Továbbra sem tiszta minden részlet azzal kapcsolatban, hogy Nikola Gruevszki, hogyan érkezett meg Budapestre. A homályt a kormány kommunikációja sem akarja eloszlatni: a sajtóhírekre kiadott gyors reakciók általában több kérdést hagynak nyitva, mint amennyit megválaszolnak.

Utoljára (péntek dél körül) ezt közölte a Miniszterelnökség:

„Magyarország kormánya és a magyar hatóságok semmilyen formában nem segítették Nikola Gruevszki Macedóniából való kijutását...”

Ugyanakkor a következő mondatban már arról van szó, hogy a magyar hatóságok tették lehetővé, hogy a volt Macedón kormányfő Budapesten folyamodhasson menekültstátuszhoz:

„A magyar hatóságok biztonsági okokból jogszerűen tették lehetővé, hogy Nikola Gruevszki – aki 10 évig hazája miniszterelnöke volt – menekültügyi kérelmének benyújtására és meghallgatására a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal budapesti központjában kerüljön sor.”

Az óvatoskodás annyiban érthető, hogy a magyar állam igencsak kényes helyzetbe került külpolitikailag, amikor befogadta a hazájában jogerősen elítélt Nikola Gruevszkit: végső soron Oroszország és a Nyugat között próbálunk megint lavírozni.

A magyar hatóságok különleges eljárása?

Nem véletlen, hogy a kormányzat igyekszik szimplán jogi kérdésnek beállítani az egész ügyet: azaz olyasvalaminek, amivel a szuverén magyar kormánynak tulajdonképpen semmi dolga, mert mindaz, ami történik, levezethető a hatályos magyar menekültügyi szabályozásból. 

Kérdés, hogy kinek szól ez a kommunikáció, illetve kiknek kellene elhinni, de a kormány így sem odázhatja el a nyílt állásfoglalást. 

Orbánék pénteken cáfolták, hogy segítették volna Gruevszki kijuttatását Macedóniából, azt ugyanakkor elismerték, hogy a volt kormányfő egy magyar nagykövetségen folyamodott első alkalommal a magyar államhoz menedékkérelmi eljárásért. Azóta a Deutsche Welle feltárta, kézről kézre adták egymásnak Gruevszkit a magyar diplomaták: a montenegrói követség különböző munkatársai szállították Podgoricáig és onnan a szerb határig, ahol a belgrádi magyar külképviselet diplomatái vették át.

Ennek fényében a pénteki kormánynyilatkozat egyszerűen hazugság.

A magyar hatóságoknak, sőt a magyar kormánynak nyilvánalóan közre kellett működnie ahhoz, hogy Gruevszki Budapestre jusson. És bár a kormány azt állítja, hogy minden jogszerűen, a magyar hatóságok munkájának köszönhetően történt, azt is állítja, hogy rendkívüli eljárásról van szó.

„Az azért nehezen hihető, hogy egy magyar külképviselet vezetője saját hatáskörben meghozzon egy ilyen fajsúlyos döntést” 

– mondta a 444-nek Hoffmann Tamás, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.

Ahhoz, hogy valaki útlevél nélkül, macedón személyazonossági iratokkal átléphesse a magyar határt legálisan belügyminisztériumi speciális engedély szükséges: ez a döntés - éppen rendkívülisége miatt - diszkrecionális: a belügyminiszter saját hatáskörben dönt, nem sorvezető alapján.

Eddig nem jöttek a macedón menekültek

Kevés nyomát találni ugyanis annak, hogy az elmúlt években jogszerűen lefolytattak volna olyan menekültügyi eljárásokat, mint ami most Gruevszkivel történt. Tehát, amikor a magyar miniszterelnök azzal hajtja el az őt faggató újságírókat, hogy ez nem politikai, hanem jogi kérdés, akkor mindent lehet találni, csak precedenst nem:

• Külföldi képviseleten nem fogadnak be a magyar hatóságok menekültügyi eljárási kérelmet.
  
• Pláne nem úgy, hogy azt nem a déli magyar határnál felállított tranzitzónában, hanem Budapesten bírálják el.
  
• Biztonságos országból érkező (ez lenne Macedónia), és azokon áthaladó (Albánia, Montenegró, Szerbia) menedékkérőt a magyar gyakorlat alapján a biztonságos harmadik országba tolonculunk - 2015 óta biztosan - menedékkérelmi eljárását elutasítva.
  

Az, hogy Macedónia kifejezetten veszélyes hely lenne a menekültügyi statisztikáinkban sem látszik: a menekültválság közepén, 2015 nyarán is mindössze néhány (legfeljebb 5) macedón állampolgár adott be menedékkérelmet Magyaországon, azóta - Nikola Gruevszki érkezéséig - senki, idézte fel az Eurostat adatait Zádori Zsolt, a Helsinki Bizottság munkatársa.

Példa nélküli bánásmód 

Természetesen előfordulhat, hogy valakit egy olyan országban üldöznek, amelyet Magyarország egyébként biztonságosnak tekint, ám ezt ebben az esetben Nikola Gruevszkinek alaposan meg kellett indokolnia a kérelmét még Szkopjében.

Nemcsak azt tehát, hogy Macedóniában veszélyben van az élete, politikai indíttatású koncepciós eljárás folyik ellene, hanem azt is, hogy a többi, utazása során érintett országban is ugyanez a helyzet. Ha ezt meg is tette Gruevszki, a magyar hatóságoknak ezt el kellett fogadniuk.

Nem részesültek Gruevszkiéhez hasonló különleges eljárásban olyan magas rangú állami és politikai tisztviselők, akik politikai üldöztetés miatt fordultak Magyarországhoz védelemért, írja a Helsinki Bizottság. Egy orosz ellenzéki politikus esetében nemhogy menekültstátuszt nem adott, de különleges eljárást sem alkalmazott Magyarország. 

Elég szokatlan, sőt Európában példa nélkül álló, ha az utóbbi évtizedeket veszük példaként, hogy egy szövetséges (európai, EU-tag és tagjelölt) viszonyban ilyen jellegű védelemért folyamodik valaki, állítja Hoffmann. Afrikában előfordul ilyen: Charles Taylort, Libéria bukott elnökét fogadta be Nigéria, miután nemzetközi elfogadtóparancsot adtak ki ellene 2003-ban.

Gruevszkinek egyelőre nem kell tartania attól, hogy a magyar rendőrség rabosítja a nemzetközi elfogadtóparancs értelmében, hiszen menedékkérelmi eljárása folyamatban van.

Ha a volt macedón miniszterelnöknek sikerülne meggyőznie a magyar bevándorlási hivatalt arról, hogy hazájában (és az ideutazása során érintett országokban, tehát Albániában, Montenegróban és Szerbiában) az élete veszélyben van, politikai üldöztetésnek van kitéve, megkaphatja a menekültstátuszt. Ebben az esetben azonban a magyar kormánynak kell majd magyarázkodnia a nemzetközi porondon, hogy miért tartja veszélyes helynek az uniós tagjelölt, Macedóniát, ha egyszer az EU intézményei és tagországai nem tartják annak.

Gruevszki kaphat menekültstátuszt komolyabb indoklás nélkül is, mondta Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke. Soron kívül, humanitárius okokra hivatkozva a belügymimniszter saját hatáskörben hozzásegítheti ilyen státuszhoz, de ez megintcsak politikai döntés lesz.

Ha nem kap menekültstátuszt, le kell tartóztatni

Ha Gruevszki nem kap menekültstátuszt, a nemzetközi elfogatóparancs értelmében a magyar hatóságoknak őrizetbe kell venniük, és 72 órán belül a Fővárosi Törvényszék elé állítani. (Szabadlábon akkor védekezhetne, ha rendelkezne magyarországi lakhellyel.)

A bírónak előbb az ideiglenes kiadatási letartóztatásról kell döntenie. Ha Gruevszki nem egyezik bele a kiadátásába, akkor is őrizetben marad, de ekkor Macedóniának kell megküldenie a részletes kiadatási kérelmet, és ez alapján döntenének a magyar hatóságok.

Mivel Gruevszkit hazájában köztörvényes ügyben ítélték el (nem államellenes bűncselekményért), ezért a két ország között érvényes kiadatási egyezmény alapján nem nagyon van mozgástere a kormánynak, hogy tiltakozzon a kiadatás ellen, csak, ha valamilyen nemzetközi egyezménybe ütköző dolgot talál a macedón igazságszolgáltatás működésében (kínzás, halálbüntetés lehetősége stb.), mondta a 444-nek Bátki Pál, ügyvéd.

Ha a magyar hatóságok nem is tartóztatnák le a státuszt hiába kérelmező Gruevszkit, akkor Magyarországot – érvényes útlevél híján – nélkül nem hagyhatná el. Ráadásul a különleges belügyminisztériumi belépési engedély csak egy alkalomra és egy irányba, befelé szól. 

Esetleg – ez sem lenne szokványos eljárás – megtörténhet vele az, mint Julien Assange-zsal: egy harmadik ország, vállalva az ezzel járó nemzetközi bonyodalmakat saját nagykövetségére invitálva valamilyen formában a védelmébe veszi. (Címlapkép és cím feletti kép: Orbán Viktor és Nikola Gruevszki magyar és macedón kormányfők 2012-ben, Tamas Kovacs/AP)