Meg szeretné köszönni a 444-olvasók segítségét Kistaj Éva, a kétgyermekes anyaként, 37 évesen éber kómába esett lányát otthon ápoló barcsi anya, akinek nagyjából 1 800 000 forintot adtatok össze.

Éva történetéről október 13-án írtam cikket 

Reménytelen anyagi helyzetbe került a kómás lányát négy éve otthon ápoló barcsi asszony

címmel. Ebben elmeséltem, hogy a család 109 ezer forintból (ápolási díj + szociális segély + fogyatékossági támogatás) él, ami messze nem fedezi a kiadásaikat. 

Különös tekintettel arra, hogy Éva lányának gondozása egy rakás drága fogyóeszközt (törlőkendők, krémek, probiotikumok) igényel.

Az eleve szinte képtelen helyzetet tovább fokozta, hogy problémás volt a vízórájuk, ami nem hiteles, ezért a valós fogyasztásuknánál jóval nagyobb, közel háromszor akkora díjat kellett fizetniük.

A másik súlyos anyagi terhet a kórházba járás jelenti, hiszen a budapesti kezelések miatt kétszer 280 kilométert kell megtenniük minden alkalommal.

De most ezek a problémák is megoldódtak egy időre, mert a cikk megjelenése után áradni kezdtek a kisebb-nagyobb felajánlások.

“A 444 olvasóinak adományai nagyon sok mindenben megkönnyítették a helyzetünket” 

- mondja Éva. 

“Ki tudtam fizetni a rengeteg elmaradt számlát. Az egyik kórháznak is tartoztunk majdnem 100 ezer forinttal az ápolási osztályon töltött időre. Megoldódott mind a vízdíj, mind a vízóra kérdése. Fel tudtam tölteni a gázórát előre a tél előtt” 

- magyarázza az anya, aki még egy csomó más hiányzó dolgot is be tudott szerezni a kapott pénzből:

“ Kellett csapokat vennem, mert már nem folyt át a víz rajtuk. Katikának tudtam pár hiányzó dolgot venni, például inhalátort, fertőtlenítőket és egyéb, ápoláshoz szükséges dolgokat.”

Az adományok a konkrét gyógykezelésben is segítettek a családon: 

“A lányom közben Budapesten volt kórházban, és a segítségüknek köszönhetően rendszeren meg tudtam látogatni. Ott javasoltak még ortopédiai műtéteket, amik az előjegyzés ismeretében lesznek pontosítva. És még vissza van a koponyaimplantátum műtét, szintén Budapesten. Ezúton szeretnék még egyszer mindenkinek köszönetet mondani, mert a segítségük nélkül ez további eladósodással járt volna.”

A némileg jobb anyagi helyzet lelkileg is komoly enyhülést hozott a lakásából évek óta alig kilépő asszonynak:

“Nagyon jó érzés úgy felkelni, hogy ebben a nehéz helyzetben legalább az elmaradt fizetnivalók és a látogatásokkal kapcsolatos kiadások nem nyomasztanak.”