Ha úgy érzed, hogy ennél durvább már nem lehet Trump elnöksége, csak várd ki a jövő évet!

2018 december 29., szombat 17:34
326

Van itt valaki, akinek sikerült már felkaparnia az állát a földről 2016 novembere, Donald Trump megválasztása óta? Hamarosan kezdődik Donald Trump elnökségének harmadik éve, így hát most már azt javasolnánk, arra a rövid időre, ami még hátra van belőle, már kár lehajolni érte. Donald Trump az elmúlt két évben már bizonyította, hogy nincs az a hihetetlen, elképesztő húzás, amit ne tudna akár napon belül felülmúlni. Ne is tekintsünk nagyon vissza, vegyük csak 2018 utolsó két hetét, mely során Donald Trump

  • legfőbb választási ígérete, az amúgy a közvélemény nagyobb része által elutasított határfal megvalósítása érdekében simán hagyta, hogy alku és finanszírozás hiányában részlegesen leálljon az amerikai kormányzat;
  • váratlanul bejelentette, hogy kivonja az amerikai csapatokat Szíriából és részben Afganisztánból, még ha emiatt lemondott védelmi minisztere és szíriai különmegbízottja is;
  • addig cseszegette a független jegybank, a Fed elnökét a kamatdöntései miatt, hogy az idegessé vált piacok kis híján összeomlottak karácsonyra. A helyzeten semmit sem segített, hogy pénzügyminisztere minden apropó nélkül felhívta a hat legnagyobb amerikai bankot, hogy a tartalékaikról érdeklődjön, és erről még lelkesen be is számolt a nyilvánosságnak.

Mindez semmi ahhoz a felforduláshoz képest, ami már januárban várja az elnököt.

Trumppal kapcsolatban az egyik, alapigazságként elkönyvelt tétel bázisa stabilitása. Bár a folyamatban levő nyomozások egyre több bizonyítékot tárnak fel arról, hogy mekkora része lehetett Oroszországnak Trump megválasztásában, vitathatatlan tény az is, hogy a demokraták vereségéhez nagyban hozzájárult jelöltjük, Hillary Clinton elutasítottsága is. A 2016-os kampány hajrájában szokatlanul nagy volt a bizonytalan, elkötelezetlen választók aránya, a választás napján ezek nagy része végül Trump mellett döntött. Akkor elsikkadt a tény, hogy a választások alatt készült exit pollok szerint Trump szavazóinak komoly fenntartásaik voltak. Az Edison Research exit polljában a megkérdezett Trump-szavazók negyede mondta, hogy nem hiszi, hogy Trump temperamentuma alkalmassá teszi őt elnöknek. A Trumpot támogató, felsőoktatást is megjárt fehér szavazók körében már 30 százalék volt ez az arány.

Idén kiderült, hogy ezek az aggályok tartósak voltak. A félidős választásokon taroltak a demokraták. Visszavették a képviselőházat és összességében sokkal nagyobb szavazataránnyal nyertek, mint a republikánusok az 1994-es és 2010-es félidős választásokon, amikor földcsuszamlásszerű győzelmekkel szereztek többséget a képviselőházban.

Ennek, hogy a demokraták többségbe kerültek a képviselőházban, már nagyon rövid távon is drámai következményei lehetnek. Az amerikai alkotmány szerint ugyanis a képviselőház joga, hogy vádat emeljen a regnáló elnök ellen. Erre pedig már az év elején okot adhat Robert S. Mueller különleges ügyész, aki az egyre gyakoribb vádemeléseivel több jelét adta, hogy hamarosan lezárhatja Trump egész eddigi ciklusát átölelő nyomozását

Persze mindennek addig nincs sok jelentősége, amíg a republikánusok kitartanak az elnökük mellett. Vádat ugyan a képviselőház emel, az eljárást viszont már a szenátus folytatja le, ahol a republikánusok többségben vannak, és ahol Trumpnak csupán 34 szenátor támogatására van szüksége ahhoz, hogy megússza az egészet. Márpedig a republikánusok még a novemberi vereség és a kormányzat részleges leállása ellenére se fordultak el tőle. James Mattis védelmi miniszter lemondása viszont már az ő soraikban is okozott némi zavart. Mattist mindenki a Trumpot korlátozó kevés tényező közé sorolta. A távozását így némi morgolódással fogadták, de attól azért tartózkodtak, hogy a szíriai kivonulás légből kapott ötletét Trump korábbi, hasonlóan megalapozatlan döntéseivel egybevetve bírálják az elnököt.

Úgy futunk neki Trump elnöksége harmadik évének, hogy már senki sincs a posztján a kormányában azok közül, akikről azt gondolták, képesek féken tartani Trumpot. H. R. McMaster és Gary Cohn már 2018 második felét se élték meg, az év végén pedig kabinetfőnöke, John Kelly és védelmi minisztere - Kelly egykori parancsnoka - Jim Mattis is távozik. Jövőre megtapasztalhatjuk, milyen Trump, amikor már senki se mond ellent neki a környezetében.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt