„Nagy Imre bűneit semmiféle gesztus, semmiféle hőstett nem teheti jóvá, nem teheti meg nem történtté. Óriási hibát követtünk el, amikor megbocsájtottunk neki. Ezzel a megbocsájtással azt mondtuk, hogy voltak rendes kommunisták is. Hogy a kommunisták meg tudnak változni, hogy van megbocsájtás a kommunistáknak.”
Ezzel a felütéssel jelent meg egy cikk Nagy Imréről a Pesti Srácok nevű udvaribolond-lapban.
Az most kevésbé fontos, hogy ezek szerint 1989-ben a Nagy Imre újratemetésén elmondott beszédével Orbán Viktor hibát követett el, sőt júniusban is tévedett, amikor a Parlamentben egy jobbikos előtt védte meg a kivégzett miniszterelnököt. (Orbán júniusban azt mondta: bár Nagy Imre kommunista pártban betöltött szerepével és nézeteivel sokan nem értenek itt egyet, de Nagy Imre a halált választotta, hogy kiálljon a hazája mellett, és azzal, hogy nem tagadta meg a magyar népet, „megváltotta a nemzet tiszteletre méltó vezetői közé a menetjegyét”.)
Inkább az az érdekes, hogy ilyen karakán kiállást olvashatunk a lapban, ahol az Stefka István a lapigazgató, aki a rendszerváltás előtt az államszocialista belügyminisztérium közelében dolgozó újságíró volt, és az áldozatos munkájáért 1982-ben ki is tüntette Horváth István belügyminiszter.
De nyugtalankodhat a Pesti Srácok főszerkesztőjével, Huth Gergellyel közös műsort vivő Bencsik András is, aki az 1980-as évek végén a Népszabadság pártrovatába írt, illetve a kormány egyik fő kiszolgálólapjának, a Magyar Időknek a főszerkesztője, Gajdics Ottó, aki a Nyíregyházi Főiskola 1989-es, utolsó KISZ-titkára volt.
Sőt, ezek szerint a Pesti Srácok – Lázár Jánoshoz hasonlóan – az alábbi, egykori MSZMP-s fideszeseknek sem bocsátott meg: Boros Imre, MSZMP-titkár; Fónagy János, MSZMP-tag; Hoffmann Rózsa, MSZMP-tag; Martonyi János, MSZMP-tag; Matolcsy György, MSZMP-tag; Pintér Sándor, MSZMP-titkár; Stumpf István, MSZMP-tag; Szűrös Mátyás, MSZMP KB-titkár; Tállai András, MSZMP-tag; Turi-Kovács Béla, MSZMP-tag. (Szita Károlyról pedig most ne is beszéljünk.)
Sőt, a Fidesznek ezek után – úgy tűnik – talán Pozsgay Imre és a szintén MSZMP-s Kerényi Imre emlékét sem kellene ápolnia.