Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök útlevél nélkül, a börtön elől szökött Magyarországra, és politikai menedékjogot kért. Gruevszkit korrupció miatt ítélték el a hazájában. Egyelőre a magyar hatóságok nem árulták el, hogyan juthatott be az országba. A macedón kormány azt várja, hogy a magyar rendőrség tartóztassa le, és ha ez megtörténne, akkor minden bizonnyal kérni fogja a kiadatását is.

A Gruevszki-ügy bőven túlmutat azon, hogy a magyar kormány elhiszi-e, hogy méltányos tárgyalása volt-e hazájában Gruevszkinek, ahogy azon is, hogy Orbán Viktor korábban a barátságával tüntette ki őt. Gruevszki sorsa azt fogja megmutatni, hogy a magyar kormány melyik szövetséget választja egy éles, világosan eldöntendő konfliktusban: Keletet vagy Nyugatot?

Műveleti terület

Szíria és Ukrajna mellett a Balkán a harmadik legjelentősebb térség a világon, ahol a NATO és Oroszország között nagyon kiélezett küzdelem folyik a befolyásért. Amikor tavaly nyáron Montenegró belépett a NATO-ba, akkor eldőlt, hogy a félsziget adriai partvidéke a Nyugathoz tartozik. Görögország, Albánia, Montenegró, Horvátország és Szlovénia mind a nyugati katonai szövetség tagja most már, és ez nagyon aggasztja Oroszországot. Annyira, hogy 2016 októberében az orosz titkosszolgálatok puccsal próbálták megakadályozni Montenegró belépését, ám a kísérlet elbukott.

A félsziget túloldalán Bulgária és Románia szintén a NATO tagja. Középen viszont Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Macedónia továbbra is fontos műveleti terület az oroszok számára, ahol komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy ezek az államok ne lépjenek amerikai szövetségre. (A térség negyedik semleges állama Koszovó, ám ott KFOR néven a NATO 1999 óta katonákat állomásoztat.)

Az oroszok és az EU között lavírozó szerb kormány nem aspirál NATO-tagságra. Bosznia-Hercegovina csatlakozása sem reális, az ország egyben tartása is komoly feladat, többek között azért, mert az ország szerb részét irányító kormányt Oroszország folyamatosan ellenállásra biztatja. Onnan 2004-ben vonult ki a NATO, azóta EUFOR néven az EU állomásoztat csapatokat, évek óta osztrák parancsnokság alatt. (Ausztria nem tagja a NATO-nak.)

Macedónia viszont mindkét fél számára még nyitott, nagyon fontos terület, az utolsó ország a Balkánon, ami belátható időn belül a NATO tagja lehet.

2006 és 2016 között az egyre inkább Moszkvához húzó Nikola Gruevszki vezette Macedóniát. Ám egyre súlyosabb ügyek derültek ki róla és kormányáról: korrupciós botrányok, tömeges illegális lehallgatások, és a választói névjegyzék meghamisítása többek között.

Gruevszki azzal védekezett, hogy az albán kisebbség, Soros György és a CIA fogtak össze ellene. A Stop Soros szlogent is ő használta először. 2015-ben máig tisztázatlan körülmények között fegyveres harc robbant ki a macedón hadsereg és egy albán csoport között, és nyugati értelmezés szerint akkor Gruevszki kész lett volna akár polgárháborút kirobbantani, hogy megőrizze hatalmát. Az orosz kormány viszont azt mondta, hogy a nyugati szolgálatok akartak "újabb Ukrajnát" csinálni Macedóniából.

2016-ban ugyan megnyerte a választásokat Gruevszki pártja, ám a kormányalakításhoz kevesen voltak, és a szociáldemokraták koalícióban az albán kisebbség pártjaival átvették a hatalmat. Az új kormány élvezte az USA, a NATO és az EU egyértelmű támogatását.

Az új, Zoran Zaev vezette kormány azonnal jelezte, hogy ismét napirendre akarják venni az ország tagfelvételi kérelmét az EU-ba és a NATO-ba is. Ezt már egy bő évtizede beadták, de az ügyben nem történt semmi, mert Görögország blokkolta a csatlakozási tárgyalásokat, az athéni kormánynak ugyanis elfogadhatatlan volt Macedónia neve. A 27 éve tartó névvitát a Zaev-kormány az idén oldotta meg. Előbb megegyeztek a görögökkel, hogy Észak-Macedónia lesz az ország új neve, majd népszavazást is kiírtak róla. A kérdést eleve úgy tették fel, hogy az a NATO-tagságról szóljon:

Támogatja az EU és a NATO-tagságot a Görög Köztársaság és a Macedón Köztársaság egyezménye alapján?

Ez volt az a kérdés, amire az "igen" válasz az ország nevének megváltoztatását jelentette, Észak-Macedóniára.

Gruevszki az ellene indított büntetőeljárás miatt ekkor már nem viselt politikai tisztséget, de a pártja, és ő maga is nyilvánvalóvá tette, hogy ellenzi az ország nevének megváltoztatását.

A népszavazási kampány idején egymásnak adták a kilincset Skopjéban az amerikai és nyugat-európai politikusok, hogy győzködjék a macedónokat, hogy menjenek bele az ország nevének megváltoztatásába.

James Mattis amerikai védelmi miniszter például szeptember 17-én járt Macedóniában. "Nem akarjuk, hogy az oroszok azt tegyék Macedóniában, amivel sok másik országban próbálkoztak már. Biztosan tudjuk, hogy pénzzel és más eszközökkel is komolyan beavatkoztak már eddig is a kampányba" - mondta akkor.

Júliusban a görög kormány kiutasított két orosz diplomatát, akik görög hivatalnokokat akartak megvesztegetni, hogy megakadályozzák a görög - macedón névvita lezárását.

Közben az oroszok arra biztatták a macedónokat, hogy ne engedjenek nemzeti büszkeségükből. A Zaev-kormány pedig kiadott egy jelentést, miszerint Gruevszki kormányzása alatt a skopjei, belgrádi és szófiai orosz nagykövetségekről hosszú évekig komolyan manipulálták a macedón belpolitikát, elsősorban a NATO-tagság megakadályozása érdekében.

A népszavazás az alacsony, 37 százalékos részvétel miatt érvénytelen lett, bár a résztvevők 94 százaléka a módosításra szavazott. Végül átment a névváltoztatáshoz szükséges alkotmánymódosítás is a parlamenten, ehhez az is kellett, hogy Gruevszki pártjából nyolc képviselő átálljon a kormány oldalára. Gruevszki szövetségései szerint lefizették őket. Az ország nevének megváltoztatásához még szükség lesz további parlamenti szavazásokra is.

A magyar kormány a NATO ellenében avatkozott be

A történetnek van egy fontos magyar szála is. A névváltoztatást ellenző, sokáig Gruevszki vezette párt júniusban tartott egy nagy kormányellenes tüntetést, kilenc nappal azelőtt, hogy aláírták volna a görög - macedón megállapodást a névváltoztatásról.

A tüntetésen levetítettek egy videót, amin Orbán Viktor köszöntötte az embereket, és arról beszélt, hogy "aki szereti az országát, az nem omlik össze a külső erők nyomása alatt". Lehetett úgy is érteni, hogy a migránsokra gondol, mert előtte róluk beszélt, meg úgy is, hogy a névváltoztatásra, ami sokkal aktuálisabb téma volt akkor már.

Idén tavasszal pedig hét online lapba vásárolta be magát Adamik Ágnes, akit Habony Árpád macedóniai intézőjeként tartanak számon, és ezeken keresztül is erőltették a Nyugat-ellenes, oroszbarát propagandát.

Orbán kiállása Gruevszki és pártja mellett már a nyáron komoly megütközést keltett több fontos NATO-tagállamban is. A magyar miniszterelnököt régóta úgy tartják számon, mint aki aggasztóan jó viszont ápol az oroszokkal, de hogy kifejezetten az orosz érdekek mellett kampányoljon egy harmadik országban, ahol a NATO ennyire kiélezett küzdelmet vív a befolyásszerzésért, azt minőségi ugrásként értékelték, állították diplomáciában jártas forrásaink.

A helyzet megítélésén sokat rontott, hogy Magyarországnak nem fűződik átlátható érdeke az oroszbarát macedón ellenzék támogatására. Orbán nem tud arra hivatkozni például, hogy a saját hazai népszerűségét kockáztatná, ha elengedné az ügyet, mint például ez a görög jobboldal esetében felmerülhetett. Kívülről úgy látszott, hogy itt Orbán az oroszoknak tesz csupán szívességet, sértve az amerikai és nyugat-európai kormányok érdekeit.

Ebben a hangulatban nyer világpolitikai jelentőséget, hogy a NATO-ban Putyin embereként számon tartott Gruevszki Magyarországra szökött, és politikai menedékjogot kért.

Túl éles, túl látványos ez most

Orbán Viktor és kormánya az utóbbi években igyekezett egyensúlyozni a nyugati szövetségesei és Oroszország között. A magyar kormány diplomatái abban bíztak, hogy ezzel megnő az ország mozgástere, a két oldal között lebegve erősödik az alkupozíció mindkét irányba.

Csakhogy előfordulhatnak olyan kiélezett helyzetek, amikor muszáj dönteni. A most szükséges döntés Gruevszki sorsáról egy ilyen kiélezett helyzet.