• Egy 500 milliós kontinens hetekig nem tudott mit kezdeni 50 emberrel.
  
• A legfrissebb patthelyzet jól mutatja, hogy mennyire nem az érkezők számától függ az, hogy mekkorára dagad a politikai vitákban és a sajtóban a "migránskérdés". 
  

Októberben a luxemburgi külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy "Orbán nélkül nem lenne menekültválság". A nyilatkozata arról szólt, hogy 2018-ban már kevesebben érkeztek hivatalos papírok nélkül az EU területére, mint 2014-ben, amikor még egyáltalán nem foglalkoztatta a politikusok és a választók többségét a migráció, de mégsem hajlandóak túllépni a migránsozáson azok, akik politikai tőkét kovácsoltak a 2015-ös hullámból. Vagyis Jean Asselborn szerint már csak politikai akarat, és nem valós gondok tartják életben a vitákat.

A legutóbbi patthelyzet nem a magyar miniszterelnökön múlt, az őszi nyilatkozat azért kívánkozott mégis ide, mert a legfrissebb EU-s miniválság is pontosan mutatja, hogy a politikai hisztériakeltés hogyan képes bolhából elefántot csinálni, és miért nem képes túllépni Európa a migránsos és kvótás vitákon.

49 menekült három hétig a nyílt vízen rekedt

Összesen 49 menekültet mentett ki a Földközi-tengerből december második felében (22-én és 29-én) két, civilek által működtetett hajó, a holland zászló alatt futó Sea Watch 3 és a német Prof. Albrecht Penck. Egyik sem alkalmas arra, hogy a fedélzetén lévő embereket 2-3 napnál tovább ellássák, mégis három hete hánykolódnak a nyílt vízen utasaikkal. 

A hajókhoz legközelebbi két ország közül egyik sem engedte kikötni őket: sem Málta, sem pedig Olaszország. Mindkét ország szigorúan korlátozta a mentőhajók kikötését 2018-ban, és nem akartak engedékenységet mutatni most sem. A máltaiak azt mondják, hogy amíg a sokkal nagyobb és gazdagabb Olaszország kikötői zárva vannak, addig képtelenek mindenkit egyedül fogadni, míg Olaszországban Matteo Salvini belügyminiszternek az a fő politikai programja, hogy egyetlen újabb menekültet sem akar beengedni. 

Amikor Nápoly polgármestere január elején azt mondta, hogy a város kész befogadni ezt a 49 embert, akkor Salvini hazaárulónak nevezte őt, és megtiltotta a parti őrségnek, hogy együttműködjék a város vezetőjével. 

A helyzet januárra drámaivá vált, a pápa vízkeresztkor fel is szólította az európai vezetőket, hogy tegyenek végre valamit. 

Hétfőn vették napirendre

Az EU ezen a héten kezdett érdemben foglalkozni az üggyel. A tagállamok brüsszeli képviselet-vezetői hétfőn tárgyaltak róla először hivatalosan. A megbeszélésen nyolc ország kormánya vállalta, hogy elosztják egymás között a 49 embert, mégse haljanak éhen néhány kilométerre a világ leggazdagabb kontinensétől. A nagyvonalú felajánlók között csupán egyetlen ország volt az egykori vasfüggönytől keletre: Románia.

Csakhogy az olasz belügyminiszter ezután sem engedte partra szállni őket, míg a máltai kormány azt mondta, hogy csak akkor köthet ki a két hajó, ha az EU-s országok további 250 embert is szétosztanak maguk között, a 2018 utolsó heteiben Máltára érkezettek közül. 

Matteo Salvini olasz belügyminiszter makacssága ekkorra saját kormányában is komoly vitákat váltott ki. Giuseppe Conte miniszterelnök kedden már azt mondta, ha nem lesz engedékenyebb, akkor legalább a gyerekeket és a nőket légi úton ki fogják menteni, az ő személyes utasítására. Az olasz kormány belső megosztottságát jelzi az is, hogy az olasz kormány az egyike volt a nyolcaknak, akik hétfőn vállalták a hajón rekedtek befogadását.

A probléma előkerült kedden is, amikor az EU-ügyekben illetékes miniszterek tanácskoztak, de megoldást akkor sem találtak.

Málta végül engedett

Végül szerda délben a máltai kormány elengedte a zsarolást, és vállalta, hogy a területén keresztül oldódjon meg a menekültek elosztása. Hogy arcvesztés se legyen belőle, az lett a megoldás, hogy a mentőhajók ugyan nem köthetnek ki, de a menekültek átszállhatnak egy máltai katonai hajóra, és azzal már partot érhetnek, hogy utána Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Románia elvigye őket. 

Nagy küzdelem után jutottak erre a megoldásra, ahogy Dimitrisz Avramopulosz migrációs biztos fogalmazott: "nem ezek voltak az EU történetének a legfényesebb hetei".

Újra lehet hergelődni a kvóta miatt

A három hét vitatkozás ismét előhozta a kvóta vitát, ami az utóbbi három és fél évben többször is megbénította az EU-t, hiszen rengeteg időt és energiát felemésztett az alkudozás, bármilyen eredmény nélkül.

Az EU-s tanácskozásokat 2015 szeptembere óta kísérti a kvóta, vagyis az EU-ba érkező menekültek szabályozott szétosztása. Mivel voltak tagállamok, amelyek mereven elutasították még csak az elvi lehetőségét is valamilyen automatikus mechanizmusnak, nem sikerült közös EU-s menekültpolitikát sem elfogadni. Így most már néhány tucat menekült is feje tetejére állíthatja az európai politikát, ha mindenki eléggé makacsul viselkedik. 

A nagy vitatkozásnak az lett a vége, hogy az osztrák soros elnökség idején, vagyis múlt ősszel leállították az egyezkedést a kvótáról. (2016 őszén is befagyasztották egy időre, akkor a szlovák elnökség nem vette elő a fiókból a kérdést, aztán megint téma lett, német nyomásra pedig a bolgár elnökség idején - 2018 tavasza - még egy új változat is készült belőle, de esély sem volt megegyezésre.)

Közben már alig jönnek

Túl azon, hogy reménytelennek tűnt bármilyen kompromisszum az ügyben, a helyzetet az is simította, hogy a 2015-ös válságos évhez képest 92 százalékkal csökkent 2018-ban az EU területére illegálisan belépők száma. Most már annyian érkeznek csak, mint akkor, amikor az egész migránskérdés alig szerepelt a hírekben, és pláne nem döntött el európai választásokat. 

A 2015-ben Európára zúduló több mint egymillió ember érkezése emelte az ügyet a legfontosabb politikai témák közé. Azóta az EU lényegében megoldotta a problémát a török kormány és a líbiai hátárőrök lefizetésével, ám a migránsozáson megerősödött politikai erők továbbra is kongatják a vészharangot. 

Egy-egy ilyen ügy, mint a 49 ember mostani elhelyezésének problémája, tökéletesen alkalmas arra, hogy a viták ismét fellángoljanak. Megint felvetették politikusok, hogy ezek a drámák nem lennének, ha volna működő EU-s közös menekültügyi politika, és erre reagálva megint harcholhatnak a beletelepítések ellen azok, akik erre tették fel politikai identitásukat. Néhány tucat ember érkezése így tudja blokkolni Európát, anélkül, hogy szerény létszámukból adódóan érdemi gazdasági, politikai vagy kulturális jelentősége volna megjelenésüknek.