Ítéletet hirdetett a Fővárosi Törvényszék a Teréz körúti robbantás ügyében. A robbantót, P. Lászlót, életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték emberölési kísérlet, robbanóanyaggal való visszaélés és terrorcselekmény kísérlete bűntette miatt. P. László legkorábban 25 év múlva szabadulhat.

P. a saját ítéletére sem volt kíváncsi, nem jött el a tárgyalásra, és kérte, hogy nélküle hozzanak ítéletet. Az utolsó szó jogán sem volt hajlandó beszélni.

Erre az új büntetőeljárási törvény értelmében joga van, nem muszáj részt vennie a saját tárgyalásán, ha nem akar.

A bíró az indoklásban azt mondta, lényegében egy az egyben elfogadták a vádiratban szereplő történéseket, azt csak annyival kellett kiegészíteni, hogy időközben kiderült, a két sérült rendőr maradandó halláskárosodást szenvedett.

A bíró szerint a tanúvallomások, szakértői vélemények is P. bűnösségét bizonyították, és hiába vonta vissza később, P László rendőrségen tett vallomását is beismerésként értékelték. „Ez egy nagyon részletes beismerő vallomás, ilyen részletességgel csak az tud számot adni a történésekről, aki elkövette azt” – mondta a bíró. Hiába vonta vissza azt P., semmivel sem indokolta, miért vonja vissza, a vallomástétel pedig törvényesen történt a rendőrségen.

P. Lászlónak nem csak 25 évébe fog kerülni a robbantás, de felszámoltak neki 110 millió forint bűnügyi költséget is.

Utóbbi nem csoda, a robbantásban 40 ingatlan és 8 autó sérült meg, a kár többmilliós.

A bíró az indoklásában külön kiemelte, hogy a pszichológusok és elmeorvosi szakértők szerint P. Lászlónak ugyan személyiségzavara van, de közel sem kóros az elmeállapota, azaz beszámíthatónak számít. Kiemelte azt is, hogy kísérleti szakaszban maradt emberölésért nem szoktak életfogytig tartó börtönt adni, de ebben az esetben kivételt tesznek,

többek között a sunyi elkövetésmód miatt, és azért is, mert P. László egy politikailag érzékeny időszakban robbantott.

Súlyosabb büntetést pedig azért nem kapott, mert egyik cselekményt sem tudta befejezni, azaz nem ölt meg senkit.

Az ítélet nem jogerős, az ügyész többek között súlyosbításért, az ügyvéd felmentésért fellebbezett. P. László apja az ítélethirdetés után felállt, és azt mondta a bírónak, "gratulálok, biztos kitüntetést kap majd".

Öt méteres körzetben bárkit megölhetett volna

Az ügyészség előre kitervelten, aljas indokból, több ember és hivatalos személy sérelmére, több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés kísérletével, robbanóanyaggal visszaéléssel és terrorcselekmény előkészületével vádolta meg P. Lászlót még tavaly.

A 2016 szeptemberében történt budapesti robbantásban hárman is megsérültek, köztük két rendőr életveszélyesen. Az elkövető nem sokkal később e-mailt küldött a  Belügyminisztériumnak, melyben leírta, hogyan, miből készítette a bombát, és azt is jelezte, hogy lesznek követelései. Egy másik el nem küldött, de a számítógépén megtalált e-mailben pedig - újabb halálos kimenetelű robbantásokkal fenyegetve - egymillió eurót követelt volna.

A robbantás után a hatóságok hajtóvadászatot indítottak az elkövető ellen, P. Lászlót végül októberben fogták el Zala megyében, a terrorelhárítók páncélozott járművekkel vonultak fel a férfi ellen.

P. a rendőrségen sokáig semmiről sem volt hajlandó beszélni, aztán hirtelen mindent elmondott.

A januárban kezdődött tárgyalásra pedig világossá vált: P. László teljesen megborult.

Az első tárgyalásra például mosolyogva,a fejét ide-oda kapkodva érkezett, a vádirat és a korábbi vallomásai ismertetését szótlanul, vakarózva ülte végig. Amikor kérdezték, azt hitte, a bíró a saját lakcímét akarja megtudja tőle, végül pedig - hiába ismerte be korábban, hogy elkövette a robbantást - minden korábbi vallomását visszavonta, és azt mondta, nem bűnös.

A vádirat szerint P. 2013-an hagyta ott az iskolát, majd 2014 végén elhatározta, hogy bombát fog építeni. Ehhez végül 2016 márciusában kezdte el összevásárolni az alapanyagokat: a műtrágyát, a távirányítót, cukrot, mérleget, sőt, kávédarálót. A bomba összeállítása nem elsőre sikerült neki, a közeli erdőbe járt kísérletezgetni,

de végül sikerült előállítania egy 4,5-9 kilogrammos, távirányítású bombát, amely már ölésre is képes volt.

Ezután alkalmas helyszínt keresett a robbantásra. Pécsett és a Nyugati Pályaudvarnál is helyszíni szemlét tartott, de végül a Teréz körút mellett döntött. Kifigyelte a környéken járőröző rendőrök útvonalát, ruhát vett, amelyben nem ismerik fel, és megtervezte a menekülő útvonalat is. A férfi kétszer is elhelyezte a bombát a Teréz körúti kirakat előtti mélyedésben, de végül csak harmadszorra robbantott. Látta, ahogy a rendőrök elindulnak a Nyugatitól, eléjük vágott, elhelyezte a bombát, majd amikor mellé értek, távirányítóval beindíttta.

A robbanás az ügyészség szerint olyan erős volt (a bombába helyezett szögek miatt pláne), hogy öt méteres körzetben bárkit megölhetett volna, de még 27 méteres körzetben is okozhatott volna súlyos sérüléseket.

A cél az volt, hogy megölje a rendőröket, és elvegye a fegyvereiket. Ezt azonban végül nem tette meg, átlépett a testükön, elsétált az autójáig, és elhajtott. A rendőrök pedig életben maradtak, tanúskodtak is a bíróságon.

Az ügyész perbeszédében azt mondta: az ügy összes körülménye
egyetlen büntetés kiszabására ad lehetőséget, életfogytig tartó
szabadságvesztésre. A bizonyítékok alapján kétséget kizáróan a vádlott követte el a robbantást, a beismerő vallomás jogszerű és törvényes volt,

a szakértő szerint pedig a vádlott nem kóros elmeállapotú, ugyanakkor rendkívül manipulatív, aki szeretne fontos lenni.

Ölni akart, ráadásul semmilyen megbánást nem tanúsított, hidegen hagyta, hogy mi történt. "Tökéletes közöny a szörnyű tettel kapcsolatban" -
fogalmazott.

Azt hiszi, hogy még a gondolatait is lehallgatják

Mindezzel szemben a védő P. László felmentését kérte, azt mondta nem állnak rendelkezésre olyan kétséget kizáró tények, amik bizonyítanák a fiatalember bűnösségét, ezért nem ítélhető el. Illetve,

• szerinte rossz a minősítés, ez nem előre kitervelt emberölés volt, csak életveszélyt okozó testi sértés szándéka,
• nem volt szabályos a helyszín biztosítása, a bűnjelkezelés és a vádlotthoz köthető ingatlanban végzett házkutatás sem, a DNS-vizsgálat pedig nem alkalmas a bűnösség megállapítására,
• a bűntény nem értékelhető terrorcselekményként, hiszen nem kapcsolódott komolyan vehető, konkrét fenyegetés a robbantáshoz.

Továbbá a vádlott szociopata és Asperger-szindrómában szenved, amik együttese büntetőjogi jelentőséggel bír.

De mégis mi oka lehetett arra P. Lászlónak, hogy felrobbantson két rendőrt? Erre P. maga adott választ akkor, amikor tavaly februárban végre úgy döntött, hogy mindent bevall az ügyészeknek. Ez alapján a vallomás alapján biztos, hogy P. nem a valóságban él, hanem egy teljesen másik világban.

A férfinak nehéz gyerekkora volt, apja a válás után például elrabolta az anyjától, és Dél-Amerikába vitte. P.-t mindez teljesen összezavarta, 2014-re pedig az a kép alakult ki benne, hogy

• az anyja és az apja valójában nem a valódi szülei.
• édesapja folyamatosan figyelteti őt civilekkel és rendőrökkel.
• mindezt azért, hogy bebizonyítsa, ő egy erőszakos ember, sőt, hogy a szülei tanulmányt írhassanak a viselkedéséről.

P. az ügyészeknek hosszan mesélt arról, hogy az édesapja hogyan figyelte Dél-Amerikában az akkori élettársat, álruhában. Egyszer például elbiciklizek egy telefonfülkéhez a fiúval, és azt figyelték (otthon nem volt telefonjuk). Végül P. arra jutott, hogy vele ugyanezt teszi az apja. A férfi annyira erősen hitt ebben, hogy amikor helyszínt keresett a robbantáshoz, végig azt hitte követik, és az őt megszólító járókelőkről is az volt a véleménye, hogy utána kémkednek.

A robbantást azért határozta el, hogy ezzel leleplezze az ellene zajló összeesküvést, leállítsa azt. A célpontok pedig azért lettek rendőrök, mert szerinte ők részt vettek az ellene zajló akcióban.

A robbantó fejében olyan erősen élt az ellene szőtt összeesküvésről szóló képzet, hogy még a saját ügyvédjeiben sem bízott meg, szerintük ők is az apjának dolgoztak. A kihallgatás egy pontján azt mondta:

“A gondolataimat lehallgatják,és ezzel befolyásolnak engem”.