• Magyarországon kevesen vannak a gyermektelenek, de az arányuk láthatóan növekszik. 
• Az, hogy valakinek idősebb korára sem lesz gyereke, sokszor nem döntés kérdése, hanem több körülmény következménye.
• Az MTA kutatói az utóbbi években húsz nővel és harminc férfival beszélgettek el arról, miért alakult úgy az életük, hogy gyermektelenek maradtak.
• A válaszaik között ott van az éveken át tartó kétségbeesett partnerkeresés, a félelem a mesterséges eljárásoktól vagy akár attól, mit gondolnak majd róluk a szomszédaik.

Nelli előbb egy férfit akart. Ágotáék örökbefogadáson gondolkodtak, de aztán inkább a rokonok ápolását választották a gyerek helyett. Georgina nem merte bevállalni a mesterséges beültetést, mert mit szólnak majd a faluban. Emese még 50 éves korában is próbálkozna, Lívia már 30 éves korában lemondott róla.

Béla saját gyereket szeretett volna, de a párjának már volt három. Gellértnek nem volt lakása, így párt sem tudott magának találni. Feritől a szülei tiltották el a nőket. Elek irtózik a gyerekektől. Erik pedig a nagy szerelemre várt.

Ők mind olyan magyar férfiak és nők, akik már benne vannak a korban, valamiért mégsincs gyerekük.

Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában Szalma Ivett és Takács Judit évek óta vizsgálják, milyen okok állhatnak a gyermektelenség mögött. Magyarországon ugyan arányaiban kevesen vannak a gyermektelenek – ez jellemző az egész posztszocialista térségre –, de az arányuk láthatóan növekszik. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a gyermektelenek aránya a 41 év feletti nők körében 7,8 százalék volt. 2011-ben már 11,2 százalék. A férfiakra vonatkozó adatok ugyan pontatlanabbak, de az ő körükben nem csak magasabb a gyermektelenek aránya, mint a nők körében, hanem gyorsabb ütemben is növekszik: a 41 és 45 év közötti korcsoportban ez az arány 17 százalék volt 2001-ben és 22 százalék 2011-ben.

A gyermektelenség nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki tudatosan nem akar gyereket vállalni. Ilyen is van, de az így határozó emberek aránya csupán 2-3 százalék. Az, hogy ha valakinek 40 vagy 50 éves kora fölött sincs még gyermeke, sokkal inkább köszönhető annak, hogy valamilyen módon úgy alakult az élete, hogy nem tudta vagy nem akarta vállalni a szülővé válást. A kutatók arra voltak kíváncsiak, milyen okok állnak a háttérben.

Interjút készítettek húsz, 40 évesnél idősebb, gyermektelen, heteroszexuális nővel, illetve harminc, 50 évesnél idősebb, gyermektelen, heteroszexuális férfival. A korhatárt mindkét nem esetében az indokolta, hogy efölött már ritkán válik egy nő vagy egy férfi anyává vagy apává.

A kutatók a nőkkel még 2012-ben beszélgettek, ebből tanulmány is született, ez 2014-ben jelent meg a Demográfia folyóiratban. A férfiakkal azonban csak később, 2015 és 2016 között készültek interjúk, és az erről szóló tanulmány is egészen mostanáig váratott magára. A Szociológiai Szemle legfrissebb számában jelent meg. Ebben a cikkben a két kutatás eredményeit egyben fogom bemutatni, hogy egyszerre jelenhessen meg a női és a férfi szempont is, de azt érdemes figyelembe venni, hogy a női szempontokat vizsgáló kutatás jóval korábban készült.

Azt a kérdést pedig a kutatók is felteszik a tanulmányban, „vajon miért fordítunk kevesebb figyelmet a férfiak körében a gyermektelenség vizsgálatára?”

Az egyik válaszuk erre az, hogy a társadalom a gyermekvállalás kérdését hajlamos a nőkhöz kötni, sőt, a kérdés a közbeszédben is gyakran úgy kerül elő, mintha kizárólag női felelősségkörökbe tartozna. Jó példa erre Orbán Viktor, aki 2018-ban azt mondta, szeretne „egy átfogó megállapodást kötni a magyar nőkkel, mert a demográfia végül is rajtuk áll vagy bukik […] mert a gyerekvállalás [...] a legszemélyesebb közügy, és ezt csak a hölgyek tudják eldönteni”.

Pedig a férfiak vizsgálata több okból is érdekes, egyrészt azért, mert köztük többen vannak a gyermektelenek, másrészt azért, mert náluk teljesen más okok is közrejátszhatnak a gyermektelenség kialakulásában, mint a nőknél.

A nőknél például a magasabb iskolai végzettség növeli a gyermektelenség
valószínűségét, a férfiaknál viszont épp az ellenkezője látszódik: a magasabb iskolai végzettség inkább növeli a gyermekvállalás valószínűségét. E mögött a kutatók szerint az állhat, hogy a magasabb iskolai végzettségű nők körében a gyermekvállalás nagyobb alternatív költséggel járhat, azaz: a kisgyermek gondozásának a feladatai hosszabb-rövidebb ideig megszakíthatják a karrierjüket. Ez azonban kevésbé érvényesül a férfiak körében, mivel ritkán fordul elő Magyarországon, hogy az apák maradnának otthon a kisgyermekükkel. Számukra más tényezők jelentik a hátráltató okot.

Van, aki egyáltalán nem akar gyereket

A női és a férfi alanyok között is volt magas és alacsony iskolai végzettségű, városi és vidéki egyaránt. Sokan egyedülállók voltak, de a kutatók házasokkal is beszélgettek.

Olyan emberből viszont kevés volt a megkérdezettek között, akik tudatosan nem akartak gyereket.

Ilyen volt például a 47 éves, vidéken élő és laboránsként dolgozó Eszter (a neveket a kutatók minden esetben megváltoztatták), aki mindig idegennek érezte magától az anyává válás gondolatát.

„Igazából engem sosem érdekelt, hogy van egy kisgyerek és azt pátyolgatni [kell]” – mondta Eszter. Mivel az egyik korábbi kapcsolata azért ment tönkre, mert a férfi gyermeket szeretett volna, Eszter a későbbiekben már tudatosan olyan párt választott, aki szintén nem szeretett volna gyermeket.

A nőkhöz képest több férfi számolt be arról, hogy tudatosan nem akarnak gyereket. A nők közül csupán hárman beszéltek erről, a férfiak közül viszont 12-en. Volt köztük olyan, aki emiatt orvosi beavatkozást is végeztetett magán. Mások inkább csak azt mondták, nem szeretnének gyereket, de ha esetleg mégis úgy alakulna, akkor felnevelnék.

„…olyan [partnerem] igazából sose volt, aki rá akart volna engem beszélni a gyerekvállalásra, mert az annyira nyilvánvaló volt, hogy én irtózom tőlük, teljes képtelenség, szóval ez olyan, mint hogy [… ha] valaki meggyőződésből vegetáriánus, akkor normális ember nem erőlteti a húsevést” – mondta az 52 éves Elek.

A kutatóknak feltűnt, hogy a férfiak sokkal szabadabban beszéltek a tudatos gyermektelenségükről, mint a nők. Ez szerintük azért van, mert a férfiakra kevésbé hat a gyermekvállalást előíró társadalmi nyomás. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a tudatos gyermektelenséget választó nők nem feltétlen vannak kevesebben, épp csak az elvárások miatt kevésbé beszélnek róla, míg a férfiak közül volt, aki egyenesen sikerként beszélt róla, hogy nem született gyereke.

A legtöbb megkérdezett nőnél és férfinál azonban ennél jóval bonyolultabb a válasz a kérdésre.

Mit szólnak a faluban, ha megtudják?

A megkérdezett nőknek sok esetben egészségügyi okból nem született gyereke. Számukra az örökbefogadás, vagy az orvosi beavatkozás jelenthetett volna megoldást, mégsem éltek vele. Miért?

A 78 éves, vidéki, alacsony végzettségű Ilona és férje a kezdetektől teljesen elutasította az örökbefogadás lehetőségét: „Úgysem tudja azt úgy szeretni, mintha ő szülte volna... Hát mert nem az ő vére” – mondta Ilona.

Számukra az orvosi segítség jelenthetett volna megoldást, a beszámolókból azonban kiderült, hogy abban az időben, amikor reálisan szembe kellett nézniük azzal, hogy talán csak mesterségesen lehet gyermekük, az egész eljárás még gyerekcipőben járt, és az érintettek is nagyon kevés információval rendelkeztek róla.

„Hát akkor is próbálkoztunk, csak akkor az orvosi lehetőség az nem az volt, mint most (...), nem volt elérhető valóság” – mondta a 62 éves Ágota.

A kutatók által megkérdezett négy, biológiailag meghatározott okból gyermektelen nő közül csak egyben, az 55 éves Georginában merült fel fiatalabb korában komolyan a mesterséges megtermékenyítés. Neki és a férjének a férfi meddősége miatt nem lehetett gyermeke.

A nőt azonban elbizonytalanították az eljárásokat övező rémhírek és tartott attól is hogy a szomszédai a faluban rosszallni fogják a dolgot.

„Felmerült az is, hogy akkor mesterséges beültetés egy harmadik személytől, és képzeld el, hogy akkor volt az, hogy ott [külföldön] robbant ki egy ilyen ronda dolog, hogy hát ugye több nőnek is volt ilyen gondja. Nem én voltam egyedül az első, meg az utolsó sem, hogy bevállalták és én nem tudom, hogy mit csináltak, összekeverték, képzeld el, az ondósejteket, és a fehér apuka és a fehér anyuka kapott fekete, néger gyereket. Na most, képzeld el, mi is falun laktunk, én is hazaállítottam volna egy fekete gyerekkel” – mondta.

Ma már a meddőségi klinikák szolgáltatásai szélesebb körben hozzáférhetők, mint húsz–harminc évvel ezelőtt, az internet miatt pedig tájékozódni is könnyebb. Az érintettek kapcsolatot teremthetnek egymással és önsegítő csoportokkal is. A 62 éves Ágota a múltra visszatekintve úgy látja, hogy „akkor még kicsit olyan szégyenlős korszak volt, szóval nem beszéltek róla ennyire nyíltan”. „Ez egyébként nekem jobban tetszik, hogy beszélnek róla, mert bátorságot ad a nőknek” – tette hozzá.

Van olyan nő, aki például azért nem fordult időben orvoshoz, mert először partnert szeretett volna találni. A 43 éves, egyetemi végzettségű, fővárosi Nelli mire meghozta a döntést, hogy most már akár egyedül is belevágna, és mesterséges megtermékenyítés útján szeretne gyermeket vállalni, már túl volt a negyvenedik életévén, a reprodukciós eljárások sikerének az esélye pedig jelentősen csökken negyven éves kor felett.

30 évesen már idős valaki egy gyerekhez? És 50 évesen?

A nők esetében a túl korai és a túl késői terhességet is rossz szemmel nézi a társadalom. De milyen életkor számít már túl öregnek? Az interjúkból az derült ki, hogy ebben a tekintetben van különbség a fiatalabb és idősebb nők véleménye között, sőt a magasabb és alacsonyabb iskolai végzettségtől is függhet az, ki gondolja magát már túl öregnek a gyermekvállaláshoz.

Három magas iskolai végzettségű értelmiségi interjúalany is azt mondta, annak ellenére, hogy a negyvenes éveikben járnak és nincs tartós párkapcsolatuk, még nem tettek le arról, hogy egy vagy akár több gyermeket szüljenek.

“Tíz év múlva, hát akkor már mindenképpen szeretnék gyereket... Szóval szerintem lesz gyerekem vagy gyerekeim meg férjem, és akkor valószínűleg családi házban fogok lakni” – mondta a 40 éves, felsőfokú végzettségű, fővárosi Emese. Bár utalt rá, hogy egy nőnek talán egyszerűbb a harmincas éveiben szülni, mint a negyvenes éveiben, de szerinte ez nem jelent majd számára problémát. „Elég jól karban tartom a testemet és elég fitt vagyok ahhoz, hogy kihordjak egy gyereket, hogy egészséges gyereket szüljek. Szerintem ennek így nincsen akadálya” – magyarázta. A vallásos nő mindenképpen családban képzeli el a gyermekvállalást, ezért előtte még férjet is kell találnia.

Ezzel szemben az idősebb és alacsonyabb iskolai végzettségű nők közül többen már 30 éves korukra úgy döntöttek, hogy nem vállalnak gyermeket akkor sem, ha az lehetséges volna.

Az 50 éves, középfokú végzettségű, falun élő Lívia például a következőt mondta a húsz évvel ezelőtti döntéséről: “Teltek-múltak az évek, 28 lettem, meg 30, meg 30 elmúltam. Jó… még mindig lehetett volna gyerekem, de aztán meg már mondom, ha eddig nem, akkor most már nem lesz.”

Tisztában volt vele, hogy biológiailag még nyugodtan vállalhatott volna gyermeket, de meg akart felelni a helyi közösségi normáknak. Fel is emlegetett egy esetet, amikor az egyik szomszédja megszólta, hogy csak azért kellett gyorsan férjhez mennie, mert útban volt a baba, pedig ez nem volt igaz.

A 62 éves, felsőfokú végzettségű Janka 29 éves korában döntött úgy, már kicsúszott a gyermekvállalásból. Ő szintén vallásos, ezért fontos lett volna neki, hogy a gyermek családba érkezzen.

„Ott voltam 29 évesen, amikor jött ez a dolog [új szakmát tanult ki és munkahelyet változtatott], és akkor már gondoltam, hogy elég idős vagyok ahhoz, hogy most már egyedül maradok. Gyereket már nem vállalok, mert mire én még olyannal találkozom… az már késő gyerekvállalásra… Fel is kell nevelni azt a gyereket, nem elég 40 évesen megszülni.”

Janka azért nem vállalt gyermeket, mert szerinte így már nincs elég ideje a felnevelésére.

A kutatók szerint ez az érv, azaz, hogy nincs már elég idő a gyerek felnevelésére az idősebb és az alacsonyabb iskolai végzettségű nőknél jelent meg erőteljesebben.

Az 50 éves Ibolya emiatt az örökbefogadásáról mondott le.

„Maholnap, mit tagadjam, 50 éves lesz az ember, tehát ahhoz, hogy most elkezdjen iskolába járni [úgy véli, már csak iskolás korú gyermeket tudna örökbe fogadni], tehát amilyenek a tananyagok is, tehát vagy érti már az ember, vagy tud segíteni neki vagy nem. Meg ilyenkor már azért attól fél az ember, hogy bármikor bármi történhet. Tehát azért ezt is csak fiatalabban kellene elkezdeni, gondolom én.”

A kutatók szerint mindebből nem az következik, hogy a fiatalabb és tanultabb nők felelőtlenebbek, hanem inkább az, hogy megpróbálják az előttük álló korlátokat és akadályokat lekicsinyíteni, és inkább a gyermekvállalás pozitív aspektusaira fókuszálnak. Ez eltelt időt pedig többük is hasznosnak ítélte, azt mondták, érettebbé és felkészültebbé váltak az anyaságra.

Nem tudok utánaszaladni a diszkóba mankós bottal

A kutatók szerint gyermekvállalás tekintetében az életkornak a férfiak körében kevésbé van jelentősége, mint a nők esetében: náluk ez biológiailag sem annyira korhoz kötött, és társadalmilag is elfogadhatóbb, ha egy férfi idősebb korában lesz apa.

A tanult és kevésbé tanult férfiak azért másként gondolkodnak erről. A magas iskolai végzettségű és jobb anyagi helyzetű férfiak azt mondták, akár az ötvenes vagy hatvanas éveikben is el tudják képzelni a gyermekvállalást, míg az alacsonyabb iskolai végzettségű férfiak nem vállalkoznának már arra sem, hogy 50 évesen, vagy akár a 40-es éveikben váljanak apává.

„Azért sem akarok gyereket, mert hát 50 éves vagyok. Hova? 60 évesen, 70 évesen nem tudok utánaszaladni a diszkóba mankós bottal, hogy gyere vissza…” – mondta az 50 éves Patrik.

A kutatók szerint ez az önkorlátozás a kevésbé tanult férfiaknál összefügghet a rossz egészségi állapotukkal, sőt, a nőkhöz képest alacsonyabb várható élettartamukkal is, hiszen egy magyar férfi születéskor várható élettartama majdnem 7 évvel rövidebb, mint egy nőé.

Konkrét egészségügyi problémákról viszont a megkérdezett férfiak nem beszéltek. A legtöbb magas iskolai végzettségű férfi ezzel szemben azt mondta, az ő egészségi állapotuk sokkal jobb, mint a magyar átlagé, így később is vállalhatnak gyereket.

„A fizikai hátrányokat, azt még én valamennyire tudom kompenzálni, mert ugye tovább fogok élni, mint egy átlag magyar, hogyha semmi nem jön közbe, persze. De mondjuk, terveim szerint én 90 fölött fogok meghalni, és azért az egy jó, majdnem 25 évvel több, mint az átlag. Hogyha azt visszavesszük az 50-ből, akkor egy 25 éves férfi vagyok” – mondta az 51 éves Dávid.

Dávidnak annyiban igaza van, hogy a statisztikák szerint valóban van különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb iskolai végzettségűek várható élettartama között Magyarországon: ez azonban csupán 9 év, nem több.

Ahhoz, hogy gyerek legyen, előbb kellene egy kapcsolat is

A húsz megkérdezett nőből 12 volt egyedülálló, közülük ketten voltak már házasok, négyen viszont nem éltek együtt soha senkivel. Hogy miért nem, arra főleg családi hátterük, a szülői házból hozott problémák jelentették a magyarázatot.

A 45 éves, diplomás Editet olyannyira leuralta az anyja, hogy később éveket töltött ennek a konfliktusnak a rendezésével.

A 44 éves Zsanett azt mondta, túl sebzett volt, és nem hitte, hogy alkalmas a családi életre. A 67 éves Jelena édesanyját gondozta a nő haláláig, a férfiakról pedig azt mondta, az anya „elmarta” őket mellőle.

A kisebb településeken élő vagy az alacsonyabb iskolai végzettségű nőknek azzal is meg kellett küzdeniük, hogy egyszerűen szűkebb a baráti körük, kevesebb az ismerősük, így kisebb eséllyel találtak maguknak párt, vagy sehogy. Az 58 éves, alacsony végzettségű, falun élő Izabella például huszonéves kora óta otthon varrt, ezért soha nem voltak munkatársai, akikkel megismerkedhetett volna: „Itthon evett a fene, állandóan itt ültem a varrógépnél, hát nem jártam el szórakozni. Hát ki a fene, nem is ismerhetett meg senki, hát honnan?”

Márpedig a párkapcsolat megléte az egyik legfontosabb előfeltétele a gyermekvállalásnak (logikusan). De van olyan eset is, amikor épphogy a párkapcsolat akadályozta a gyermekvállalást. A húsz nőből ketten voltak, akik azt mondták, a párjuk miatt nem vállaltak gyereket. A 40 éves Magda azt mondta, anyagi okok miatt nem vet véget a rossz párkapcsolatának, de nem akar bele gyereket, mert egy „borzasztó” jellemmel van együtt. Az 50 éves Lívia azt mondta, teljesen más elképzeléseik vannak a gyermeknevelésről a férjével.

„És aztán amikor közölte néha közben, hogy a gyereket, azt nadrágszíjjal kell nevelni, mondom, nem az enyémet. Meg úgy elgondoltam, hogy azt hiszem, a gyereknevelésben maximálisan nem lennénk összehangolva, úgyhogy ha addig nem váltunk volna el, utána biztos” - mondta.

A párkapcsolat hiánya nem csak a nőknél játszik kiemelkedő szerepet a gyermektelenség kialakulásában, hanem a férfiaknál is, náluk azonban ez a kutatók szerint képlékenyebb.

A kifaggatott 30 férfi többsége arról számolt be, hogy élete során volt legalább egy tartós párkapcsolata és számos rövidebb ideig tartó kapcsolata.

Ezen kapcsolatok során olyan problémák akadályozták a gyermekvállalásukat, amelyekről a nők nem számoltak be. Ilyen például az, hogy egyes férfiak idősebb párt választottak, akiknek már biológiailag nem lehetett gyereke. Vagy olyan partnerük lett, akinek már volt gyereke, és nem szeretett volna többet vállalni.

A kutatók szerint főleg az alacsonyabb iskolai végzettségű férfiak számoltak be ezekről az akadályokról. A 62 éves Márton például 45 éves korában találkozott az akkor már 51 éves élettársával. Nekik szóba sem jöhetett gyermekvállalás.

Az örökbefogadás – hasonlóan, mint a nőknél – szintén tabu volt sokaknál. Az 55 éves, szintén alacsony iskolai végzettségű, falun élő, házas Béla is azt mondta, ő saját gyereket szeretett volna, mert ő a vérségi kapcsolatot tartja „igazinak”. A feleségének az előző házasságából már született három gyermeke, így úgy döntöttek, nem lesz több gyerek.

Ebből alakult ki az a furcsa kettősség, hogy a férfi ugyan aktívan részt vesz a felesége gyermekeinek nevelésében, mégsem gondolt rájuk sohasem úgy, mint a saját gyermekeire.

A legtöbb férfi elégedett volt a korábbi, illetve jelenlegi párkapcsolatával. Ugyanakkor a magas iskolai végzettségűek közül néhányan a „szerelem hiányára” panaszkodtak, mondván, hogy számukra az akadályozta a gyermekvállalást. Nem derült ki, hogy ez pontosan mit is takar, de az 50 éves, magas iskolai végzettségű Erik erről azt mondta: „a szerelem definíciójában benne van, hogy örökké együtt akartok maradni, és természetesen gyereket is akartok, ha szerelmes vagy, akarsz gyermeket a szerelmedtől”.

Az biztos, hogy a tanult férfiak nem hiába hivatkoznak a kapcsolatok érzelmi oldalára.

Nekik ugyanis elég nagy előnyük van a párkeresésben: a kutatók szerint irántuk – alacsony iskolai végzettségű társaikkal szemben – mind a magasabb, mind az alacsonyabb iskolai végzettségű nők részéről nagy a kereslet.

A nők a férfiakhoz képest sokkal kézzelfoghatóbb feltételekhez köthetik a párválasztást: az anyagi háttér mellett számukra feltétel lehet az is, hogy a partner lehetőleg megértő és következetes apa legyen, aki részt vesz a háztartási feladatokban is. A kutatók szerint e mögött is az állhat, hogy Magyarországon a rendszerváltás után is gyakran érvényesülnek a tradicionális szerepek: a férfi dolgozik, a nő viszi a háztartást és a gyereknevelést.

Mivel a férfiak így mentesülnek a háztartási munkavégzés jelentős része alól, ezért a praktikus dolgok helyett inkább a kevésbé kézzelfogható jellemzők alapján válogatnak a nők között. Például érzelmi alapon.

Egyedülállóként is lehet, csak nehéz

A megkérdezett egyedülálló nők alapvetően a párkapcsolat hiányát tekintették a gyermektelenség fő okának. Kérdés, mennyre merült fel bennük, hogy egyedül vállaljanak gyereket? Voltak, akik ezt bátor dolognak nevezték, mások viszont egyenesen önzésnek. Utóbbit inkább azok mondták, akik vallásosak voltak.

„Egy ilyen nő egy kicsit önző, mert csak magának akarja, és akkor már eleve a gyereket ítéli arra, hogy csonka családban nőjön fel” – mondta Lívia. Ezzel szemben mások azt mondták, “minden elismerés azé a nőé, aki így próbálkozik”. De mégis, akkor ők miért nem vállaltak gyereket? Az idősebbek azt mondták, megszólták volna őket emiatt, az akkori családfelfogásba ez nem fért bele. Ma viszont már lehet, másképp döntenének.

Abban mindenki egyetértett, hogy egyedül anyagilag és érzelmileg is nehéz gyereket nevelni. A kevésbé tanult nők főleg az anyagi nehézségeket hangsúlyozták, a tanultak pedig az időhiányt.

„Most olyan nagyok az igények már, hogy olyan szépen kell öltöztetni, és gondolom, hogy az anyuka egymaga nem is volna rá lehetősége” – mondta a 78 éves, alapfokú végzettségű Ilona.

„A napi élet szervezése szerintem elég nehéz lehet. Anyagilag elég nehéz lehet. Meg hát egyáltalán, amikor te elfoglalt vagy, akkor ki van a gyerekkel? – kérdezte a 44 éves diplomás Zsanett.

Két megkérdezett nőt bizonyosan az anyagi nehézségeik tántorítottak el attól, hogy gyereket fogadjanak örökbe. Ők úgy gondolták, hogy ha kijönnek megnézni a lakásukat, nem is fognak nekik gyermeket kiutalni, így nem is próbálkoztak.

Abban megint csak minden nő egyetértett, hogy egyedülállóként csak támogató közegben lehet gyereket nevelni: kell hozzá a nagyszülők, a távolabbi család, a barátok és főleg az intézményrendszer támogatása. Sőt, erre még akkor is szükség van, ha az ember nem egyedülállóként vállal gyereket.

Azt, hogy a férfiak mennyire lennének nyitottak egyedülállóként gyereket vállalni, a tanulmány nem tárgyalta részletesen, de a kutatók szerint érdemes lenne megvizsgálni a jövőben.

A nagyszülők ragaszkodása akár el is lehetetlenítheti a gyerekvállalást

A 62 éves, vidéki, érettségivel rendelkező Ágota azt mondta, ők örökbe akartak fogadni egy gyermeket, amikor már biztosak voltak benne, hogy nekik nem lehet. Mire azonban sor kerülhetett volna rá, Ágota közeli családtagjai megbetegedtek,

így ő és a férje az energiáikat inkább a családtagok ápolására fordították, és lemondtak az örökbefogadásról.

A 62 éves Kláráék hasonló helyzetben voltak, ők végül azért nem indították el az örökbefogadást, mert a nővérének gyermekei születtek, és úgy döntöttek, hogy szabadidejüket, energiáikat és pénzügyi megtakarításaikat inkább rájuk fordítják.

Nem csak a nők, hanem a férfiak közül is többen beszámoltak arról, azért nem vállaltak gyereket, mert helyette egy családtagjukat, elsősorban az idős szülőjüket ápolták.

A harminc megkérdezett férfiból kilencen mondták azt, hogy együtt élnek egy idősebb családtagjukkal, heten pedig gondozták is őket. Nekik ez már a párválasztásnál is gondot okozott, sőt, a kutatók szerint ez egy férfinél nagyobb problémát okozhat, mint fordított helyzetben egy nőnél.

Ennek az lehet az oka, hogy a gondozás jobban kapcsolódik a női, mint a férfi szerepkörhöz. Így azok a férfiak, akik részt vállalnak benne, kevésbé tűnhetnek férfiasnak, a női partner pedig még abban is veszélyt láthat, ha stabil kapcsolatot épít fel egy ilyen férfival, hogy az ápolási teendők könnyen az ő feladatává válhatnak.

A falun élő nőkhöz hasonlóan pedig a falun élő férfiak körében is volt olyan, aki azt mondta, egyenesen a szülei nem engedték, hogy barátnőt vigyenek a házhoz.

A 60 éves, alacsony iskolai végzettségű Ferinek nem volt elég pénze ahhoz, hogy elköltözzön otthonról, így a szüleivel kellett élnie, és a halálukig párkapcsolata sem lehetett. A férfi ezt a szülei szigorával és konzervatív nézeteivel indokolta. Amikor meghaltak, Feri már 45 éves volt, a korban hozzá illő nők már férjnél voltak vagy elváltak, ezért egy nála idősebb nő lett az első, tartós barátnője, akivel viszont a gyermekvállalás már nem volt reális.

Volt olyan is, hogy egy férfi érzelmileg nem bírta egyedül hagyni az édesanyját. Erről mesélt az 54 éves, magas iskolai végzettségű, budapesti Tamás, aki ugyan maga döntött úgy, hogy nem hagyja el a beteg anyját, de azt hangsúlyozta, hogy “ő megtehette volna azt, hogy mindenféle módon kommunikálja felém, hogy nyugodtan hagyjam őt egyedül. De nem tette meg”.

Mindkét férfi a szülők halála után tudott csak tartós párkapcsolatot kialakítani, gyerekük nem született.

A férfiaknál az is visszatartó erő lehet, ha túl sok pénzük van

A férfiakkal készült interjúkból az derült ki, hogy az anyagi biztonság megléte náluk már a gyermekvállalás előtt, a párválasztásnál is vízválasztó lehet.

“Én egy ilyen bohém vagyok, az bizonyos nőknél azért egy kicsit zavaró momentum, plusz, hogy nincs egy önálló lakásom, tehát azért volt egy-két nő, akit nem akarok bántani, de azt mondanám, hogy azért nem jött velem össze, mert hogy most így sarkítom, merthogy nincs lakásom” – magyarázta az 54 éves budapesti Gellért.

Sőt, van, akinél a túl jó anyagi helyzet is akadályozhatja a gyermekvállalást, ők attól tartanak például, hogy egy válás esetén elveszíthetik a vagyont, amit az évek alatt felhalmoztak. Az 50 éves, magas iskolai végzettségű, budapesti elvált Milán például azt mondta, az ő egzisztenciája mintaszerű, a javait pedig a „körülötte lévők tapasztalataiból kiindulva” óvatosan kezeli.

Az korábban bevett gyakorlat volt, hogy egy válás esetén a gyermek az anyához kerül, a közös lakásból pedig a férfi költözik el. A kutatók szerint a jogszabályi változások miatt 2014 óta nagyobb eséllyel egyezhetnek meg a szülők a közös felügyeletről, ez pedig azzal járhat, hogy válás esetén egyik fél sem veszítheti el a közösen megszerzett lakáshasználatot a gyermek érdekére hivatkozva. Ez csökkentheti a gyermekvállalás lehetséges anyagi kockázatát az egzisztenciálisan jobb anyagi helyzetűek körében.

Az 50 évnél idősebb magyar férfiak körében még a rendszerváltás maga is hátráltatta a gyermekvállalást.

A szocializmus hirtelen megdőlése nem csak munkanélküliséggel járt együtt, hanem felszámolta az addig Magyarországra jellemző gazdasági kiszámíthatóságot, keményebb munkarendet hozott, ezek pedig mind hatással volt az akkori dolgozók karrierjére, és ezzel együtt a családi életükre is.

„A munkapiacon tapasztalt bizonytalanságok megnehezítették a hosszú távú tervezést, a gyermekvállalás pedig egy hosszú távú elköteleződést jelent, ezért ezek a folyamatok a gyermekvállalás tervezett életkorának kitolódásához vagy éppen végleges elhalasztásához is erősen hozzájárulhattak” – áll az egyik tanulmányban.

A férfiaknál pedig pluszban még megjelent egy olyan szempont is, amely a nőknél nem: a különböző függőségek. Három megkérdezett férfi is arról számolt be, hogy alkohol- vagy a drogfüggőséggel küszködtek életük egy szakaszában, és ez hatással volt a gyermektelenségükre. Sőt, a kutatók szerint a függőség témaköre másoknál is megjelent:

ők arról számoltak be, hogy ha egy bizonyos életkor felett egy férfinak nincs gyermeke, akkor esetleg azt gondolhatják róla, hogy impotens, meleg vagy drogfüggő.

A kutatók a megállapításokon túl néhány tanulságot is levontak az interjúkból. Ezek összefoglalva:

• A gyermektelenség nagyon komplex probléma, sokszor nehéz szétszálazni, hogy a párkapcsolathiány, az eleve meglévő vagy a halogatás miatt kialakuló egészségi okok, vagy különféle társadalmi (például a helyi közösségnek való) megfelelési kényszerek állnak-e a hátterében.
  
• A gyermektelenség egyik fő oka a partnerhiány, amit az egyedülálló gyermekvállalás tudna valamennyire orvosolni, de azt meg hátráltatja az az erős társadalmi norma, amely szerint a gyermeknek a legjobb anyával és apával felnőni, mintha anya és/vagy apa nélkül már megszületni sem lenne érdemes. Továbbá az anyagi biztonság hiánya, valamint az időhiány is.
• Kedvezően hatna a gyermekvállalásra, ha a társadalmi normák elmozdulnának a hagyományos nemiszerep-elvárásoktól a kiegyenlítettebb munkamegosztás felé, ahol a nők és a férfiak kiegyensúlyozottabb módon vesznek részt a család anyagi hátterének megteremtésében, valamint a háztartási és a gyermeknevelési feladatokban is.
• Egyre fontosabb lenne az, hogy az állam támogatást nyújtson az idősek és rászorulók otthoni ápolásához, különösen akkor, ha az érintettek a gondozás mellett gyereket is szeretnének nevelni. Az idős- illetve betegápolás és a gyermekgondozás ugyanis nehezen összeegyezethető feladatok.
  

Források:

Szalma I. – Takács J. (2014): Gyermektelenség – és ami mögötte van. Egy interjús vizsgálat eredményei. Demográfia, 57(2), 109–137.

Szalma Ivett–Takács Judit (2018): A gyermektelenség mintázatai magyar férfiak körében: egy interjús vizsgálat folytatása. Szociológiai Szemle 2018/3: 60–86.