Szilveszterkor írtam egy cikket azzal a címmel, hogy:
A volt kommunista Stefka István lapja szerint nem szabad megbocsátani egy volt kommunistának.
Arról szólt, hogy a Pesti Srácok azt írta: „Nagy Imre bűneit semmiféle gesztus, semmiféle hőstett nem teheti jóvá, nem teheti meg nem történtté. Óriási hibát követtünk el, amikor megbocsájtottunk neki. Ezzel a megbocsájtással azt mondtuk, hogy voltak rendes kommunisták is. Hogy a kommunisták meg tudnak változni, hogy van megbocsájtás a kommunistáknak.”
Ez azért volt vicces, mert a Pesti Srácok lapigazgatója – és a közpénzekkel kitömött, 1956-os tematikájú R56 kocsma tulajdonosa – Stefka István a rendszerváltás előtt az államszocialista belügyminisztérium közelében dolgozó újságíró volt, és az áldozatos munkájáért 1982-ben ki is tüntette Horváth István belügyminiszter, vagyis Stefkába a saját lapja szállt bele.
A cikkről nem esett sok szó, nemrég viszont levelet kaptam a Budapest II. és III. Kerületi Bíróságtól, amiből megtudtam, hogy tíz nappal a cikk után Stefka István rágalmazásért feljelentést tett ellenem, mondván, közszereplőnek tartja magát, de a cikk „jelentősen túlmutat azon, amit közszereplői mivoltából fakadóan tűrni köteles”, hiszen „nem volt az MSZMP tagja, KISZ tag, munkásőr, belügyi tudósító, ügynök, melyről átvilágításán három bíró igazolta tisztaságát”, és „nem volt semmilyen kommunista szervezet tagja”.
A levélből kiderült, a bíróság megvizsgálta a helyzetet, és az eljárást tárgyaláson kívül megszüntette, „nem állítja ugyanis a sérelmezett cikk, hogy a feljelentő párttag, KISZ tag, ügynök lett volna, hanem a kommunista kifejezést, mint jelzőt alkalmazza rá, ezen keresztül kifejtve a véleményét a Pesti Srácok című lapban Nagy Imréről megjelent cikkről”.
A bíróság szerint „valakit kommunistának nevezni – konkrét, az érintettre vonatkoztatható események, cselekmények említése nélkül – nem tényállítás, hanem olyan értékítélet, amely sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés szempontjából nem tényállásszerű, ezért bűncselekményt nem valósít meg”.
Azt is írják, hogy Stefka az „aktív társadalmi szerepvállalása folytán közfigyelemben részesül”, így az én bírálatomat, kritikámat, véleményemet tűrnie kell, az becsület csorbítására nem alkalmas. Tavaly Stefka egyik harcostársa, Bencsik András is hasonló okokból bukott el a bíróságon. Róla azért írták, hogy egykori kommunista, mert az 1980-as évek végén a Népszabadság pártrovatába írt.
A mostani feljelentés egyrészt azért érdekes, mert Stefka lapjának a másik vezetője, Huth Gergely főszerkesztő februárban azt kérte a megboldogult Echo Tv-ben, hogy:
„Kedves kormánypárti képviselők, drága barátaink! Tessék eltörölni a rágalmazásról szóló tényállást! Nincs rá szükségünk, a kommunizmusból örököltük.”
Másrészt pedig azért, mert megszereztem Stefka István Hol a haza? című, 1982-es riportkötetét, ami a nemzetiségek 1945 és 1980 közötti helyzetéről szólt. Már a fülszövegben az áll, hogy:
„A lenini alapelveken nyugvó mintaszerű magyarországi nemzetiségi politika elismerő számvetése ez a könyv, amely azonban nem fukarkodik a hiányosságok felmutatásával, bírálatával sem, mindig a továbblépés lehetőségeit kutatva.”
Stefka István – „az Öreg, aki mindenre emlékszik” – a könyvében ilyesmiket írt:
Egyébként a végzés szerint a bíróság döntése ellen még fellebbezhetett a volt kommunista Stefka István.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.