Orbán Viktor szokása szerint a Nemzeti Múzeumnál szónokolt március 15. alkalmából. Ilyenkor általában arról szokott beszélni, hogy nemzethalál fenyeget, de ő képes megvédeni a magyarságot a teljes megsemmisüléstől. Az utóbbi években a fenyegetést a legtöbbször Soros Györggyel illetve Brüsszellel, a brüsszeli bürokratákkal, és hazai szövetségeseikkel azonosította.

Most azonban egy birodalom terjeszkedő árnyékáról beszélt. Azt mondta, hogy "liberális európai birodalom" illetve az "Európai Egyesült Államokról szóló lázálmok" fenyegetnek. 

Egy szót sem szólt arról, hogy ezeket a birodalmi elgondolások kik és hogyan képviselik.Míg korábban rendszeresen hosszan taglalta a fenyegető erők terveit, most inkább a saját politikai közösségének céljait részletezte: erős Európát, erős nemzetállamokat, új és erős európai vezetőket, új kezdetet követelt. A cél szerinte "megállítani Európa hanyatlását", és azt kellene elérni, hogy "Európa újra az európaiaké legyen". Hogy mitől és hogyan hanyatlik most Európa, és kié most Európa, ha nem az európaiaké, azt már nem mondta ki. 

Csupán egyetlen egyszer ejtette ki a "migráns" szót, amikor a magyar történelem legnagyobb teljesítményeit sorolta, és párhuzamot vont az 1848-as forradalom, az 1956-os forradalom és a "migránsinvázió megállítása a déli határainknál" aktusa között. Kimaradt az utóbbi években szinte minden ünnepi beszédében visszatérő "európai lakosságcsere" víziója is.

Arról beszélt, hogy "egyszerű dolgokat akarunk: saját hazát, jó szomszédot, megértő társat, szerető családot, és munkát, aminek haszna, értelme és gyümölcse van." Méltatta a keresztény kultúrát, ami nélkül nincs szabadság, és ezt az összefüggést részletezte egészen hosszan. Arról szónokolt, hogy sosem volt még olyan agyafúrt birodalom, ami a magyar szabadságeszményt szétrombolta volna.

Csodálatos Lengyelország

A beszéd első felét a "romantikus", történelmi lengyel - magyar barátságnak szentelte. Orbán előtt Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök is felszólalt, és a múzeum előtt sok lengyel figyelte mindkettejüket. 

Orbán Pilsudski marsallt idézte, Lengyelországot Közép-Európa legnagyobb vezető országának nevezte, és arról beszélt, hogy a lengyelek a fejlődése kiemelkedő, "ha fejlődésükkel lépést akarunk tartani, akkor össze kell kapni magunkat". Orbán szerint ha Lengyelországot támadják, akkor az olyan, mintha a magyarokat támadnák, és a birodalomépítőknek mindig számolniuk kell az "erős lengyel - magyar kötelékre". 

Minden bizonnyal a mindkét ország ellen elindított jogállamiság-eljárásra célzott (az úgynevezett hetes cikkely alapján indítottra), amiben a két ország kormánya már régóta biztosította egymást, hogy minden lehetséges szankciót kölcsönösen megvétóznak az Európai Tanácsban.

Finomított

Orbán egyetlen igazán konkrét politikai üzenetet sem helyezett most el beszédében. Lényegében teljesítette az európai néppártnak azt az elvárását, hogy állítsa le a sorosozós - junckerezős kampányt. Lázálmokkal és terjedő árnyakkal perlekedett csak. 

Ugyanolyan dolgokra utalt, amikről mindig is beszélni szokott, de sokkal óvatosabban fogalmazott mint 2015 óta valaha. A szövege a nyugati nacionalista jobboldal stílusát idézte, szemben az utóbbi idők ennél is radikálisabb, kifejezetten szélsőséges stílusával. 

Kizárólag nemzetközi ügyekről, a szabadság és a kereszténység eszméiről beszélt, hazai kérdésekre egyáltalán nem tért ki. Beszéde főleg a nemzetközi közönségnek szólt, és nem a hazainak. 

Felmerültek találgatások régebben, hogy a lengyel miniszterelnök látogatása alkalmat adhatna arra is, hogy bejelentsék, a Fidesz távozik az európai néppártból, és csatlakozik a lengyel kormánypárt által dominált konzervatív csoporthoz. Erről azonban nem volt szó egyáltalán, a két kormány közötti kétoldalú szövetségről beszéltek csak, aminek sokkal inkább a tanácsban, és nem a parlamentben van jelentősége.

Teljesítési kényszer

Úgy tűnt a beszéd alapján, hogy Orbán igyekszik teljesíteni a néppárti feltételeket, és egyértelmű volt az is, hogy nem kívánta provokálni a néppártiakat, öt nappal a Fidesz kizárásáról határozó szavazás előtt. Orbán talán keményebben, ideologikusabban beszélt arról, hogy a nemzetállamoknak erősebbeknek kell lenniük és a közös európai intézményeknél, de végső soron a néppárt legtöbb tagszervezete sem akar mást. Sőt, a német kormány is inkább erősödő tanácsot akarna látni, és politikailag kevésbé aktív bizottságot a közeljövőben. 

Orbán feldíszítette ezt a konzervatív politikai nézetet egy romantikus - nacionalista - keresztény - hagyományőrző retorikával, ami Nyugaton még mindig túlzásnak tűnhet, de mostani konkrét követeléseiben és konkrét állításaiban nem merészkedett túl egy jobbos nyugati állásponton. 

Ez önmagában nem lehet elég arra, hogy az EPP Fidesz-ellenes tagszervezeteit meggyőzze Orbán vállalhatóságáról, de világossá tette ezzel, hogy képes gesztust tenni a maradásért. A csütörtöki bocsánatkérő levele mellett most már azt is mondhatja, hogy leállt azzal a kampányretorikával, ami nagyon zavarta az EPP -seket. Most még négy napja van arra, hogy a CEU ügyében is tegyen valamilyen gesztust ahhoz, hogy erősítse a Fidesz pozícióit a kizárásról (vagy felfüggesztésről) szóló szavazásig.

Közben a lengyel vendégével azt is mutatta, hogy lenne neki helye egy másik szövetségi rendszerben is, vagyis nem csak teljesített, de egy kicsit fenyegetett is.