Tudósok és laikusok egyaránt jó ideje sejtik, hogy valamiféle összefüggés lehet a testmozgás mennyisége és a depresszióra való hajlam között. Azt már több kutatás is igazolta, hogy akik többet mozognak, kevésbé depressziósak.

A nagy kérdés az volt, hogy mi ennek az oka. Vajon tényleg attól kevésbé depressziósak, hogy többet mozognak, vagy eleve azért mozognak többet, mert kevésbé depressziósak? Hiszen azok, akik sokat edzenek, talán eleve jobb körülmények között élnek, így jobb ellátásban részesülnek, míg a depressziósoknak akár olyan fizikai tüneteik is lehetnek, amelyek miatt eleve kerülik a testmozgást. Sőt, elvben akár az is lehet, hogy eleve a kevesebb testmozgás tesz hajlamosabbá a depresszióra.

A Psychiatric Genomics Consortium Depresszió Munkacsoportjának a JAMA Psychiatry folyóiratban most megjelent tanulmánya szerint sikerült igazolni az ok-okozati összefüggést a testmozgás mennyisége és a depresszió között. A kutatók egy ügyes statisztikai módszert, a mendeli randomizációt használták erre. Vagyis az emberek genetikai változatosságát vizsgálták, mivel génállományunk már a születés előtt adott, nem befolyásolják a fent említett környezeti tényezők. A génváltozatok vizsgálatával így már igazolható a kauzalitás, az ok-okozati összefüggés a testmozgás és a depresszió között.

Persze még ez a módszer sem tökéletes, mert a testmozgásra fogékonyító gének akár más területekre is hatással lehetnek. "Ha például a testedző gének az energiaháztartásra is hatással vannak, az pedig a depresszióra, az már egy másfajta összefüggés lehet" - írta a tanulmányhoz mellékelt jegyzetében Adam Chekroud pszichiáter, megjegyezve ugyanakkor, hogy a tanulmány készítői minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy kutatási eredményeiket megtisztítsák ezektől a hatásoktól. És eredményeik még akkor is érvényesek maradtak, amikor például kizárták a testtömeg-indexért vagy a tanulási képességekért felelős gének hatásait.

Eredményeik alapján egy standard deviációnyi eltérés a testmozgásban 26 százalékkal csökkenti a depresszív hajlamot. A standard deviáció persze köznapi értelemben értelmezhetetlen mértékegység a testmozgásban. Szerencsére ezzel a kutatók is tisztában voltak, így leegyszerűsítve azt írják, hogy egy óra mérsékelt, vagy 15 perc intenzív testmozgás hatására mérséklődnek 26 százalékkal a depresszió tünetei.

Hogy biztosak legyenek a dolgukban, kísérletük alanyaira mozgásmérőket is szereltek, hogy ne csupán vallomásaikra kelljen hagyatkozniuk a testmozgás mennyiségének mérésekor. Így egyrészt beigazolódott, hogy az önbevallásos módszer nem túl hatékony, ahogy az is, hogy akik ténylegesen is edzettek, azoknál mérséklődött valóban a depresszióra való hajlam.

A tanulmány szerzői végül megjegyzik, hogy a depresszió és a testmozgás kapcsolatának feltárása csak annyit ér, amennyit, hiszen már eddig is elég sok jele volt annak, hogy a testmozgás jótékony hatással van a depresszióra. A nagyobb kérdés inkább az, hogy hogyan tudnának segíteni az embereknek abban, hogy többet mozogjanak. (Via Popsci)