Az MSZP-s Mesterházy Attila írásbeli kérdéseket tett fel Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszternek arról, hogy:

• „Mennyit költött hirdetésekre és reklámfelületek bérlésére a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.?”
  
• „Mennyit költött hirdetésekre és reklámfelületek bérlésére a Szerencsejáték Zrt.?”
  
• „Mennyit költött hirdetésekre és reklámfelületek bérlésére az MVM Csoport?”
  

A miniszter helyett Fónagy János államtitkár válaszolt, méghozzá akkorát, hogy az egy napon minden bizonnyal be fog kerülni az A kereszténydemokrácia két taktikája a fülkeforradalomban című műbe:

„Tájékoztatom, hogy a hirdetésekre vonatkozó összesített adatbázissal a kormány nem rendelkezik.

Ezzel kapcsolatban felhívom figyelmét a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság állásfoglalására, amely szerint »tekintettel arra, hogy az adat megismerésére vonatkozó igény teljesítése az adat meglétét feltételezi, az adatkezelő nem köteles az igény teljesítése érdekében maga előállítani a kért adatokat, a megismerhetőséget kizárólag a kezelésében lévő adatok tekintetében kell a törvény szabályai szerint biztosítania«.

Biztosítom, hogy a jelenlegi kormány szakított a baloldali kormányok elfogadhatatlan gyakorlatával, és arra törekszik, hogy átláthatóbb és hatékonyabb rendszert hozzon létre a kommunikációs kiadások terén. Ezt a célt szolgálja a 2014-ben létrehozott Nemzeti Kommunikációs Hivatal is.”

Vagyis: Fónagy János nem tudja, mennyit költött a három nagy állami cég hirdetésre, de biztosít arról, hogy „a jelenlegi kormány szakított a baloldali kormányok elfogadhatatlan gyakorlatával”.

A kormány korábban is érvelt azzal, hogy kevesebbet költ az állam hirdetésre, mint a szocialista kormányok idején, de ez már 2016-ban sem volt igaz, akkor is messze többet költöttek ilyen céllal.