Ahogy a nyilván álnépi mondás tartja:

Kétszer mérj, egyszer vágj!

Irtó sokan olvasták azt a cikket, amiben arról írtam, hogy mekkorát koppantak azok, akik bevásároltak a Corvin mozi felújítása miatt darabonként 1000 forintért kiárusított vörös bársonyhuzatú zsöllyékből. Az üléseknek ugyanis nincsen lábuk és a falra sem csavarozhatók, hanem egy aránylag kicsi fém tappancsban végződnek alul, amin négy lyuk található. Alapvetően úgy rögzíthetők, hogy az ember ezeket keresztül a padlóhoz csavarozza őket, végleg tönkretéve a parkettát.

A cikkben arra kértem az olvasókat, hogy fotózzák le és írják meg, hogyan és hová helyezték el a Corvinból szerzett zsákmányt. Most futott be az első, igazán érdemi levél, rögtön magával a tökéletes megoldással. Kalmár Istvánnak, a nagyrészt vidéki mozikat üzemeltető Kultik hálózat egyik tulajdonosának az irodájában egy ilyen moziszék áll:

Mint elmesélte, a mozis szakmai kiállításokon a gyártók ilyen falapra, vagyis pontosabban két, egymáshoz zongorapánttal kapcsolt falapra szerelik a kiállított mintadarabokat. A nagyméretű aljzatra azért van szükség, hogy az ülés egészen stabil legyen és hintázásra sem boruljon fel, a zongorapántot meg az indokolja, hogy amikor nem ülsz rajta, azt felhajtva a cucc nem foglal el fél több helyet a szél alapterületénél és fel sem botlasz benne:

A barkácsmániásoknak mutatom, hogy a lapok így néznek ki alulról:

Sok sikert minden ügyeskezű mozibolondnak, bár a feladat első blikkre vetekszik egy komplett szék összerakásával.

Kalmár nekem azt javasolta, hogy dobjam ki ezt a “förmedvényt”, mert 5-10 ezer forint között már egészen jó állapotú, nem ennyire kopott moziszéket lehet venni, aminek ráadásul könyöklője is van. 

Köszönöm a tippet, bár abban mi lenne a sport?