Néhány éve Inky, az új-zélandi akvárium egyik polipja kiugrott a helyéről, 8 métert kúszott a padlón, majd egy kis vízelvezető csőbe vetette magát, ami közvetlenül az óceánba ürítette. Tintás a nagy szökéssel címlapokra került, de a poliprajongókat és -szakértőket ez nem lepte meg, hiszen a polipok nagyon intelligens állatok: képesek az eszközhasználatra, fájdalmat éreznek, terveznek, és kommunikálnak egymással, hogy koordinálhassák a vadászatot.

Ennek ellenére néhányan azon dolgoznak, hogy emberi fogyasztásra szánt polipok hamarosan víz alatti farmokon tenyésszenek.

GMO-polippokol

Ez persze borzasztó lenne a polipoknak, ezek a magányos ragadozók nagyon rosszul viselik a fogságot, az apró ketrecekben szenvednek és meghalnak, ha pedig összezárják őket, megölik egymást.

A kutatókat ez mégsem akadályozza meg abban, hogy ipari méretű polipfarmokat hozzanak létre, Spanyolországtól Chilén át Kínáig tesztelik az intenzív poliptenyésztés módszereit.

Egy friss tanulmány szerint a tömeges poliptenyésztés erkölcsi és ökológiai katasztrófa lenne. Ilyen tenyészetek egyelőre nem léteznek, tehát még van idő fellépni ellenük.

A polip a világon sehol sem része a rendszeres étrendnek, de több országban ínyencfalatnak számít, így aztán a becslések szerint évente kb. 350 ezer tonna polipot fognak ki, de a valós számok magasabbak lehetnek, mivel a halászatot gyakran alulbecsülik.

Sokaknak az újfajta, ipari tenyésztés üzleti lehetőséget jelent, szélesebb körben és rendszeresebben tudnának polipot árulni.A kutatók ezért azon dolgoznak, hogy rájöjjenek, hogyan lehet a polipokat életben tartani apró, jellegtelen ketrecekben, amíg elég nagyra nem nőnek ahhoz, hogy le lehessen őket vágni a húsukért.

De Jennifer Jacquet, a tanulmány egyik szerzője a Voxnak azt mondta, „szinte nulla az esélye annak, hogy ez bármilyen szabvány szerint elfogadható jólétet jelentene”.

Szerinte elsőre úgy tűnik, mintha az ipari métertű vízi tenyésztéssel csökkentenénk a nyomást az ökoszisztémán, de valójában növeljük: a szárazföldön többnyire növényevőket tenyésztünk, míg az óceánban inkább ragadozókat, ezzel pedig nagyobb nyomást helyezünk a vizek élővilágára, ugyanis még több állatot kell kifogni, hogy táplálni tudjuk az olyan ragadozókat, mint amilyen a polip.

Az Issues of Science and Technology-ben megjelent tanulmány szerzői szerint erre már el is kezdődtek az előkészületek, többek között Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, Mexikóban és Chilében. Kínában pedig már 8 különböző polipfaj ipari méretű tenyésztésével kísérleteznek, míg Japánban a Nissui nevű, tenger gyümölcseit forgalmazó cég közölte, hogy 2017-ben fogságban keltetett ki poliptojásokat, 2020-ra pedig teljes mértékben tenyésztett polipokat dobna piacra. A tanulmány szerint máris rengeteg tudós dolgozik azon, hogy új technológiákkal olyan génmódosítást végezzenek el, amik gyorsabban lehetővé teszik a polipok és más fejlábúak ipari tenyésztését.

Három érv a polipfarmok ellen

1. A polipok nagyon okosak. Rengeteg kutatás igazolta, hogy a polipok tudatosak, ügyesek és nagyon intelligensek. A tanulmány szerint a polipok egyszer a hosszútávú memóriájukra hagyatkozva oldottak meg egy új problémát: 5 hónap után is emlékeztek arra, hogyan lehet kinyitni egy csavaros üveget. De képesek megjegyezni komplex vízi tájképeket is, vizuális tájékozódási pontok segítségével kiterjedt területen folytatnak vadászatot. Több videó is készült arról, ahogy polipok eszközt használnak, rákokat lopnak el, álcázzák magukat, és problémákat oldanak meg a környezetükben.

link Forrás

Erről is írt Peter Godfrey-Smith tudományfilozófus az Other Minds – The Octopus, the Sea, and the Deep Origins of Consciousness című könyvében. Az írót főleg az öntudat és az intelligencia földi kialakulásának kérdései érdeklik, és ebben a fejlábúak (nautiluszok, kalmárok és főleg a polipok) tanulmányozása segíti. Az intelligens földönkívüliekhez ugyanis a polipok állhatnak a legközelebb abból a tekintetben, hogy az idegrendszerük és az agyuk elég nagy, és az emberi tesztek szerint is okosak, pedig az evolúció fáján nagyon távol állnak az emberekről: a legutóbbi közös ősünk (egy apró, szem és kifejlett agy nélküli, féregszerű lény) kb. 600 millió évvel ezelőtt élhetett a Földön.

2. A tanulmány szerint a poliptenyésztés hasonló környezeti következményekkel járna, mint más ragadozók tenyésztése, vagyis növelné a nyomást a vadvízi állatokon. A globális halászat máris kimerülőben van a túlhalászás miatt, amire sokszor haltenyészetet hoznak létre, de ez növelheti is a keresletet a haltermékek iránt, és a polipfarmokkal csak még rosszabb lenne a helyzet – írta a Voxnak Peter Godfrey-Smith, aki szintén a tanulmány egyik társszerzője. A polipfarmok egyébként a vadon élő polipoknak sem kedvezne, mert amíg költséghatékony kihalászni őket, addig a halászok úgyis ki fogják őket fogni, és még a kereslet is nőhet irántuk, ha a polipfarmoknak köszönhetően egyre többen ennének majd olcsó, de finom polipot.

3. A polipfarmok szükségességét egyelőre nem sok minden igazolja. A fő piacok (Japán, Dél-Korea, USA, Kína, Ausztrália és mediterrán országok) többnyire most is biztonságban vannak abban az értelemben, hogy ezekben az országokban biztosított a lakosság megfizethető és állandó hozzáférése azokhoz az élelmiszerekhez, amik megfelelnek az igényeiknek. Az állatok ipari tenyészetét nehéz kezelni, mert sok bizonytalan élelmiszer-ellátású nép támaszkodik a húsra. Viszont senki sem függ a poliphústól, és rossz ötlet lenne ezen változtatni.

Vannak jobb ötletek is

A tanulmány szerzői arra biztatják a kutatóközösséget, hogy inkább a mezőgazdasági kutatások olyan formáin dolgozzanak, amik enyhítik az élelmiszer-bizonytalanságot, vagy olcsóbbá teszik az élelmiszer-termelést, ahelyett, hogy tovább terhelnék az élelmiszer-rendszert és új, embertelen gyakorlatokat fejlesztenének ki.

Egyelőre a gigantikus polipfarmokhoz nincs meg a megfelelő technológia, de hamarosan kifejleszthetik. A tanulmány szerzői szerint a nagyobb amerikai városokban egyszerűen be kellene tiltani a tenyésztett polip értékesítését, mert ugyan viccesnek tűnhet már akkor betiltani valamit, amikor az még nem is létezik, de ennek erős üzenete lehet: „Nincs, és nem is lesz kereslet a terméketekre!” Szerintük még mindig jobb, ha egy problémát végre egyszer időben felismerünk, és kezelünk, nem csak vakarjuk a fejünket fél évszázaddal később, mint a klímaváltozás, a műanyagszemét vagy a légszennyezés esetében. (Vox)