Hosszú posztban foglalja össze követőinek Hodász atya, azaz Hodász András, mit gondol annak a vitaműsornak az utóéletéről, ami a közszolgálati adón ment le, és arról értekeztek benne egy Magyarországon tartott IFTCC-konferencia kapcsán, hogy a homoszexuálisokat ki lehet gyógyítani állapotukból.

Nem részletezném a műsort és annak utóéletét, részletesen foglalkoztunk vele, legyen elég annyi, hogy a műsor vezetője is bevallotta, hogy fogalma sem volt a témáról, a köztévé pedig beismerte, hogy az utolsó pillanatban küldött csak meghívókat olyan szervezeteknek, melyek szintén érintettek a témában, például az egyik legnagyobb melegjogi magyar LMBT-szervezetnek, a Háttér Társaságnak.

Hodász kitart a műsorban is hangoztatott álláspontja mellett, miszerint semmi rossz nincs abban, ha ki akarja gyógyítani a melegeket, hiszen - kapaszkodjanak meg! - a transzneműek nemváltoztató műtétjét nem támadják a liberálisok, pedig az a beavatkozás szerinte ugyanerről szól, mármint a gyógyításról:

„Gondoljatok bele: ha egy TV-interjúban arról beszéltem volna, hogy ha valaki nem érzi jól magát a biológiai neme miatt, és ezért át szeretné operáltatni magát, akkor meg kellene adnunk neki erre a lehetőséget, vajon mi történt volna? Valószínűleg másnap tele lett volna a sajtó a nevemmel, és vége-hossza nem lenne a dicsérő cikkeknek: íme a hős pap, aki szembemegy “maradi egyháza” tanításával, és az _igazi_krisztusi_szeretetet_ hirdeti, hisz elfogadó és toleráns. Ám mivel azt találtam mondani, hogy abban az esetben, ha valakinek a szexuális irányultságával (tehát a belső vágyaival) van problémája, akkor adjuk meg neki a változás reményét, mi történt? Pontosan az ellenkező hatást váltottam ki. Mint mondtam, furcsa világban élünk.”

Hodász - aki leírja, hogy nagyon sok homoszexuálist ismer - mintha nem lenne tisztában a két jelenséggel, többek között azzal, hogy a transzneműek a nemváltoztató műtéttől nem „gyógyulnak meg”, csupán könnyebben elfogadják saját testüket.

Hodász ezután saját sértődöttségével foglalkozik, amiért szerinte senki nem hallgatta meg, amit mond, hanem egyszerűen lehomofóbozták, pedig ő még a laposföldhívőket is meghallgatja. Egy olyan vitaműsor után írja ezt, aminek épp az volt a legnagyobb problémája, hogy a téma horderejéhez képest méltatlanul egyoldalú vitapartnereket voltak csak képesek megszólaltani.

„Megbántani senkit nem állt szándékomban, de bánni csak azokat a mondataimat bánom, amelyek Isten igéjének ellentmondanak” - zárja sorait a pap.

Slusszpoén, amit a vitaműsor vitapartnere, Szőnyi Szilárd - megosztván a posztot - hozzáfűzött Hodász mondandójához:

„Minden szavával és szóközével.”

Tehát egy olyan vitaműsor szereplői sértődtek meg azon, hogy gondolataikat nem fogadta kellő megértés, amelyben a háromból két vitatkozó tökéletesen ugyanazt gondolja a témáról, a harmadik pedig bevallotta, hogy fingja sincs az egészről.