a hanyatlástól. Csakhogy a néppárt sok pártjának ezzel alapvető ideológiai problémái vannak, nem is beszélve arról, hogy ehhez olyan pártokkal kellene szövetséget kötniük, amelyek otthon, hazai pályán, a legfontosabb ellenfeleiknek számítanak. Erről a problémáról itt írtunk részletesen. Orbán terve az, hogy legyen egy nagy nacionalista csoport, aminek összefogó üzenete a migráns-ellenesség.

A Fidesz már puhatolózik a konzervatív frakciónál

Orbán többször is mondta, hogy ha a néppárt nem lesz partner az átalakulásban, akkor megszervez egy új frakciót a néppárt ellenében. Információink szerint leginkább a mostani konzervatív frakciót (ECR) használná erre. Ebben a frakcióban jelenleg a brit toryk a hangadók, ám a Brexit miatt ők már nem lesznek az EP tagjai. 

Marad a lengyel kormánypárt (PiS) és sok kisebb párt, például a frakcióhoz idén nyáron csatlakozott Svéd Demokraták, akik most hétvégén a 3. helyen végeztek a svéd parlamenti választáson, vagy éppen a szlovákiai Szabadság és Szolidaritás (SaS), a cseh Polgári Demokrata Párt (ODS) vagy a belga Új Flamand Szövetség (N-VA). Ide várhatják a Salvini-féle olasz Ligát is, esetleg a német AfD-t és talán a francia Nemzeti Tömörülést is. Ha létrejönne egy ilyen szélsőjobb felé csúszó konzervatív frakció, akkor abban a Fidesz könnyen hangadó lehetne, lévén Orbán Viktor volna a legrutinosabb politikus a társaságban. Viszont elvesztené a Fidesz azt a védettségét, amit az adott neki az utóbbi években, hogy a számos fontos országban kormányon lévő néppárti csoporthoz tartozik.

Macron az erős EU híveit gyűjtené magához

Emmanuel Macron szintén arra készül, hogy egy új pártszövetséget rakjon össze. Ez volna az Európa-pártiak szövetsége. Nincs még neve, de talán Európai Generáció lesz. Még az sem világos, hogy teljesen új csoport lesz, vagy az ALDE (liberálisok) alapjaira építkezik-e majd. Ebbe a néppártból és a szocialistáktól is várna csatlakozókat, ahogy ez saját otthoni pártja (La République En Marche!) szervezésekor történt, illetve természetes szövetségesei lennének a liberálisok. Utóbbiak vezetője, Guy Verhofstadt vasárnap már be is jelentkezett, hogy csatlakoznának - ezt Macronék egyelőre visszautasították azzal, hogy korai még erről dönteni. 

Macron tervébe tökéletesen illik, hogy Orbán megosztotta a néppártot: ha a néppárt szakadna a belső viták miatt, akkor örömmel hívná át magához a mérsékelteket a néppártból.

Orbán Viktor és Emmanuel Macron a legutóbbi, júniusi EU-csúcson állítólag meg is beszélték, hogy egymást tekintik az EP-választás két nagy tömbjének vezetőjének. Annak ellenére, hogy még egyiküknek sincs saját pártszövetsége. Erről a kettőjük közti szóváltásról magyar diplomáciai körökből is hallottunk, de a francia elnök közeléből is megerősítették külföldi háttérbeszélgetéseken. 

Macronnak kiváló ellenség a nyugati sajtóban sokszor korrupt önkényúrnak leírt Orbán, aki a keleti kulturálatlanságot képviseli a nyugati civilizációval szemben. Közben pedig Orbánnak is jó, hogy Európa politikáját alakító tényezővé nőheti ki magát azzal, hogy a francia államfő elfogadta őt fő ellenségének.

Ezért aktuálpolitikai szempontból is kulcskérdés, hogy a néppártiak hogyan szavaznak szerdán, és megvédik Orbánt a hetes cikkelytől, vagy sokan tartózkodásukkal vagy igen szavazataikkal a Sargentini-jelentés elfogadását segítik. 

A néppártot egyre élesebben megosztja a Fidesz-kérdés: a skandinávok, a benelux-államokbeli, a lengyel és a portugál tagpártok inkább szabadulnának Orbántól, míg a németek, olaszok, spanyolok, franciák inkább csapaton belül akarták tartani eddig. Mostanra azonban annyi durva húzása volt Orbánnak (lex CEU, az Állítsuk meg Brüsszelt! kampány, a civilek elleni törvények, barátkozás Salvinivel és Putyinnal), hogy Orbán belső támogatói is elhallgattak a nyilvánosság előtt. Nem találni az utóbbi napokból olyan nyilatkozatot néppárti oldalról, hogy Orbánékkal semmi baj sincs. Legfeljebb olyat, hogy ha Orbánék visszavesznek a vad stílusukból, és enyhítenek néhány törvényen, akkor jobb lenne őket csapaton belül tartani.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a néppárt jobbszéléhez tartozó CSU-s frakcióvezető, Manfred Weber szeptember elején bejelentette, hogy szeretne az Európai Bizottság következő elnöke lenni. Eddig két kormányfő biztosította támogatásáról: Orbán Viktor és Angela Merkel. Orbán támogatása Webernek legalább akkora teher mint áldás, hiszen neki kellene valahogy kibékítenie az Orbán miatt egymással acsarkodó néppártiakat most az EP-ben. 

Weber patikamérlegen számolta ki a nyilatkozatait az utóbbi napokban, hol arról beszélt, hogy a jogállamiság ügyében semmilyen engedményt nem ad Orbánnak, hol meg azt, hogy híd kíván lenni, aki a belső vitákban a kompromisszumot segíti elő. A német pártok zavarára jól jellemző, hogy a CDU/CSU szövetség Németországból nem írta elő a képviselőinek, hogyan szavazzanak szerdán.

Ha Orbánt megmenti a néppárt a szerdai szavazáson a hetes cikkely megindításától, akkor könnyen lehet, hogy a pártszövetség északi tagjainak vonzóbb lesz Macron ajánlata, ami azt is jelenti, hogy 2019-ben Weber helyett Macron jelöltjére szavaznak majd, amikor a Bizottság elnökét kell megválasztani - ez a jelölt jó eséllyel a dán Margrethe Vestager, mostani versenyjogi biztos lehet. Ha viszont a néppártból elegen támogatják a Magyarország elleni eljárás megindítását, akkor Orbán akár már a választások előtt belevetheti magát a konzervatív frakció átszervezésébe, és a magyarországiakon kívül vinné magával minden bizonnyal a romániai RMDSZ és szlovákiai MKP képviselőit is, talán a szlovén SDS embereit is, és ez is érzékeny veszteség lehet az amúgy is fogyatkozástól tartó pártnak.

Éppen ezért a mostani szavazás kiprovokálása, amin már évek óta dolgoznak a baloldali és liberális pártok, bizonyos értelemben a néppárt morzsolását is célozza. Orbán makacsságára ezért is haragszanak sokan a néppártban, ahol úgy tartják, hogy ha kicsit visszafogná magát, egy fokkal vállalhatóbban viselkedne, akkor nem kellene miatta összeveszniük. 

A mostani szavazás felgyorsíthatja a pártok és frakciók átrendezését, mert eddig Orbán és Macron is arra játszott, hogy elég a májusi választás után, az eredmények ismeretében kimatekozni, hogy érdemes-e nagy szervezkedésbe kezdeni.

Így a szerdai szavazásnak az is egy kulcskérdése, hogy Orbán formálisan is kikerül-e az európai mérsékelt pártok családjából, és ezzel a szélsőséges erőkhöz sodródva megpróbál saját csoportot szervezni, vagy pedig bent tartják a néppártiak a rendszerben.

(A címlapkép Kiss Bence munkája.)