Ha nem az oroszok, akkor ez a grafikon

Vasárnap két fontos hír érkezett Amerikából. Egyfelől az, hogy Robert Mueller különleges ügyész nem talált bizonyítékot arra, hogy Trump elnök vagy a csapata összejátszott volna az oroszokkal. Másfelől ez a grafikon:

Mielőtt a kettő nagyon szoros kapcsolatát elemeznénk, fontos megemlíteni, hogy a Mueller-vizsgálat eredményének minden épeszű embernek örülnie kell. Mindegy, hogy valaki szereti vagy nem szereti Donald Trumpot, ezt az undorító, narancssárga szexturistát, vagy mit gondol az Amerikai Egyesült Államokról, borzalmas lett volna azzal szembesülni, hogy a világ legerősebb liberális demokráciájában ilyen könnyű hatalomra juttatni egy kívülről irányitott hazaárulót. Szerencsére most már tudjuk, hogy nem, nem ilyen könnyű.

Másrészt azt is meg kell említeni, Magyarországon pedig mindig észben is kell tartani, hogy ha egy amerikai elnökválasztás meghackelésére nem is képesek, Vlagyimir Putyin és az ő Oroszországa igenis sok szart tudnak kavarni a világban. Sőt, tulajdonképpen mást nem is tudnak. Amit az oroszok a Skripal-gyilkosságtól Paksig csinálnak, az bizony a legklasszikusabb szarkavarás. A maguk suta, szarkavaró módján természetesen próbáltak és próbálnak is befolyásolni demokratikus választásokat a világ számukra fontos részein, de persze azért nem olyan ügyesen és kíméletlenül hatékonyan, mint ahogy azt a valódi nagyhatalmak, Kína vagy éppen Amerika szokták.

Harmadrészt pedig hogy az isten áldja Amerikát, amiért ebben a teljesen meghülyült világban is volt annyi józan eszük és szilárd intézményrendszerük, hogy lefolytassanak egy ilyen vizsgálatot a saját elnökük ellen. Ebben a történetben - mármint Donald Trump elnökké választásában - kevés felemelő, bizakodásra okot adó mozzanat volt, de az, hogy Robert Mueller nagyjából békében elvégezhette a rábízott feladatot, mindenképpen az.

És most térjünk át a Bloomberg grafikonjára, ami azt mutatja, hogy 1946 és 1980 között (fekete vonal) az amerikai lakosság szinte teljes egészének a jövedelme megduplázódott. Kivéve a leggazdagabbakat, akiké valamivel szerényebb mértékben növekedett. 1980 és 2014 között viszont (piros vonal) az amerikaiak közel fele egy centtel nem lett gazdagabb, míg a legfelső 1 százalék egészen hihetetlen tempóban gyarapodott.

Most, hogy befejeződött Mueller különleges ügyész vizsgálata, és hála istennek tényleg nem az oroszok a felelősök, tovább lehet gondolkodni a valódi okokon, amiknek köszönhetően egy ilyen csodálatos ország egy ilyen iszonytató alakot választott meg elnökének. Szerencsére ez a gondolkodás már jó ideje folyik, és egyre több jel mutat arra, hogy a valódi okokat azokban a számokban kell keresni, amiket ez a fenti grafikon ilyen látványosan összegez.

Úgy tűnik, hogy az 1980-as évek elejétől kezdve Amerikában valami csúnyán félrecsúszott. Ronald Reagan elnökségével kezdve az amerikai politikai-gazdasági elit, miközben arról papolt, hogy a szabad piac és a kapitalizmus milyen igazságos, mindent elkövetett azért, hogy ez a továbbiakban ne legyen így. A II. világháborút követő össztársadalmi gyarapodást ügyes, ám aljas módon elcsatornázták a leggazdagabbak felé. A világ legfairebb országát unfairré tették, és ezt a folyamatot a későbbi kormányok, demokraták és republikánusok egyaránt, sem akarták vagy tudták visszafordítani. Ahogy Warren Buffet, a világ és egyben Amerika harmadik leggazdagabb embere megfogalmazta 2011-ben: „Húsz évig tartott az osztályharc, és az én osztályom nyert”.

Már Barack Obama és az ő, változást (CHANGE!) ígérő 2008-as kampánya is arra épült, hogy Amerikában valami elromlott, Trump „Tegyük Amerikát ismét naggyá!” jelmondata pedig végképp azt sugallta, hogy valamit, ami elveszett, vissza kell szerezni. Az amerikai választók jelentős része pedig, még ha nem is volt tökéletesen tisztában azokkal a számokkal, amiket a Bloomberg grafikonjához felhasználtak, pontosan ezt érezte. Hogy míg az apja nagyobb házba tudott költözni, mint a nagyapja, ő azt sem tudja, mikor tud bármilyen saját otthont venni, nemhogy olyan szép kertes házat, mint amilyenben felnőtt.

Trump pont jókor jött, hogy ezeknek a kiábrándult és egyre dühösebb embereknek legyen kire szavazniuk. Elnökké választására a nekem legszimpatikusabb magyarázatot Martin Gurri adta, aki szerint Trump olyan talált tárgy, mint Marcel Duchamp híres piszoárja. Pont a keze ügyébe esett annak, aki szét akarta valamivel zúzni a rendszert. Ráadásul itt nem csak egy izgága francia zseni akarta a művészeti konvenciókat darabokra törni, hanem egy 330 millió lakosú ország jelentős része a teljes politikai-gazdasági berendezkedését, így a rombolás még látványosabb volt.

Van azonban a Bloomberg-grafikonnak egy másik olvasata is, ami szintén jól magyarázza Trump elnökségét. A dollármilliárdos Trumpot a jobb felső sarokban látható piros pötty képviseli, az amerikaiak leggazdagabb 0,001 százalékával együtt. Abban a piros pontban, ahova Trump született, nem az egykori amerikai álomnak megfelelően felküzdötte magát, mindenki gyakorlatilag érinthetetlen. Ha a fekete vonalon bárkinek annyi sötét ügye lett volna, mint Trumpnak, nemhogy elnök nem lehetett volna, hanem talán szabadlábon sem maradhatott volna. Mi sem demonstrálja szebben, hogy Amerika unfairebb hely lett 1980 óta, mint hogy Trump, ez a maffiózókkal üzletelő sittes New York-i ingatlanfejlesztő soha nem ütötte meg a bokáját.

Trump hatalomra jutása óta szomorú volt látni, hogy Amerikában, a világ önkorrekcióra egyébként leginkább képes országában milyen sokan próbálnak elkeseredetten valamilyen, bármilyen külső tényezőt felelőssé tenni a kollektív kudarcért, ami egy kvázi-debil kvázi-bűnözőt juttatott a Fehér Házba. Sajnos ebben kitüntetett szerep jutott az amerikai média jelentős részének is, amely készségesen szállította az erre éhes közönségnek a Russiagate legújabb epizódjait, talán nem függetlenül attól, hogy kiderült, az ezer sebből vérző médiaipar egy részének Trump létezése és botrányai gyakorlatilag mentőővet jelentettek. (Akit ez ennél jobban érdekel, mindenképpen olvassa el Matt Taibbi hosszú cikkét, amely szerint ez a mostani felsülés még annál is csúnyább, mint amikor az amerikai média gyakorlatilag asszisztált ahhoz, hogy Bush elnök Szaddam Husszein állítólagos tömegpusztító fegyvereiről hazudozva háborút indíthasson Irak ellen.)

Nem, szerencsére nem külső tényező volt. Amerika ezt az egészet, és Trumpot, mint mindennek a kicsúcsosodását, magának hozta össze. Van visszaút, de ahhoz meg kell szüntetni a Bloomberg grafikonján éktelenkedő igaságtalanságot.