A G7 interjút készített Csaba László közgazdásszal, aki úgy látja, egyre inkább kívülről, a meg nem ismerhető, informális döntéshozatal uralja a magyar gazdaságpolitikát: rengeteg ügy kerül a legmagasabb szintre, ahol központosítva, személy- és akaratelven születnek meg a legfontosabb döntések, ez pedig nagyon hasonlít arra, ahogyan az 1970-es években mentek a dolgok, amikor a tényleg fontos dolgokat sosem akarták kimondani/leírni.

Csaba László szerint a szakpolitika háttérbe kerül a nagypolitika javára, az apparátus maximum a legsúlyosabban elnagyolt döntések következményeit próbálhatja tompítani, rosszabb esetben pedig utólagos hatástanulmányokkal igazolja a politikai döntést. A jegybank nemrég közzétett 330 pontos javaslatáról azt mondta, nincs benne olyan átfogó gondolatmenet, ami ötletelésnél több lenne.

Mostanában a politika elsőbbsége két területen különösen előtérbe került: a migrációnál és az MTA-nál. MIndkettőnél nyilvánvaló és nagyon káros. Az akadémiánál nem kizárt, hogy orosz mintán alapul – mondta Csaba László, aki korábban a Fidesz holdudvarához tartozott, de 2010 után eltávolodott a kormánytól, és tavaly már rá is került a Figyelő Soros-listájára. 

Szerinte mást mond a kormány, mint amit tesz az innováció, oktatás terén: „Ha az innovációnak, a tanulásnak a szerepe fontos, akkor nem rövidítjük le az iskolába járás idejét.”

A közgazdásznak nemrég jelent meg az új könyve, a Válság, gazdaság, világ, amiben az orosz, a német, a lengyel és a magyar gazdaság utóbbi 30 évét hasonlítja össze, mert szerinte így lehet a legjobban megmutatni a rendszerváltás gazdasági hatásait. (Erről nemrég Orbán Krisztián is beszélt a 444-nek.) Csaba László úgy látja, Kelet-Németország azt mutatja, hiba volt egy az egyben átvenni a nyugati modellt, Lengyelország példája viszont az egyszerű, de szakszerű gazdaságpolitikát dicséri. Magyarország pedig az összes lehetséges modellbe belekóstolt. Az eredményt nehéz értékelni. (G7)