Van ez a vicc, ami az albán, macedón, bosnyák és szerb EU-csatlakozás esélyéről szól:

Mit mond az optimista és a pesszimista arról, hogy mikor csatlakozhatnak az EU-hoz a balkáni országok? Az optimista szerint az albán elnökség idején lesz tag Törökország, a pesszimista viszont úgy véli, hogy a török elnökség alatt léphet csak be Albánia. (A viccet Ivan Krasztev bolgár politológus idézte a múlt héten a Financial Timesban.)

A mostani hangulat alapján sohanapján kiskedden, borjúnyúzó pénteken lesznek a balkáni országok az EU teljes jogú tagjai. Ez nem meglepő, hiszen a szegény és etnikai feszültségektől terhelt új tagokkal senki sem akar foglalkozni, amikor a bent lévők az egymással vívott vitáikat sem képesek megoldani, éppen kilép Nagy-Britannia, a többiek pedig azon gondolkodnak, hogy hivatalosan is kettészakadjanak-e. 

Nincs mivel kecsegtetni

Ez a helyzet azért veszélyes, mert az utóbbi években a balkáni béke egyik legfontosabb oka az volt, hogy az EU segélyekkel, a vízummentesség és a belátható időn belül elérhető tagság ígéretével tudta féken tartani az indulatokat, és arra kényszeríteni a politikusokat, hogy inkább béküljenek egymással. Pontosan úgy, ahogy ez történt korábban az azóta csatlakozott országokkal is, például amikor a tagság küszöbe előtt várva Magyarország alapszerződést kötött Szlovákiával és Romániával, vagy amikor a legutóbbi csatlakozó Horvátország a belépés előtt kiadta a háborús bűnökkel vádolt volt katonáit Hágának, és megegyezett határvitájában Szlovéniával.

Az utóbbi idők talán legfontosabb EU-s diplomáciai sikere volt, hogy tárgyalásra és egyezmények megkötésére bírta a szerb és a koszovói kormányokat és egyben tartotta a három nemzetiségű Bosznia-Hercegovinát. Csakhogy ez a mértéktartásra intő, mézesmadzaggal operáló puha befolyás gyengül, részben az EU saját problémái miatt. De legalább ennyit számít a balkáni hangulat változásában, hogy Oroszország is egyre aktívabb a térségben, és arra biztatja a szövetségeseit, hogy ne fogják vissza magukat, ha le akarnak számolni ellenségeikkel.

Az európaiak az oroszokat hibáztatják

Például a szerb médiában nagyon erős pozíciókat tartó orosz sajtó az utóbbi hónapokban sikeresen terjesztette el, hogy az amerikaiak és az EU nyugati nagyhatalmai pogromokat szerveznek Koszovóban a szerbek ellen, hogy meg akarják ölni Milorad Dodik boszniai szerb vezetőt, és hogy Albániának odaígérték Macedónia felét. Az orosz propaganda olyan erős lett a térségben, hogy Theresa May brit miniszterelnök felszólította az EU-t, hogy tegyen valamit ellensúlyozására, és jó példával elől járva a britek bejelentették, hogy 2018-tól újraindítják a BBC szerb nyelvű adását. (A rádiót hét éve zárták be.)

Tavaly ősz óta szinte minden héten megjelenik a nyugati sajtóban egy hosszabb elemzés arról, hogy a Balkánon egyre feszültebb a helyzet, hogy az oroszok hogyan provokálják a háborút, hogy innen jöhet megint egy olyan konfliktus, ami menekültjeivel tovább gyengítheti a nyugati szövetségeseket.

Federica Mogherini, az EU külügyi főmegbízottja március elején hat balkáni országot látogatott végig, és arról számolt be Brüsszelben a tagállamok vezetőinek legutóbbi csúcstalálkozóján, hogy „a feszültségek és a kihívások még soha nem voltak ennyire élesek a térségben”. Amikor március elején Mogherini a szerb parlamentben vendégeskedett, a Szerb Radikális Párt képviselői Oroszországot éltető táblákkal és bekiabálásokkal idegesítették.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke pedig azzal fogadta a miniszterelnököket, hogy „a feszültségek és megosztottságok elszabadultak, részben a több országot is destabilizáló káros külföldi befolyás miatt”.

Miroslav Lajcak szlovák külügyminiszter, aki korábban az EU boszniai főmegbízottja is volt, pedig így fogalmazott: „magára hagyta az EU a régiót, és emiatt az Európa-barát erők meggyengültek, és más szereplők előtt nyílt ezzel hely, és ez nem normális állapot”. Christian Kern osztrák kancellár pedig arra figyelmeztette kollégáit, hogy ne hagyják, hogy Oroszország töltse be a Balkánon azt a helyet, amit az USA hagy maga után a kivonulásával. Kern szerint ugyanis Trump elnökletével az USA még annál kevesebb figyelmet fordít majd a Balkánra, mint az Obama-kormány.

A március eleji EU-csúcson ezért külön téma volt a Balkán, de egy óvatos nyilatkozatra futotta csak végül, ami további pénzekkel és az integráció lehetőségével kecsegteti a régiót.

Mindenütt gerjednek az indulatok

Ha csak az elmúlt fél év leglátványosabb eseményeit vesszük sorra, máris kiderül, hogy mitől ennyire idegesek az európai vezetők.

Tavaly október végén parlamenti választást tartottak a NATO-tagságra készülő Montenegróban. A kis ország katonai szempontból jelentéktelen: összesen 2000 katonája van, mind a négy, bevetésre alkalmatlan harci repülőgépe eladósorba került és ugyan van két hadihajója, ám azok emberemlékezet óta nem futottak ki a nyílt tengerre. Montenegró azért érdekes, mert csatlakozásával az Adriai-tenger partján minden ország a NATO tagja lesz (Horvátország, Albánia és Görögország már azok), illetve a kis volt jugoszláv tagköztársaságban az oroszok is rendkívül aktívak: számos fontos céget és tengerparti ingatlant vásároltak fel az elmúlt két évtizedben a Kremlhez kötődő üzletemberek.

Ebben a helyzetben úgy tűnt, az idénre tervezett csatlakozást támogató párt fog nyerni, és valóban így is lett. Csakhogy a montenegrói hatóságok a választás napján lecsuktak 20 szerb állampolgárt, akiket azzal vádoltak, hogy puccsot szerveztek. A rendőrök szerint a felfegyverzett gyanúsítottak el akarták foglalni a parlamentet és meg akarták ölni az ország miniszterelnökét. 

Azóta a montenegrói főügyész azt mondta, hogy két orosz gyanúsítottat is köröznek, és bizonyítékuk van rá, hogy a szálak az orosz kormányig érnek, és az egész társaságot Moszkvából irányították. Putyin orosz elnök szóvivője ezt visszautasította, és a vádat abszurdnak nevezte. 

Közben Szerbiában is lecsuktak több embert a puccskísérlet miatt, és voltak köztük nem szerb állampolgárok is, ám erről többet nem árultak el a hatóságok. Nyugatbarát szerb lapok viszont arról írtak, hogy közöttük volt három olyan orosz állampolgár is, akiket azután engedtek szabadon, hogy Nyikolaj Patrusev, az FSZB volt főnöke és az orosz nemzetbiztonsági tanács jelenlegi titkára személyesen utazott értük Belgrádba. Az értesülést a szerb és az orosz kormány is cáfolta.

Novemberben az orosz, a belarusz és a szerb hadsereg közös hadgyakorlatot tartott Szerbiában, "Szláv Testvériség" címmel, miközben a szomszédos Montenegróban a NATO csapatai gyakorlatoztak (ők hivatalosan egy földrengés utáni mentést szimuláltak, míg a szerbiai gyakorlat főleg ejtőernyősök támadását imitálta).

Szerbia fegyvereket is kap Oroszországtól, idén tavasszal érkezik ajándékba többek között 30 darab T-72-es tank, ugyanennyi egyéb páncélozott jármű és 6 darab Mig-29-es repülőgép is. Utóbbiakkal a szerb légierő nyomasztó fölénybe került az egész Balkánon, mert ugyan a horvátoknak van 12 darab Mig-21-esük, de ezek egy része olyan rossz állapotban van, hogy nem tud repülni. A többi ország pedig még ennyit sem tud felmutatni.

Oroszország pénzzel és tanácsokkal támogatja Milorad Dodik boszniai szerb kormányát is, ami a daytoni békét és a bosznia-hercegovinai alkotmánybíróság határozatát sértő népszavazással keltette a hangulatot januárban, erről itt írtunk. Dodik és családja ellen az USA szankciókat léptetett érvénybe, mire a szerb vezető közölte, hogy a szarajevói amerikai nagykövet "bizonyítottan ellenség", és kitiltotta az ország szerb feléből. Az általa vezetett szerb köztársaság az orosz kormánytól 125 millió dollár támogatást kapott.  

Közben romlik a koszovói hangulat is, ahol az ország északi csücskében élő szerb kisebbség helyzete miatt feszülnek egymásnak a szerbek és az albánok. Kölcsönös fenyegetésekkel, provokációkkal és a tárgyalások befagyasztásával nehezítik a helyzetet, az utóbbi hónapokban mindkét oldalon.

Macedóniában a decemberi választások óta folyamatos a balhé. A legtöbb szavazatot ugyan az oroszbarát jobboldal kapta, de így is csak 51 mandátumot szereztek a 120 fős parlamentben. Idén a második helyezett, Nyugat-barát szociáldemokraták megegyeztek az albán kisebbség pártjaival, és így ők képesek lennének kormányt alakítani, ám a jobboldalhoz tartozó elnök nem hajlandó kormányalakítási megbízást adni a szocdem miniszterelnök-jelöltnek. 

Gjorge Ivanov elnök szerint ugyanis Macedónia szuverenitását és területi épségét veszélyeztetné, ha az új kormány hivatalos nyelvnek ismerné el az albánt, márpedig a koalícióra készülő albán pártok ezt akarják (a 2,1 milliós macedónia lakóinak legalább negyede albán nemzetiségű). Az EU bővítési biztosa a hét elején Szkopjében igyekezett békíteni a feleket, de Ivanov elnök nem találkozott Johannes Hahn biztossal, mert inkább Budapestre utazott, hogy Orbán Viktorral tárgyaljon, többek között a menekültek elleni védekezésről. Szkopjéban február óta minden héten tízezrek tüntetnek az albán pártok hatalomra jutása ellen.

Egyre több európai politikus és elemző tart attól, hogy előbb-utóbb az egyik országban erőszakba torkollik a feszültség.