Szervezhet Orbán az olasz barátaival új európai pártot?

Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében európai választási kampányt hirdetett. Arról beszélt, hogy a 2019-es EP-választás sorsdöntő lesz, ahol a liberálisok felé elfogult, és a Soros-terv végrehajtásán munkálkodó Európai Bizottságot le lehet cserélni egy kereszténydemokrata, bevándorlásellenes bizottságra. Ehhez szerinte az EP-választáson a Fidesszel hasonló világnézetű pártoknak kell jól szerepelniük.

Furán hangzik

Bejelentése első megközelítésre nehezen értelmezhető. Egyrészt azért, mert elvben a mostani Európai Bizottságban éppen annak a politikai csoportnak van a legnagyobb befolyása, amelynek a Fidesz is a tagja, és amely jórészt magukat már most is kereszténydemokratának valló pártokat tömörít. A 28 biztos között az elnökkel együtt 14 néppárti politikus van, és csak 8 szocialista, 5 liberális és 1 konzervatív. 

A másik furcsaság, hogy Orbán váltást akar az EP-ben, holott ott jelenleg a legnagyobb frakciót a néppárt adja, amelynek a Fidesz is a tagja.

A harmadik furcsaság, hogy a bizottság irányvonalának bukását Orbán az EP-n keresztül akarja kikényszeríteni, miközben a bizottság tagjait a tagállamok kormányai, és nem az EP jelöli. Igaz, az EP-nek vétójoga van a testület megválasztásakor, de ez nem az egyes biztosokra, hanem a teljes stábra vonatkozik.

Az pedig alapvetése e rendszernek, hogy a tagállamok kormányai jellemzően a saját pártjukból jelölnek biztosokat. Vagyis a bizottság radikális átalakulásához nem elég EP-választást nyerni, a tagállamokban is át kellene alakulniuk a kormányoknak. A 2014-es helyzethez képest voltak ugyan átalakulások, de kifejezetten a bizottság mostani vonala ellen menő pártok csak Olaszországban alakítottak kormányt, illetve Ausztriában a kisebbik koalíciós párt tekinthető még ilyennek. A többi országban a mérsékelt (néppárti, szocialista vagy liberális) frakciókhoz tartozó pártok vannak hatalmon. 

További érdekes szempont, hogy az EP-ben sosem fordult még elő, hogy egyetlen frakció képes legyen a mandátumok több mint felét megszerezni, ehhez túlságosan színes az európai politikai rendszer. Sokáig a néppárt és a szocialisták egyeztetései döntötték el a legfontosabb kérdéseket, aztán a közöttük manőverező liberálisok lettek a mérleg nyelve, illetve az utóbbi időben a zöldek szerepe is felértékelődött. Eddig ezeknek a mérsékelt, integráció-párti frakcióknak az alkuin múltak az EP döntései. Az 2019 után sem életszerű forgatókönyv, hogy egy új, radikálisan jobboldali csoport egyedül képes legyen többséget szerezni, és így az akaratát teljesen ráerőltetni az egész európai intézményrendszerre.

A terv leginkább a néppártot fenyegeti  

Ugyanakkor Orbán felvetésében van politikai realitás is, de az leginkább saját pártcsoportja, a néppárt felé jelent fenyegetést. Amennyiben létrejönne egy új európai pártszövetség, amely a Fidesz számára otthonosabb, mint a mostani néppárt, akkor az érdemi változást hozhat az erőviszonyok alakulásában. Csakhogy nem arra van a legnagyobb esély, hogy ez az új szövetség át tudná venni az EP irányítását, hanem a néppártot tudná inkább meggyengíteni. 

Jó eséllyel a mostani fenyegetőzése is leginkább erről szól: ha kekeckednek vele, akkor szalámizni kezdi a legnagyobb frakciót.

Orbán Viktor június 16-án egy beszédében már megpendítette az új pártcsalád megalapításának lehetőségét, egy Helmut Kohl emlékére rendezett konferencián:

„Az Európai Néppárt vezetői által a mi rovásunkra elkövetett hibák ellenére úgy döntöttünk, hogy kitartunk az európai pártcsalád mellett. Most könnyű lenne tekintettel a 2019-es európai parlamenti választásokra létrehozni, mondjuk, egy új formációt a közép-európai országok hasonszőrű pártjaiból vagy éppen egy bevándorlásellenes összeurópai formációt. Nem kétséges, nagyot hasítanánk a 2019-es európai választáson. De azt javaslom, álljunk ellen a kísértésnek, és tartsunk ki Helmut Kohl eszméi és pártcsaládja mellett. Dezertálás helyett inkább vállaljuk a nehezebb feladatot, újítsuk meg az Európai Néppártot, és segítsünk abban, hogy visszataláljon kereszténydemokrata gyökereihez.”

Ez egy jól csomagolt zsarolással is felér, hiszen azt állítja, hogy ha sokat kötekednek a néppárti kollégák, akkor a Fidesz az egész pártot szét tudja verni. A gondolatot még egyértelműbben fejtette ki Schöpflin György fideszes EP-képviselő, a Népszavának adott júliusi interjújában:  

Arra az esetre, ha a fideszeseket kizárnák a néppártból, Schöpflin ezt a forgatókönyvet vázolta:

– Akkor lehet, hogy komolyabban vesszük majd Matteo Salvini ajánlatát, hogy legyen az Európai Parlamenten belül egy eurókritikus csoport, a Ligák Ligája. És akkor mindenki szembenézhet majd a következményekkel.
– Mik lesznek a következmények?
– Létrejön egy blokkoló kisebbség, ami megvétózza mondjuk az új költségvetést. Működésképtelen lesz az egész EU. Vagy nem lehet majd új uniós biztost választani, mert ezek a „felforgatók” majd belekiabálnak a konszenzusba, amivel eddig mindig megválasztották a biztost. Én elkerülném ezeket a következményeket.


Schöpflin arra utalt válasza elején, hogy Matteo Salvini olasz belügyminiszter július 1-jén egy nagygyűlésen meghirdette a Ligák Ligája nevű európai pártszövetség megalakításának a tervét.  

Rogán Antal és Orbán Viktor az Európai Néppárt vezetőségi ülésén 2017 április 29-én Brüsszelben.Fotó: Európai Néppárt/MTI/MTVA

Akik talán benne lehetnének

Nagy kérdés persze, hogy kik lehetnének tagjai egy ilyen pártszövetségnek. 2017 elején a németországi Koblenzben a legnagyobb EU-kritikus pártok elnökei először tartottak nagyobb találkozót. Azon a házigazda német AfD-n kívül a francia Nemzeti Front (azóta Nemzeti Tömörülés lett a nevük), Salvini és pártja (akkor még Északi Liga volt a nevük, azóta simán Liga lett), illetve a holland PVV elnöke, Gert Wilders vett részt, aki egyébként rendszeresen jár Magyarországra, és itt néha találkozik Orbán Viktorral is.

Abból a társaságból azóta csak Salvini és pártja jutott hatalomra (ő is kisebbik koalíciós partnerként), bár mind a négy országban tartottak választást azóta. Ha Orbán velük akarna alakítani új európai pártot alakítani, akkor a legtöbb nyugati kormányzó párt ellenségnek tekintené őt, és problémás családtagból egyszeriben veszélyes riválissá válna. Ennek következményei, főleg német részről, egyelőre megjósolhatatlanok. Egy ilyen társaságban - ahol nyilván az AfD és a Nemzeti Tömörülés lenne a hangadó a Liga mellett a létszámuk miatt, és nem a Fidesz - ráadásul óhatatlanul is az euró mint közös pénz felszámolása lenne az egyik fő téma, amiben a Fidesznek nem sok szava lehetne, lévén Magyarország nem tagja a zónának.

Esetleg még adná magát a közép-európai antiglobalista, EU-kritikus pártok csatlakozása. Közülük a legnagyobb erő a lengyel kormánypárt, a PiS lehetne, amely jelenleg a brit torykkal együtt alkotja a konzervatív frakciót az EP-ben. Mivel a britek a következő EP-választásra ki akarnak lépni az EU-ból, a PiS-nek várhatóan új szövetségesek után kell néznie Európában. Elvben beférhet még ide a szlovén SDS (jelenleg néppártiak), talán a cseh kormány nagyobbik pártja, az ANO (jelenleg a liberális frakcióhoz tartoznak), talán-talán a szlovák koalíciót vezető SMER (jelenleg a szocialista frakcióhoz tartoznak), de utóbbiaknak együttvéve sem lehet túl sok képviselője, már csak országaik mérete miatt sem. Ráadásul egyelőre puszta spekuláció, hogy el akarnák hagyni jelenlegi pártcsaládjukat.

Két jelenlegi EP-frakcióra támaszkodhatna még egy ilyen új kezdeményezés, bár nem véletlen, hogy tagjaik eddig nem akartak közösködni. Az egyik az EFDD (Szövetség az Európai Közvetlen Demokráciáért), aminek legnagyobb ereje a brit UKIP most, ám ők 2019-től a Brexit miatt már nem lesznek jelen. Itt van még a nagyobb pártok közül a német AfD, illetve az olasz 5 Csillag Mozgalom, ami viszont a liberálisokhoz kérte a felvételét még tavaly - igaz, ott, akkor elutasították őket. A másik EU-szkeptikus jobbos frakció most az ENF (Szabadság és Nemzetek Európája), ahol a francia Nemzeti Tömörülés a domináns erő, de itt van még az osztrák kormány kisebbik pártja, az FPÖ, a belga Flamand Érdek, Salvini olasz Ligája, és a Gert Wilders vezette holland PVV is.
  
Egy mostani előrejelzés szerint az ENF és az EFDD is erősödik majd a jelenlegi súlyukhoz képest, míg a szocialisták és a néppárt is gyengülni fog, igaz, ha a mostani szövetségi rendszerek nem változnának, akkor továbra is a néppártté lehetne a legnagyobb frakció. 

Ha sikerülne összerakni nagyon sok pártot az ENF, EFDD, ECR (konzervatívok) frakciókból, és a Fidesz vezetésével néhányan átlépnének oda a néppártból is, akkor elvileg nem kizárt, hogy akár a második, nagyon szerencsés esetben a legnagyobb frakciót tudnák összehozni. Nagy kérdés persze, hogy erre válaszul a liberálisok és a megmaradt néppártiak esetleg nem egyesülnének-e, hogy visszaszerezzék vezető pozíciójukat. Illetve nem alakulna-e ki egy olyan helyzet, amikor az EP összes többi frakciója, akiknek együtt biztosan többségük volna, rendszeresen összefog az új erő ellen, ellehetetlenítve törekvéseiket.

Radikalizálná inkább az EPP-t?

Ez a számolgatás nem is önmagában érdekes, mert az a fő kérdés, hogy alakul-e új európai politikai erő a Fidesz részvételével. És ugyan sok jel utal arra, hogy Orbán Viktor nyitott erre a megoldásra, brüsszeli forrásaink szerint még jobban örülne, ha a már meglévő néppártot (EPP) tudná inkább a saját ízlése szerint átalakítani. Nem véletlen, hogy „kereszténydemokrata” forradalmat hirdetett Orbán, egy olyan szót használva, amit elvben a néppártiak a magukénak éreznek már most is. 

A nagy különbség az, hogy Orbán azt mondja, hogy a kereszténydemokrácia nem lehet liberális, miközben a néppártiak többsége úgy tartja, hogy ők a liberális demokráciában hisznek 

- ahogy ezt Angela Merkel 2015 elején Budapesten közölte is.

Ha sikerülne valamilyen módon a néppártot jobbra tolni, akkor nem a fideszesek hagynák el a pártszövetséget, hanem azok a skandináv vagy benelux-államokbeli pártok, akik a Fidesz kizárását óhajtják, viszont fel lehetne venni a helyükre például a lengyel PiS-t vagy az olasz Ligát. Ám ehhez az kellene, hogy a legnagyobb delegációkat adó pártok is benne legyenek egy ilyen váltásban: a német CDU, a francia Republikánusok, a lengyel Polgári Platform és a spanyol Néppárt. Erre a mostani állás szerint nem látszik sok esély. Már csak azért sem, mert ezek a pártok határozottan euró- és integrációpártiak. 

Ráadásul a CDU biztosan nem engedné be ide az AfP-t, a Republikánusok nem engednék a Nemzeti Tömörülést, és a lengyel PO sem közösködne a PiS-sel. Vagyis egy jobbos nyitás esetében nem biztos, hogy sokkal többet nyerne a néppárt, mint amennyit veszítene a mérsékeltebb északi pártok kilépésével. Úgyhogy tisztán hatalomtechnikai szempontból sem látszik valószínűnek, hogy a néppártiak többsége érdekelt lenne az Orbán által javasolt fordulatban.