Pártjában erős marad Merkel, de a koalíció könnyen magával ránthatja

  • A rossz választási eredmények miatt Angela Merkel lemondott a CDU pártelnökségéről, de 2021-ig maradna kancellár.  
  • Pártjában megőrizheti befolyását, ha az eddigi főtitkár Annegret Kramp-Karrenbauer lesz az elnök, de mozgolódik a konzervatív szárny is, hogy visszahozzák a régi irányvonalat.  
  • Koalíciós partnerei, a CSU és az SPD viszont nagy nyomás alá kerültek, hogy leváltsák vezetőiket, és ez megrengetheti a kormányt is. 
  • Ha összeomlik a nagykoalíció, Merkelnek alighanem idő előtt mennie kell.

Európát és Németországot is váratlanul érte Angela Merkel visszavonulása. A kontinens elmúlt 13 évének legbefolyásosabb politikusa hétfőn sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a decemberben esedékes hamburgi pártkongresszuson nem jelölteti magát elnöknek, és maximum 2021-ig marad kancellár. Elismerte, hogy a pártelnöki pozíció átadása rejt kockázatokat a kormányzásra nézve, de azt mondta, ezt a rizikót vállalnia kell. 

Angela Merkel 2000-ben, a pártelnökké választása utánFotó: MICHAEL JUNG/AFP

Merkel atlantista politikája meghatározta Európa elmúlt két évtizedét. Kormányzása idején Németország az unió de facto vezetője lett; Merkel gyakorlatilag egymaga vezényelte le a görög pénzügyi válság kezelését, egyben tartotta az eurozónát, a 2011-es fukusimai katasztrófa után pedig utat mutatott azzal, hogy felszámolta a nukleáris energiatermelést Németországban. 

De Mitte jelszavával (közép) a pártja irányvonalát is gyökeresen megváltoztatta, a hagyományosan jobbközép kereszténydemokrata pártot középre pozicionálta. Merkel alatt a CDU olyan döntéseket hozott, amelyek előtte szóba sem jöhettek volna a konzervatív pártnál: a liberálisokkal karöltve eltörölték a sorkötelezettséget, a szociáldemokratákkal közösen bevezették a minimálbért, tavaly pedig - a képviselőknek szabad kezet adva - megszavazták a melegházasságot. A recept pedig működött, a különböző politikai erők igényeinek együttes kielégítése biztosította a támogatást Merkelnek és a pártnak. 

A 2015-ös menekültválság után viszont már nem tudta egységben tartani Európát, sőt Németországot sem, a nemzetközi politikában kivívott státuszáról mégis sokat elmond, hogy ma legnagyobb külföldi kritikusai is abban bíznak, kitölti mandátumát. A lengyel Kaczinsky-kormány külügyminisztere, Jacek Czaputowicz és Andrej Babiš cseh kormányfő egyaránt úgy nyilatkoztak, eminens érdekük, hogy a kancellár 2021-ig a helyén maradjon. 

A német politikában sem követelik hangosan Merkel távozását, sőt a kancellár a párton belül is élvezni látszik a többség bizalmát - mégis könnyen lehet, ez sem lesz elég a kancellária megtartásához. A Merkel vezette nagykoalíció beleremeghet a bejelentést követő mozgásokba, és veszélybe sodorhatja a kancellár hatalmát.  

Párton belül megmaradhat Merkel hatalma, de így is megremeghet a kormány 

A CDU-CSU szövetsége és a velük együtt kormányzó SPD országos támogatottsága egyaránt több mint 8 százalékot esett a tavalyi választásokat óta, és ez előbb a bajorországi majd a hesseni tartományi választásokon is megmutatkozott. A német elemzők egyetértenek abban, hogy a kancellár megfelelő pillanatban jelentette be visszavonulását; van esélye arra, hogy kitöltse mandátumát, viszont abban is konszenzus van, hogy ez már nem csak rajta múlik. 

A CDU 73 éves történetében csak kétszer fordult elő, hogy két elnökjelölt indult volna, most pedig egyből hárman is bejelentkeztek - Merkel túlélése szempontjából pedig egyáltalán nem mindegy, kivel kell megosztania a hatalmát. 

A decemberi tisztújítás előtt Annegret Kramp-Karrenbauer, a párt főtitkára látszik a legesélyesebb elnökjelöltnek. „AKK”-t, aki hét éven keresztül volt Saar-vidék tartományi miniszterelnöke, a Spiegel szerint Merkel év elején épp azért hívta maga mellé főtitkárnak Berlinbe, hogy felépítse őt következő pártelnöknek. Más kérdés, hogy a lap szerint Merkel 2020-ra tervezte visszavonulását, így pont az építkezésre nem jutott idő.

Annegret Kramp-KarrenbauerFotó: ABDULHAMID HOSBAS/Anadolu Agency

A Reuters CDU-s forrásai szerint ováció fogadta, amikor az 56 éves AKK bejelentette, hogy elindul a posztért, és jelenleg valóban ő látszik a legesélyesebbnek arra, hogy Merkel helyére lépjen. Kramp-Karrenbauert a sajtóban ugyanolyan hidegfejű, racionális politikusként írják le, mint Merkelt; kritikusai egyenesen „Mini-merkelnek” csúfolják, pedig eléggé másvilágból jön: a protestáns és kelet-német kancellárral szemben egy nyugati kisváros katolikus családjából származik. Az elemzők szerint Merkel akkor tudná a legnagyobb eséllyel kitölteni a kormányzati ciklusát, ha Kramp-Karrenbauer lenne a CDU következő elnöke. Szeptemberben a pártjából ő állt ki a legnyíltabban a Sargentini-jelentés megszavazása mellett

AKK elsőszámú kihívója a párt jobbszárnyát képviselő egészségügyi miniszter, az alig 38 éves Jens Spahn lehet, aki már be is jelentette indulását. Kezdettől fogva egyik nagy ellenzője volt a merkeli menekültpolitikának, Wolfgang Schäuble Bundestag-elnök a jövő nagy reménységének tartja, de igazából se a pártban, és azon kívül sem igazán népszerű figura. A róla készült életrajzi kötetben maga is elismerte ezt: „elértem, hogy ismernek, most azt kell elérni, hogy szeressenek is”. A legfőbb célja, hogy visszaszerezze a Zöldekhez és az AfD-hez átpártolt szavazókat. 

Jens SpahnFotó: WOLFGANG KUMM/AFP

A német politika gazdagságát viszont szépen mutatja, hogy amíg a katolikus AKK ellenzi az egyneműek házasságát, az őt jobbról támadó, katolikus Spahn tavaly december óta házasságban él egy Daniel Funke nevű berlini újságíróval.A harmadik jelölt az a 62 éves Friedrich Merz, aki már 2000-ben a multikulturális társadalom ellen érvelt, szintén a balra tolódással vádolja Merkelt, a párt konzervatív szárnyához sorolják. Merz sose bocsátotta meg Merkelnek, hogy hatalomra lépése után nemsokkal, 2002-ben kipöckölte őt a frakcióvezetői pozícióból, és most eljöhet a visszavágás ideje. Az elmúlt években az üzleti életben volt aktív, emiatt ki is koptak emberei a pártból, most mégis Bundestag-képviselő nyíltan is támogatja. 

Friedrich MerzFotó: Erbil Basay/Anadolu Agency

A CDU konzervatív szárnya erősen támogatja Merz indulást, azt várják tőle, hogy újra világos profilt adjon a pártnak. Ez pedig egy gazdaságilag liberális, ugyanakkor társadalompolitikailag konzervatív irányzatot jelentene, amiben sokan pont a Merkel-korszak ellentétét látják. Merz Donald Trump bizonyos lépéseit is szimpatikusak tartja: megválasztása azt jelentené, hogy a párt nem akarja Merkelt 2021-ig a kormányfői pozícióban tartani. Egyik ellenjelölt sem teljesen esélytelen, viszont

Merkel elérte, hogy a párton belül ne álljon szemben vele egyetlen erős ellenzéki tömb, 

és mivel alig néhány hét van a kongresszusig, AKK esélyei látszanak a legnagyobbnak. Ezzel együtt a kancellár nem dőlhet hátra: szeptemberben egyszer már össze tudtak fogni kritikusai, és a Merkel-favorit Volker Kauder helyett Ralph Brinkhaust választották meg frakcióvezetőnek.

A koalíciós partner SPD-n múlhat a kormány és a kancellár sorsa 

Azzal, hogy a rossz választási szereplések miatt Merkel lemondott a pártelnökségről, lépéskényszerbe hozta a testvérpárt elnökét, Horst Seehofert is, akit Bajorországban szintén sokan okolnak a CSU bezuhanásáért.  Tobias Hans Saar-vidéki miniszterelnök és Michael Brand CDU-megmondóember nyíltan is vállalták, hogy Seehofernek is távoznia kell. A Bild szerint a párt már december közepén rendkívüli kongresszust tartana, hogy megoldja a vezetési válságot, ami egyet jelentene Seehofer leváltásával. 

Ezzel egyszerre távozna az a két pártelnök, akik alapvetően meghatározták a német jobboldal elmúlt 10 évét.Merkel alighanem annak örülne, ha szövetségese, az Európai Néppárt listáját vezető Manfred Weber lenne az új elnök, de a függetlenségükre kényes bajoroknál erre kicsi az esély. Ha pedig a tartományi miniszterelnök Markus Söder váltja majd Seehofert a CSU élén, az tovább élezheti a szövetségesek közti feszültséget. 

Az igazán fontos kérdés mégis az, vajon mi történik majd a szociáldemokratáknál. A lassan középpárttá zsugorodó SPD vezetésén szintén nagy a nyomás, hogy szerezzék vissza a szavazóikat, ezt pedig nehéz úgy végigvinni, hogy már a harmadik ciklusban kormányoznak Merkellel együtt. Az is a kiugrás mellett szólna, ha decemberben konzervatív elnököt választana magának a CDU. 

A szocdemek egyik nagy öregje és volt elnöke, a korábbi külügyminiszter és kancellár-helyettes Sigmar Gabriel a Zeit-ban azt írta, Merkel bejelentése valójában egy első lépés a nagykoalíció felbontása felé. Szerinte a CDU a 2019-es EP-választás után egy „Jamaika-koalícióban”  gondolkodik, azt pedig már nem Merkel vezeti majd. (A német sajtóban egy esetleges CDU-CSU / Zöldek / Liberálisok alkotta koalíciót neveznek így a párt színkombinációi - fekete-sárga-zöld - miatt.) Ez már csak abból is valószínű, hogy az FDP-t vezető Christian Lindner tavaly óta Merkelt okolja a „Jamaika-tárgyalások” elbukása miatt, és nem asszisztálna egy újabb Merkel-kormányhoz. 

Gabriel szerint Merkel a döntéssel 2019-es lemondását és a CDU-CSU, a Zöldek és a liberális FDP közös kormányának felállítását készíti elő. Ebben lehetne ráció, ha a CDU meg akar végre szabadulni a régi idők pártja címkétől, és kicsit újrapolírozni a politikai brandet. 

Az SPD talán még nagyobb sebességgel zuhan, mint a konzervatívok, a radikális balos Die Linke 2007-es kiválása óta, a radikális jobboldal és a Zöldek látványos megerősödése mellett a szociáldemokraták (mint Európában sok helyen) képtelenek értelmes üzeneteket megfogalmazni a választók felé, így logikus lépésnek tűnhet, ha a CDU beismerné, nem volt jó ötlet az újabb nagykoalíció. 

A helyzet a szocdemek számára azért is komplikált, mert egyáltalán nem biztos, hogy ellenzékben meg tudnak erősödni - a 2013 előtti négy évben sem sikerült -, de az biztos, hogy kormányon csak tovább gyengülnek. Merkel jövője így azon is múlhat, meg tudja-e győzni Andrea Nahles pártelnököt és a szocdemeket, hogy képesek elkormányozni az országot 2021-ig.