Nem bírtak a Fidesz kommunikációs kaszkadőreivel az ellenzéki politikusok

Az utóbbi években csak elvétve ül le fideszes politikus vagy kormánytag vitatkozni az ellenzékkel. A rendszerváltás után kialalkult demokratikus vitakultúra teljesen kiveszett a közéletből. A Kónya–Pető vagy Antall József–Kis János, Orbán–Horn viták a feledés ködébe vesztek. Most inkább Karácsony Gergely–Horváth Csaba disputák idejét éljük. Így a szerda esti Ellátó kertben összejött buli kuriózumnak számított.  Két ellenzéki politikus leült vitatkozni a Fidesz kommunikációs osztályával. Nem jöttek ki jól belőle. 

A hatalom bemutatta, hogy információs stratégiája egy romkocsma dohos sarkában is tökéletesen működik. Egy picit be kell melegíteni hozzá a hangszálakat, kicsit meg kell hozzá lazítani a gallért, picit több vizet kell inni mellé, de aztán úgy megy, mint a meszes.

Kommunikációs kaszkadőr

Már az alapfelállásból lehetett látni, hogy a momentumos Donáth Annának és Tordai Bencének, a Párbeszéd képviselőjének nem lesz egyszerű dolga. Ugyanis a kormányzati oldalt nem az érdemi döntéseket meghozó politikusok képviselték. 

A Fidesz körül már nagyon rég óta tartanak embereket, akiknek az a feladata, hogy Orbánék, Rogánék, Kósáék helyett vitatkozzanak. A politikai kaszkadőrök néha elemzőként, néha újságíróként, néha politikai stratégaként és néha akár politikusként tűnnek fel. A különféle szerepeket, pozíciókat akár egy vitán belül is képesek többször váltogatni, ami gyakran összezavarja a partnereket. Az előre gyártott kommunikációs paneleket a legkülönbözőbb formában képesek forgatni és bedobni, hiszen azokat sokszor ők maguk hozták létre, vagy importálták Magyarországra. Nem nagyon hibáznak, amint kényes helyzetbe kerülnek, pozíciót váltanak, és kicsúsznak az éles helyzetből. Ilyenkor hangoznak el ezek a mondatok: „A döntéseket nem én hozom, nem vagyok  a kormány tagja. Hadd kérdezzek én is valamit. Magam is újságíró vagyok. A mi méréseink azt mutatják". Mindeközben a valódi döntéshozók nem kopnak, nem hibáznak és nincsenek számon kérve döntéseikért. Ilyen Jolly Joker figura a századvéges, figyelős Lánczi Tamás, akiről sosem egyértelmű, hogy milyen pozícióból beszél és valójában miért is vállal felelősséget. 

Csak demokrácia legyen

A szerdai vita azért volt különleges, mert rajta kívül Hollik István is elvállalta a felkérést. Ugyan ő is a kommunikációs csapatból érkezett, jelenleg ő a kormány szóvivője, de legalább egy valódi politikus, aki hajlandó volt leülni vitázni. Az este folyamán Hollik István meglepő módon kibújt a megszokott lélektelen, sillabuszból mantrázó robot szerepéből. Joviális volt, derűs és mosolygós. Olyanokat mondott, hogy neki csak egy dolog számít: „Legyen demokrácia”. A fideszes párból Lánczi Tamás vitte a rossz zsaru szerepet, aki volt, hogy Tordai Bencével hosszan, gyűlölettől szikrázva nézett farkasszemet. A kínos jelenetet a közönség lélegzetvisszafojtva figyelte. 

A több mint kétórás fórum rossz hangulatú, meddő és kifejezetten idegesítő volt. Ez a végére a közönség hangulátán is érezhető volt, akik között vegyesen voltak ellenzéki és kormánypárti aktivisták is. „Mit sír a szád?” - ordította a színpad felé a momentumos Szarvas Koppány Bendegúz, amire azonnal érkezett a KDNP ifjúsági tagozatának replikája: „Vigyázz a szádra, a kormányszóvivőhöz beszélsz!”

Kartácstűz

A szervezők érdekes témákkal készültek, de általában még mielőtt elindulhatott volna a polémia, a Fidesz kommunikációs osztályának gyors reagálású egysége lesöpörte azokat az asztalról. Az ellenzéki térfélen kettőt pislogtak, és már magyarázkodhattak is, hogy nekik is sok bajuk van Soros György tevékenységével, meg ők nem felelősek az MSZP kormányzások kudarcaiért, nem is Gyurcsány Ferenccel állnak egy platformon, nem mondtak olyat, hogy polgárháborút szeretnének kirobbantani, nem akarnak vérontást, sem arab tavaszt. 

A moderátor kivetítette Trombitás Kristóf írását, amiben arra panaszkodott, hogy jobboldali bajtársai nem álltak ki mellette a köztévés melegeket gyógyító műsort ért kritikák után:

Korábban nem egy baromságot számos vezércikk és kiállás követett, mert olyankor nem az a lényeg, hogy kinekvan igaza, hanem az ellenfelek kartácstüze alatti összezárás.

A moderátor arra volt kíváncsi, hogy valóban így működik-e a fideszes nyilvánosság, valóban összezárnak akkor is, ha tudják, hogy nincs igazuk, amire Hollik István rezzenéstelen arccal válaszolta, hogy nem érti a kérdést. Lánczi Tamás pedig halál komolyan kijelentette, hogy ez a poszt valójában nem a jobb, hanem a baloldali nyilvánosságról szól. Az általa ellenzékinek hívott sajtó működik így, ezt írta le pontosan Trombitás, és levegőt sem vett, már darálta is Sneider Tamás feleségének karlendítését, amit szerinte a nem fideszes sajtó elhallgat, eltussol. 

Hasonlóan tekerték le a George Birnbaum politikai tanácsadóra vonatkozó kérdést is. Birnbaum azt állította, hogy Arthur J. Finkelstein mellett a Századvég Alapítványon keresztül segített a magyar kormánynak felépíteni a Soros György elleni kampányt. És hogy a projekt egy jól bevált recept szerint elkészített politikai termék.

Lánczi letagadta, hogy bármilyen kapcsoltuk lett volna Birnbaummal, majd kijelentette, hogy az amerikai politikai tanácsadó minden szava hazugság, és már hajtotta is a Soros György-imamalmot, Ami meg sem állt az este végéig, és ez bizony lehangolta a közönséget is. 

Egy hozzászóló elcsukló hangon vágta a pódiumon ülők fejéhez, főleg az ellenzékiek fejéhez, hogy az egész vita alatt semmi olyanról nem beszéltek, ami őt érdekelte volna, és nem fog rájuk szavazni. A pontot az idegileg megkészült momentumos Szarvas Koppány Bendegúz rakta ki az este végére, amikor magához ragadta a mikrofont és felkérdezte Lánczi Tamást, hogy ő kinek a nevében beszélt itt.

„Én? Senkinek a nevében.”