A csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően a kereszténydemokraták protestpárti szerepben találták magukat. A zöldek győzelemre készültek, de ijesztő volt az autóellenességük.

A németek kétharmadának egy év alatt elege lett az új kancellárból, akinek a háború, az energiaválság és egy korrupciógyanús ügy mellett a merkeli örökséggel is meg kell küzdenie.

A német szociáldemokraták hannoveri regionális szervezetének döntőbizottsága szerint a volt kancellár orosz cégekben betöltött tisztségei nem sértik a párt alapszabályát.

Fogcsikorgatva mennek bele óvatos szankciókba, és a kancellár blokkolja a fegyverszállításokat. Az oroszbarát politika megbosszulta magát. A dél-európaiak felidézték a 10-es évek kioktatásait az áldozatvállalás szükségességéről.

A német kancellár szerint az orosz elnök olyan „területi követeléseket hajszol, amik korábbi évszázadok gyarmati vízióiban gyökereznek”.

Hamarosan beiktatják az ország történetének első női belügyminiszterét is.

A miniszter szerint az új német kormányprogram „rendkívül távol áll attól, amit Európa középső felén a világról és a társadalmakról gondolunk”.

Ha minden a pártok tervei szerint halad, December elejétől a szociáldemokrata Olaf Scholz lehet Németország kancellárja.

A zöldek és a liberálisok szeretnék, de a szociáldemokraták óvatosabbak lennének.

Bizakodnak, beszélgetnek.

A liberálisok és a zöldek úgy döntöttek, hogy egy Scholz-kormány felállításáról kezdenek tárgyalni.

Nagyon szoros verseny, valószínű szocdem előny. Mindkét nagy párt a Zöldekkel és a liberálisokkal alakítana koalíciót.

Az exit pollok mindkét nagypártot 25 százalék körül mutatják.

Szerinte ha az SPD és a Zöldek kerülnek kormányra, „elfogadják” az NDK állampártjának utódszervezetéből és nyugati baloldali tömörülések összeolvadásával létrejött Baloldal támogatását, vagy legalábbis nem zárják ki azt.

Történelmi mélyponton a CDU/CSU támogatottsága.