Megállapodás született a három évvel ezelőtt megkötött párizsi klímaegyezmény végrehajtásának szabályairól és menetrendjéről szombaton a lengyelországi Katowicében tartott ENSZ-klímakonferencián.

A két hete kezdődött értekezleten - az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének 24. ülésén (COP24) - közel 200 ENSZ-tagország szakpolitikusai és diplomatái vettek részt. A konferenciának pénteken kellett volna véget érnie, de egy nappal meghosszabbították, és a résztvevőknek késő éjszaka sikerült megállapodniuk. A záródokumentum elfogadását az utolsó percben Törökország és Brazília akadályozta, a törökök például azért kardoskodtak, hogy a befizető fejlett országok helyett a fejlődők közé sorolják. A fejlődő országok ugyanis kompenzációt kaphatnak a globális felmelegedés következményeiért. 

A dokumentum részletekbe menően rögzíti azt a szabályrendszert, amely meghatározza, hogy a tagországoknak milyen menetrend szerint kell elérniük a 2015-ös párizsi klímaegyezményben megfogalmazott célokat. Vagyis azt, hogy 2030-ig jelentős mértékben csökkenjen a széndioxid-kibocsátás, hogy megakadályozzák a katasztrofális léptékű globális felmelegedést. 

A maratoni tárgyalások végén Michal Kurtyka, a COP24 lengyel vezetője úgy fogalmazott, hogy a résztvevők „a megállapodáscsomag révén ezernyi apró lépést tettek meg együtt előre, amire büszkék lehetnek”. Kurtyka szerint valószínűleg minden egyes ország talál majd a megállapodásban olyat, ami nincs ínyére, de a résztvevők komoly erőfeszítéseket tettek, hogy kiegyensúlyozzák a különféle érdekeket.

António Guterres ENSZ-főtitkár azt mondta, hogy a párizsi egyezmény megvalósítási szabályrendszere az átalakulás alapjául szolgál, és határozottabb erőfeszítéseket megtételét követeli meg a nemzetközi közösségtől. „A tudomány világosan megmutatta, ambiciózusabbnak kell lennünk ahhoz, hogy leküzdjük a klímaváltozást” - mondta. Hozzátette, hogy ez lesz a figyelem középpontjában a következő klímacsúcson, amelyet jövő szeptemberre hív össze.

Bár a párizsi klímaegyezmény szerint az országoknak közös felelősségük van az éghajlatváltozás elleni harcban, minden országnak a maga felelősségéhez és képességeihez mérten kell hozzájárulnia ehhez. 

A három évvel ezelőtti klímaegyezmény legfőbb célkitűzése, hogy 2100-ig két Celsius-fokon belül tartsák a globális hőmérséklet-emelkedést az iparosodást megelőző szinthez képest. Ez a megállapodás szerint többek között a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével, illetve a kibocsátott szén-dioxid megkötésével és környezetbarát felhasználásával érhető el. Az egyezményt eddig 184 ország ratifikálta az ENSZ 193 tagállama közül.

Nem csatlakozott hozzá Oroszország, Donald Trump amerikai elnök pedig tavaly nyáron jelezte: az Egyesült Államok 2020-ban kihátrál a megállapodásból.A párizsi egyezmény egyik megalkotója, Laurence Tubiana a konferencia után azt mondta, hogy az olyan országok, mint Oroszország korábban azzal utasították el a csatlakozást, mert nem találták elég világosnak a szabályokat. Szerinte mostantól nem használható ez a mentegetőzés.  

A szakpolitikusoknak most sikerült áthidalniuk egy sor nézeteltérést a 156 oldalas szabálykönyvben, amely rögzíti például azt is, hogy egy adott országnak hogyan kell jelentést tennie és monitoroznia a saját maga által vállalt kötelezettségek teljesítését.

Ugyanakkor vannak, akik szerint még a mostani megállapodás sem elég ahhoz, hogy kezelni lehessen a klímaváltozást. A Greenpeace szerint a klímacsúcson nem született határozott ígéret a bolygó megmentésére. Úgy látják, hogy csak eljárási kérdésekben történt részleges előrehaladás, de a globális éghajlatvédelmi cselekvés felgyorsításáról nem született döntés.  A Greenpeace International igazgatója, Jennifer Morgan a konferenciáról azt mondta: „A klímakatasztrófák évében, a tudósok fenyegető figyelmeztetése után sokkal többre számítottunk. A mostani klímacsúcson a kormányok cserben hagyták az embereket, nem törődtek sem a tudományos eredményekkel, sem a kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel.” 

A katowicei értekezleten az egyik fő vitás kérdés az volt, a végső megállapodás hogyan viszonyuljon az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) októberi jelentéséhez, amelyet a legfontosabb tudományos útmutatónak tartottak a párizsi egyezmény megvalósításához. Eszerint fel kell gyorsítani a klímavédelmi intézkedéseket, a szén-dioxid-kibocsátás mértékét 2030-ra a 2010-es adatokhoz képest 45 százalékkal kell csökkenteni ahhoz, hogy az iparosodást megelőző szinthez képest a globális felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot. 

Az IPCC úgy foglalt állást, hogy ehhez drámai mértékű átalakulás szükséges a világgazdaságban, le kell mondani a fosszilis üzemanyagok használatáról. A katowicei értekezleten azonban az olajtermelő országok - az Egyesült Államok, Oroszország, Szaúd-Arábia és Kuvait - megakadályozták az IPCC-jelentés ajánlásainak elfogadását, amit felháborodással fogadtak kisebb szigetországok és környezetvédelmi csoportok.

A katowicei klímacsúcson az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bemutatta jelentését az éghajlat egészségre kifejtett hatásairól. A WHO becslése szerint a párizsi megállapodás végrehajtása évente egymillió életet menthet meg világszerte a levegőszennyezés csökkentése révén. (BBC/MTI)