Még két jó éve van a magyar gazdaságnak, aztán szevasz

“2017-ben érdemi béremelkedés és adócsökkentés volt, gyorsult a gazdaság növekedése és ennek hatását a családok, a vállalkozások és minden magyar ember egyaránt érezheti” - mondta Varga Mihály pénzügyminiszter szerdán a 2017-es zárszámadási törvényjavaslat parlamenti vitájában.

A pénzügyminiszter rengeteg dologgal elbüszkélkedett a parlamentben:

  • a magyar gazdaság tavaly az unió átlaga felett, 4,1 százalékkal nőtt.
  • az államadósság 71,3 százalékra mérséklődött (az Eximbank adósságát is beleszámítva 73,3 százalékra).
  • a fogyasztás 4,7 százalékkal bővült az országban.
  • a foglalkoztatottak száma 4,4 millió fölé került, miközben 2010-ben 3,8 millió alatt volt ez szám.
  • kiosztottak 2571 milliárd forint uniós költségvetési támogatást.
  • a World Economic Forum versenyképességi listáján pedig az ország a tavalyi 60. hely után idén a 48. helyen zárt.

Mindezek alapján az ország száguld, a gazdaság pedig remek helyzetben van. Ez jelen pillanatban többnyire igaz is, mégis, ez a gazdasági növekedés pár éven belül újra kifulladhat, mert azok a tényezők, amelyek hajtják, egyszerűen el fognak tűnni.

A Republikon Intézet szerdán tartott egy konferenciát, ahol a magyar gazdaság kilátásai volt a téma. Az előadó szakértők pedig mind arról beszéltek, hogy a gazdasági növekedés már csak pár évig maradhat 4 százalék körül. Ahhoz, hogy később se legyen baj, ahhoz le kellene számolni az urambátyám-rendszerrel.

Miért jó most a gazdaságnak?

A magyar gazdaságnak rövid távon kifejezetten jók a kilátásai - mondta Madár István, a portfolio.hu vezető elemzője. Ez nem is csoda a foglalkoztatási számok tényleg jók, sőt, Madár szerint az elsődleges munkaerőpiac hosszú évek után elkezdte felszívni a közmunkásokat is.

Hiába több százezres a munkaerőhiány, a foglalkoztatottság még mindig képes bővülni. Eközben dinamikusan nőnek a bérek, ami pedig serkenti a lakosság fogyasztását.

Az alacsony kamatok miatt egyre több a magánberuházás (hiszen olcsó a hitel), az uniós pénzek felhasználása a szakértő szerint idén csúcsra fog pörögni, emiatt pedig állami beruházásból is sok van.

Aztán az uniós pénzek áramlása várhatóan alább fog hagyni. A 2021-től kezdődő új pénzügyi ciklusban már egyáltalán nem biztos, hogy annyi fog jutni, mint a mostaniban. 

Madár szerint pár jó éve lehet még a magyar növekedésnek.

Kb. 2020-ig.

Nagyjából ugyanezt a dátumot jósolta Palócz Éva, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Zrt. vezérigazgatója is. Idén az első és második negyedévben a magyar gazdaság az EU negyedik, illetve ötödik legjobb növekedését produkálta.

A két fő húzóerő a beruházások és a növekvő fogyasztás voltak.

Az állami beruházásoknak hatalmas lökést ad az országba beömlő uniós pénz. Magánberuházásból ugyan jóval kevesebb van, Palócz szerint ugyanakkor időnként beesik egy-egy tényleg nagy beruházás, ilyen volt például 2013-ban a kecskeméti Mercedes-gyár, és ilyen lesz majd a debreceni BMW-gyár is, de a vegyiparban is várhatóak beruházások a közeljövőben.

A fogyasztás bővülését a bérek növekedése hajtja, vagyis az embereknek egyre több pénz van a zsebükben, amit el is költenek. A növekvő bérek mögött egyrészt ott áll az állam, amely évek óta növeli a minimálbért, 2010-ben ez még 73 ezer forint volt, idén pedig már 138 ezer forint. Másrészt a munkaerőhiány, a cégeknek ugyanis sokkal jobban a zsebükbe kell nyúlniuk, ha szakképzett munkaerőt akarnak alkalmazni, azaz magasabb bért kell fizetniük.

És éppen ez a gond, a magyar gazdaságot az elmúlt időszakban a foglalkoztatottság bővülése hajtotta, ez azonban pár éven belül ki fog fulladni.

Madár István szerint ennek strukturális okai vannak. Hiába jók például a foglalkoztatottsági számok, hatalmas különbségek vannak az ország egyes részei között. Az ország nyugati felén lasszóval kell összefogdosni az embereket egy-egy állásra, annyira hiányzik a munkaerő, az észak-keleti megyékben viszont még úgy is 10 százalék fölött van a munkanélküliség, ha a közmunkásokat is beleszámolják.

Lassan pedig mindenhol kifogyni látszódnak a tartalékok.

Ehhez Madár szerint egy kissé vissza kell tekinteni. 2010 óta a kormány igyekezett minél több inaktív magyart beterelni a munkaerőpiacra különböző intézkedésekkel. Megszüntették például a kedvezményes nyugdíjakat, korlátoztak a rokkantnyugdíjakat. Mindezek hatására az inaktívak tábora vagy 600 ezer fővel csökkent, ezek az emberek pedig rázúdultak a munkaerőpiacra.

Sokan elmentek külföldre dolgozni, mások közmunkásnak álltak, vagy munkanélküliek lettek. Az elsődleges munkaerőpiacon lévők száma azonban így is vagy félmillió fővel bővült. Úgy látszik azonban, hogy ennyi volt.

“Akiket könnyen be lehetett vonni, azokat már bevontuk, a maradék is megpróbál ugyan munkát találni a szigorú szabályok miatt, de a képzettségük és a képességeik miatt ők nagyon nehezen foglalkoztathatóak” - mondta Madár. Emiatt a magyar munkaerőpiacról hiányzó 300 ezer fő valószínűleg már nem is fog rendelkezésre állni.

A felmenő rendszerben bevezetett nyugdíjkorhatár-emelés még egy ideig stabilizálja ezt az állapotot, a következő években azonban megindul a lejtmenet: a magyar munkaerőpiacról 100-140 ezer ember fog kilépni, új belépő viszont csak 100 ezer körül lesz, azaz Madár szerint olyan két év múlva már fenntarthatatlan lesz a foglalkoztatottság bővülése.

“Ami az elmúlt években a magyar gazdasági növekedést hajtotta, az egyszerűen eltűnik” - mondta.

Persze a kormány tudna tenni azért, hogy a gazdasági növekedés megmaradjon: javítania kellene a  termelékenységen. Logikus, ha munkásból nincsen több, akkor azt kell elérni, hogy a már meglévő munkaerő dolgozzon jobban, hatékonyabban. Magyarországon azonban (sőt a világ több részén is) Madár szerint a termelékenység kiábrándító.

Ezt egyébként tudja a kormány is, nem hiába nyilatkozta azt Varga Mihály már a kormányalakításkor, hogy a versenyképesség és a termelékenység javítása a következő években a legfontosabb feladat Magyarországon, és nem hiába örült a kormány szerdán annak, hogy az ország a World Economic Forum versenyképességi listáján a tavalyi 60. hely után idén a 48. helyen zárt.

Még akkor is, ha ez egyelőre nem sokat jelent, az idei rangsor ugyanis új módszertan alapján készült, ezért az eredmény nem igazán összehasonlítható a tavalyi adatokkal. A módszertani változás hatását kiszűrve Magyarország helyzete valójában nem változott, ha a tavalyi módszerrel készítették volt az idei jelentését is, ugyanúgy a 60. helyen végzett volna az ország.

Ennek ellenére a kormány nagyon optimista, az idén megjelent konvergencia-programban még 2021-re is 4 százalékos bővülést prognosztizálnak, méghozzá egyértelműen azzal számolva, hogy ennek a növekedésnek a nagy részét a termelékenység javulása fogja adni. Az Európai Bizottság ennél sokkal borúlátóbb, ők alig 2 százalékos bővüléssel számolnak.

Mi az akadálya annak, hogy tovább növekedjen a gazdaság?

Ennek rengeteg oka van, itt van például rögtön az adózás: Magyarországon magasak az adók. Palócz Éva szerint a 40 százalékot elérő adóráta európai szinten is nagyon magas. A fogyasztást terhelő adók az ÁFÁ-t és a jövedéki adókat is egybeszámolva majd 30 százalékot tesznek ki, de a szakértő szerint még a munkát terhelő adók is magasak, pedig a kormány előszeretettel büszkélkedik azzal, hogy csökkentették a munkajövedelem adóztatását.

Aztán ott van az, hogy a magyar tulajdonú cégek nem igazán tudnak versenyképessé válni. Palócz Éva arról beszélt, hogy a magyar gazdaság túlságosan duális:

A magyar cégek átlagosan alacsonyabb béreket fizetnek és a termelékenységük is alacsonyabb, mint az országban működő külföldi cégeknek. Ez főleg a magyar mikrovállalatokra, illetve a kis- és középvállalkozásokra igaz.

Palócz szerint 2010 és 2016 között ez a helyzet minimálisan változott, maximum kicsit javult. “Szépen elvegetálunk” - mondta. A béremelkedés azonban ezen változtathat. A munkaerő ugyanis oda fog vándorolni, ahol magasabb bért fizetnek neki, azt pedig azok a vállalatok tudják neki biztosítani, amelyek jobban termelnek. “Ez a klasszikus modell, kihullanak azok, akik nem termelnek jól” - mondta Palócz. Ezek a cégek vagy eltűnnek, vagy felvásárolják őket, és maradnak a jobb versenyképességű cégek.

Igen ám, de a magyar helyzet sajátos, a piacon rengeteg az ingyenpénz, azaz az uniós forrás, ennek pedig negatív hatásai is lehetnek, például az, hogy a cégek nem azt fejlesztik, amit kell, hanem amire uniós pályázat van kiírva. “Nem akarnak saját pénzből beruházni, hiszen dől a lé, nem fogják vérrel-verejtékkel kiizzadni a beruházás fedezetét, ha van ingyen pénz is” - mondta Palócz. Ez az állapot pedig szerinte súlyosan korlátozhatja a termelékenységet, és nagyon elhúzhatja azt az időszakot, ami alatt a cégeknek tényleg rá kell állnia a hatékonyabb termelésre és beruházásokra.

Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa még ennél is pesszimistább volt. Szerinte már a jegybank egy nyáron megjelent elemzése is rámutatott, ha nem lesz radikális versenyképességi fordulat, akkor csupán 1,4 százalékos lesz a gazdasági növekedés, szemben a konvergenica-programban írt 4 százalékkal, azaz a kormány búcsút mondhat a terveinek.

Ez az elemzés pedig Petschnig szerint csupa olyan dolgot említ szükséges cselekvésként, amelyek teljesen szembemennek az eddigi kormánypolitikával: a munkaerő képességeit javító oktatást, a középfokú és felsőfokú oktatás minőségének a javítását, az egészségügy minőségének a javítását.

“Nem csak a mennyiségi, hanem a minőségi munkaerő is hiányzik” - mondta Petschnig. A dolgozók színe java pedig egyszerűen külföldre ment. Ez nem is csoda, a szakértő szerint ő maga is tanúja volt egyszer annak, hogy egy Heves megyei étteremben a német turista egymillió forintot ígérve csábította ki Németországba dolgozni a jó szolgáltatást nyújtó pincért.

A jobb versenyképességet hátráltató legnagyobb baj azonban a piacgazdaság korlátozása.

“Egy cég gazdasági teljesítménye nem azon múlik, milyen erőfeszítéseket tesz, mennyire innovál, hiszen az innováció a politikai innovációban merül ki, abban, hogy a nagyfőnök megmondja, ki, mi lehet, és meddig” - mondta.

Kérdésre válaszolva pedig megjegyezte, hogy a rossz versenyképességi pozíció az intézményes környezet rossz pontszámaiból áll össze, magyarul a korrupcióból. Ezzel inkább egy kis- vagy egy középvállalat találkozik, egy multi kevésbé, mert velük kevésbé kekeckednek. “Hallom, eladó a céged, mondják vidéken” - mondta.

A 2010-es kormányprogram ugyan még erősen hangsúlyozta a kkv-k támogatását, de abból általános támogatás végül nem lett. Helyette jöttek a nemzeti nagyvállalkozók. “Hogyan lehet az, hogy egy nem túl sikeres gázszerelő már az atomiparban is benne tud lenni?” - utalt Petschnig arra, hogy Orbán Viktor barátja, a felcsúti gázszerelőből az ország leggazdagabb emberévé avanzsáló Mészáros Lőrinc a minap hatmilliárdos közbeszerzéseket nyert el a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban.

Ha pedig hosszabb távon nézzük a növekedési potenciált, akkor már az is problémát okozhat, hogy a magyar egy kifejezetten nyitott gazdaság. “Ha kicsit megrezdül valami a világban, akkor mi azt nagyon megérezzük” - mondta Petschnig Mária Zita. Márpedig most van is miért aggódni:

  • Küszöbön a Brexit, ráadásul egyelőre az Egyesült Királyság és az EU még megegyezni sem tudott a kilépési feltételekről.
  • Donald Trump amerikai elnök éppen kereskedelmi háborút készül vívni Kínával.
  • Plusz azon gondolkodik, hogy vámot vet ki a német autók behozatalára, márpedig Magyarország különösen kitett a német járműiparnak.

“Számoltam, hogyan állunk Ausztria utolérésével” - mondta Petschnig. A szakértő szerint ha Ausztria a következő években 1,5 százalékkal növekszik csupán (ami laza számítás), Magyarország pedig 3 százalékkal (ami a jegybank szerint csupán 1,4 lesz, igaz, a kormány 4-el számol), akkor a magyar gazdaság teljesítménye 2053-ban érné utol az osztrákot. Ha bejönne a 4 százalékos növekedés, akkor már 2039-ben.

Ja, és a költségvetési hiánnyal is probléma lehet, ezt az EU Tanácsa mondja, erről szól Magyari Péter remek cikke.