Ilyen az, amikor Kína lenyom egy nagyon drága és felesleges beruházást egy kis ország torkán

Ha volt igazán jelentős geopolitikai folyamata a közelmúltnak, akkor az Kína nemzetközi terjeszkedése lehet: az Európát és Afrikát is érintő, Egy övezet, egy út névre keresztelt gigantikus beruházási projekt elindítása mellett Peking jóval aktívabb lett olyan országokban is, amelyekben eddig alig volt jelen.

Ennek a folyamatnak egyik helyszíne Dél-Amerika, ahol van elég, folyamatos pénzügyi gondokkal küszködő, a Nyugattal – konkrétan az Egyesült Államokkal – szemben megfelelően bizalmatlan és megfelelően korrupt ország. A kínaiak hatalmas hitelekkel és komoly beruházási tervekkel érkeztek a térségbe.

Rafael Correa, Ecuador 2007 és 2017 között regnált államelnöke  több milliárd dolláros hitelt vett fel Kínától. Az eredmény: fejlődés nulla, viszont az ország nagyon súlyos adósságcsapdába került. Correa 2017-es bukása után egykori szövetségeséből lett politikai ellenfele, Lenin Moreno vette át a hatalmat, és az új kormány számára az egyik legnagyobb kihívás az lett, hogy mit kezdjenek a Kína felé felhalmozott tetemes adóssággal, amelyből kétes értékű infrastrukturális beruházások valósultak meg. 

Nem akartok egy gátat, ami mindenki szerint rossz ötlet? 

Kína igazán erőteljesen a 2008-as válság után jelent meg finanszírozóként a kontinensen, és a venezuelai Hugo Chavez közeli szövetségesének számító (tehát Nyugat- és USA-ellenes) Correa lelkesen fogadta a közeledést, mivel az ázsiai ország nem szabott elvárásokat a hitelek mellé, szemben mondjuk a Nemzetközi Valutaalappal. 

A kezdeti lelkes időszakot viszont hamar beárnyékolta az olajárak globális visszaesése, ami nagyon érzékenyen érintette az ecuadori gazdaságot. Ezzel párhuzamosan az is kiderült, hogy a kínai beruházások nem feltétlen hozzák azokat az előnyöket, amelyekről szó volt. 

A sok milliárd dolláros kínai hitelből megépített projekt közül kiemelkedik az ország történetének legnagyobb infrastrukturális beruházása, a 2,8 milliárd dollárból felhúzott Coca Codo Sinclair gát és vízerőmű. És ugyan Kína azzal az ígérettel érkezett a régióba, hogy szemben mondjuk az Egyesült Államok környékbeli gyakorlatával, ők mindenkit egyenlő félként kezelnek majd, a gát története elég világosan megmutatja, hogy ebből egy szó sem igaz. 

A New York Times nemrég nagyon alapos riportban mutatta be, hogyan taszította az országot adósságspirálba a minden szempontból problémás gátépítés. Moreno elnök legutóbb decemberben járt Pekingben, ahol egy újabb, 900 millió dolláros hitelt járt ki, miközben a már meglévő adósságok helyzetéről tárgyalt. 

Az ötlet, hogy építeni kéne egy gátat és egy erőművet, már évtizedekkel ezelőtt felmerült, de a nyolcvanas években a hatóságok elkaszálták. A szakértők akkor arra jutottak, hogy a helyszín túl közel fekszik egy aktív vulkánhoz. A Reventador vulkán a feljegyzések szerint legalább a 16. század óta aktív, és a térségben rendszeresen fordulnak elő földrengések. Egy nagyobb rengés 1987-ben az olajipari létesítményekben is komoly károkat okozott. 

A Reventador vulkán 2008-banFotó: STR/AFP

Nem véletlen, hogy Fernando Santo, aki a nyolcvanas években volt az ország energetikai minisztere, hitetlenkedve fogadta a gátépítés hírét, pláne, hogy még a korábbi terveknél is nagyobbat kezdtek felhúzni. 

De nem csak az aktív vulkán volt az egyetlen környezeti tényező, ami fenyegetést jelentett: a New York Times birtokába jutott egy elemzés, amit a mexikói kormány rendelt meg 2010-ben a régió vízgazdálkodásáról. És a jelentés azt találta, hogy a duzzasztógát koncepciójának felvázolása óta eltelt 30 évben senki nem vizsgálta a térség vízhelyzetét, pedig abban komoly változások állhattak be. 

Ebben az időszakban Ecuadorban komoly szárazságok voltak, és közben aggodalomra ad az is okot, hogy az ország gleccserei olvadnak a klímaváltozás miatt.  A különféle szakvélemények és ellenérzések ellenére a gátépítés elindult: mint a projekt egykori igazgatója, Luciano Cepeda fogalmazott, az ecuadori tisztviselők nem akarták megakasztani a projektet, és már ezért sem voltak hajlandók új hatástanulmányokat készíttetni. Hogy milyen mértékűek lehettek a környezetvédelmi aggályok, azt elég jól jelzi, hogy a lapnak még egy Ecuadorba delegált kínai diplomata is arról beszélt (név nélkül természetesen), hogy nem fordítottak kellő figyelmet a környezeti jelentésekre. Így épült föl végül a gát és az erőmű, amit szakértők sora továbbra sem tart elég biztonságosnak. 

Nem bírja a terhelést

De a környezeti veszélyek figyelmen kívül hagyása mellett problémák adódtak a finanszírozással is: Correa annak idején belement, hogy a olajban törlesszen Kínának, ezért az Ecuadorban exportra kitermelt kőolaj 90 százalékát 2024-ig ere kell fordítani, ami szinte teljesen elapasztja az ország egyik legfontosabb exportbevételi csatornáját. Ennél sokkal többet viszont nem tudni a megegyezés részleteiről, hogy pontosan milyen feltételek mellett törleszt a dél-amerikai ország, sosem hozták nyilvánosságra. 

Correa, amikor a kínai hitelek felvétele mellett döntött, egyben hátat fordított a nyugati forrásoknak, például a Nemzetközi Valutaalapnak, ezzel pedig az ecuadori gazdaságnak nem maradt alternatív forrása a kínai tőke mellett. Ráadásul nem sokkal azután, hogy elkezdett áramlani a kínai hitel, egy újabb válság ütötte fel a fejét: súlyos szárazságok miatt visszaesett a vízerőművek teljesítménye, energiahiányt okozva az országban. 

Ekkor, sokak számára váratlan húzásként, Correa nem más energiaforrások felé fordult, hanem úgy döntött, hogy meg kell duplázni a vízerőművek kapacitását. A visszaemlékezések szerint Correa energetikai minisztere, Aleksey Mosquera vetette fel a Coca Codo Sinclair tervét: a duzzasztógát az ország áramellátásának harmadát tudta volna biztosítani a tervek szerint és ez lett Ecuador történetének legnagyobb beruházása. 

A gát végül közvetlenül a Reventador vulkán mellett épült meg, és kétszer akkora lett, mint a korábban tervezett. Az átadásra 2016 végén került sor, Hszi Csin-ping is Ecuadorba utazott, jelezve a projekt fontosságát. 

Hszi és Correa 2016 novemberében Ecuadorban. Fotó: JUAN CEVALLOS/AFP

Az átadás viszont egyáltalán nem ment zökkenőmentesen: a visszaemlékezések szerint két nappal a hivatalos ceremónia előtt, amikor a gát mérnökei megpróbálták az erőmű maximális, 1500 megawattos teljesítményét előhozni, áramkimaradások voltak országszerte. Mint kiderült, sem maga az erőmű, sem az ország energiahálózata nem tudta kezelni ezt a kapacitást. 

A nyilvánosság előtt akkor nem ismerték be, hogy mi okozta az áramkimaradást, és a teljes kapacitást azóta sem próbálták megközelíteni, általában félgőzzel üzemel az erőmű. A törlesztőrészetek ettől még nem csökentek: az 1,7 milliárd dolláros hitelt 15 évre 7 százalékos kamattal kapták, így csak kamatként évente 125 millió dollárt fizethet az ország. 

Lassan börtönbe kerül mindenki, aki döntött a projektről

Az erőműprojektet persze komoly korrupciós gyanú lengi be: az ország egykori alelnöke, akinek közbenjárását márványtábla örökítette meg az erőmű bejáratánál, Jorge Glas Espinel például jelenleg hatéves börtönbüntetését tölti. 

Igaz, őt nem a kínaiaktól kapott kenőpénz elfogadásáért ítélték el, hanem a kínai építőipari cégek legfőbb regionális riválisától, a brazil Odebrechttől kapott pénzt, cserébe megbízások odaítéléséért. Ugyanakkor az ecuadori hatóságok jelenleg is vizsgálják, nem kaphatott-e Glas és környezete pénzt a kínai cégektől is. 

Börtönben van a már említett energetikai miniszter, Mosquera is, aki szintén a braziloktól kapott kenőpénzt, és vele szemben is fennáll a gyanú, hogy a kínaiak is lefizették. Ugyanígy börtönben van Carlos Pólit, aki annak idején az antikorrupciós ügynökség vezetője volt, és a bíróság szerint dollármilliókat tett zsebre. 

Látkép az épülő gátról.

A jelenleg is zajló nyomozásokban a lap szerint egyre több bizonyíték utal arra, hogy a kínaiak is fizethettek annak a körnek, amely a legjelentősebb építőipari szerződésekről döntött az országban. A nyomozók számára különösen izgalmas az a 17 darab, összesen 17,4 millió dollár értékű átutalás, melyeket az egykori alelnök bizalmasa, Ricardo Rivera hagyott jóvá egy hongkongi számlára. Rivera többször járt Kínában, és ilyenkor mint az alelnök képviselője tárgyalt beruházásokról. 

De azt is látni, hogy a nyomozás nem megy könnyen: Paúl Pérez legfőbb ügyész 2018 novemberében Kínába utazott, hogy segítséget kérjen az eset felderítéséhez, majd hazaérkezése után szinte azonnal váratlanul lemondott, a New York Times érdeklődését pedig elhárította. 

Az egykori államfő, Correa jelenleg amúgy Belgiumban él, miután tavaly egy ecuadori bíróság elrendelte a letartóztatását; a vád szerint egy politikai ellenfele elrablására adott utasítást. 

Nem csak drága volt, de ráadásul pocsékul építették meg

A súlyos korrupciógyanú és a gigantikus kínai hitel okozta adósságcsapda mellett bőven akadnak bajok az erőmű kivitelezésével is. Nem elég, hogy a közelben élők villanyszámlája közel sem csökkent, szemben azzal, amit a kormány ígért az erőmű építése előtt, de még állandó fenyegetettségben is élhetnek, hogy a gát egyszer csak átszakad. 

A gáton az első repedések már az átadás előtt, 2014-ben megjelentek. Ekkor 13 munkás veszítette életét, amikor egy alagút védfala átszakadt, és elmosta őket a víz. Egy vezető mérnök ekkor megkereste az államfőt, Correát, hogy beszéljen vele a feltárt problémákról. A Times által megismert iratokból kiderült, hogy a mérnököt a bejelentése másnapján kirúgták. 

Az ecuadori hatóságok, élükön a korrupcióellenes hatóság ügynökségének azóta elítélt vezetőjével, Carlos Pólittal, időnként végeztek ellenőrzéseket a gáton, de csak apróbb dolgokat, például kisebb késéseket hánytorgattak fel, és csak kisebb bírságokat szabtak ki. Váratlan lemondása előtt a legfőbb ügyész vizsgálatának egyik fő iránya éppen az volt, hogy Pólit kapott-e pénzt a kínaiaktól, cserébe a félrenézésért. 

A kormány legutóbbi jelentése már 7648 repedést tárt fel

az erőmű és a gát szerkezetében. Elemzések szerint a silány minőségű acél és a nem megfelelően kivitelezett hegesztés okozhatta a hibákat. Szintén súlyos gondot jelent a gát fölötti víztározó területén felgyülemlő homok. Az üzemeltetésben is állandóak a botrányok: időnként a helyiek figyelmeztetése nélkül engednek le vizet, nem várt áradásokat okozva az alvizen. Múlt decemberben két helyi horgászt egyszerűen elmosott az ár, mindketten meghaltak. 

Azt is látni, hogy a fagyosabbá vált viszony miatt Peking tett már néhány gesztust Ecuador felé: 92 centtel többet számolnak egy hordó olajért, és nem az ország olajkitermelésének 90, csupán 80 százalékára tartanak igényt. Ezzel együtt – elemzők szerint – Ecuador még további 11,7 milliárd dollárral tartozik az ázsiai nagyhatalomnak, és erre nincs semmilyen fedezete, szinte biztosan megszorításokra kényszerül, hogy elő tudja teremteni a törlesztéshez szükséges pénzt.  

Az óriásira hízó adósságállomány miatt ma már az ország vezetői időnként pont úgy beszélnek Kínáról, ahogy elődeik az Egyesült Államokról szoktak. És már nincs sok lehetősége az országnak a pénzszerzésre, ha le akarja rázni magáról valahogy a kínai hitelt: feltehetően újra az IMF-hez kell fordulnia mentőcsomagért. 

Ha csak 300 forinttal támogatna bennünket...

... mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése. A 444 hosszú távú, stabil működése rajtad múlik. Olyanokon, akik hajlandóak a saját pénzükből áldozni, hogy Magyarországról ne tűnjön el a független újságírás. Ha szeretnéd, hogy a 444 oknyomozásai, elemzései és videói továbbra is a lehető legtöbb emberhez eljussanak, akkor támogasd a szerkesztőséget, akár csak egy kávé árával is!

Egyszeri bankkártyás támogatás

Havi rendszeres támogatás (PayPal)

További támogatási lehetőségek.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.