2015 végén Johanna Rhodes, a neves londoni Imperial College fertőzőbetegség-specialistája kétségbeesett telefonhívást kapott. A Royal Brompton Hospitalból hívták azzal, hogy „futótűzként terjed” kórházukban valamilyen fertőzés, amiről még csak nem is hallottak korábban. Rhodes vállalta, hogy azonosítja a kórokozót és megtisztítja tőle a kórházat, írja a New York Times.

Útmutatása alapján a kórház dolgozói hidrogén-peroxidot permeteztek szét a fertőzött szobában, a párologtatót egy hétig hagyták párologni, gondolván, azt már semmilyen élő organizmus nem élheti túl. Egy hét elteltével Rhodes egy, az organizmusok növekedését segítő zselével kikent petri csészét helyezett el a szobában, amiben kitenyészhetett bármi, ami esetleg túlélte a brutális peroxidozást. A csészében semmi sem tenyészett ki, kivéve egy gombafajtát, a Candida aurist. Pont azt, ami miatt Rhodest riasztották.

Bő fél évvel később a Royal Brompton rendkívüli lépésre kényszerült: 11 napra lezárták a teljes intenzív osztályukat, a betegeket az épület más szintjeire költöztetve. Ekkor már egy tanulmány is megjelent arról, hogy „már 50 C. auris fertőzést okozó járvány van folyamatban” a kórházban.

Világszerte fertőz

Ami a Royal Bromtponban történt, korántsem egyedi eset. Spanyolországban a 992 ágyas valenciai Hospital Universitari i Politècnic La Fe kórház 372 betegén kezdett tenyészni a gomba. A C. auris a véráramba kerülve már súlyos fertőzést okoz, Valenciában 85 páciens kapott vérmérgezést. Közülük 35-en harminc napon belül bele is haltak a fertőzésbe. A CDC szerint ez normális, a C. aurisszal fertőzöttek csaknem fele 90 napon belül belehal a fertőzésbe.

Ahogy az az ilyen kórházi fertőzéseknél lenni szokott, a valenciai kórház a közleményében hárítani próbált. Mint írták, „nagyon nehéz megállapítani, hogy a páciens a patogéntől, vagy a patogénnel a szervezetében halt-e meg, mert ezek a páciensek sok más betegségtől szenvedtek, és általában is nagyon rossz volt az állapotuk". Magyarországon is jellemző, hogy a kórházi fertőzésekben elhunytak halálokaként nem ezt, hanem azt a betegséget tüntetik fel, amivel eredetileg kórházba kerültek. Az ÁNTSZ oldalán elérhető legfrissebb, a 2017-es kórházi fertőzések adatait rögzítő jelentésben (.pdf) a C. auris okozta fertőzéseket nem is említenek, két másik candida-fajta, az albicans és a paratropicalis okozta fertőzéseket részletezik csupán.

Kipusztíthatatlan

De a C. auris nem is a brutális halálozási rátája miatt veszélyes, hanem a kipusztíthatatlansága miatt. Ezt a Royal Brompton mellett a Mount Sinai Hospital brooklyni kórházában is megtapasztalhatták, ahova tavaly májusban egy hasműtétre váró idős páciens vérében mutatták ki a fertőzést. A beteg kilencven nappal később vesztette életét. A C. auris túlélte, nem volt olyan négyzetcentimétere a szobának, ahol ne telepedett volna meg. „Mindenen rajta volt. A falakon, az ágyban, az ajtókon, a függönyökön, a telefonokon, a mosdón, a táblán, a pumpákon, az ágykereten, a matracban, az árnyékolón, minden pozitív volt a szobában” - mesélte Scott Lorin, a kórház elnöke. A kórháznak speciális tisztító berendezéseket kellett beszereznie, de még ez se volt elég. Még járólapokat és az álmennyezet néhány darabját is ki kellett cserélniük.

Amikor kórházi szuperfertőzésekről van szó, általában az antibiotikumoknak ellenálló baktériumokra szokás gondolni. Ez valóban hatalmas probléma, a szakértők becslései szerint ilyen baktériumok okozta fertőzésekben már most évi hétszázezer ember veszíti életét, és ha nem történik valami sürgősen, 2050-re már évi tízmillió áldozatot szedhetnek - többet, mint bármilyen rák együtt. A kórokozók rezisztenssé válásában hatalmas szerepe volt a modern mezőgazdaságnak, amely nagy mennyiségben használ antibiotikumokat, mert azok nem csupán megvédik a vágóállatok egészségét, de még növekedésüket is serkentik.

Ugyanennyire elterjedt gyakorlat a mezőgazdaságban a gombaölő szerek, elsősorban különböző azolszármazékokat. Ilyen azolszármazékokat használnak a gyógyászatban is, elsősorban itrakonazolt. De mert a mezőgazdaságban ilyen széles körben használják a szert, egyre több gombafajnál alakult ki rezisztencia erre. Például az Aspergillus nevű gombánál is, amely 2005-ben egy 65 éves, holland kórházi beteg halálát okozta. A holland mikrobiológus, Jacques Meis kutatásaiból kiderült, hogy van összefüggés a mezőgazdaságban használt gombaölőszerek és a gyógyszerrezisztens gombafajták kialakulása között. Hollandiában elterjedt az azolok használata a mezőgazdaságban, és a Hollandiában vett talajminták 12 százalékában találtak azolrezisztens Aspergillust.

Magunk szabadíthattuk magunkra

Meis szerint ugyanez történhetett a C. aurisszal is, amely szintén megél a termőföldben. Tom Chiller, az amerikai járványügyi központ, a CDC gombaügyi felelőse hasonló következtetésekre jutott. Szerinte a C. auris évezredek óta élhet a földön észrevétlenül, és most csak azért bukkanhatott fel, mert az azolok kipusztították a sokkal elterjedtebb gombafajokat. Elmélete szerint a C. auris eleve ellenálló lehet ezekre az azolokra, az uralkodó gombafajok kipusztulása csak megteremtette a lehetőséget a szaporodására és terjedésére.

Chiller elmélete magyarázat a C. auris egyik legnagyobb rejtélyére, globális terjedésére is. A CDC eleinte azt feltételezte, hogy a gombafaj Ázsiában bukkanhatott fel - az első esetet 2009-ben, Japánban jegyezték fel -, és onnan terjedhetett tovább. De amikor összevetették az Indiából, Pakisztánból, Venezuelából, Dél-Afrikából és Japánból vett mintákat, a genetikai vizsgálatok megállapították, hogy valójában négy, teljesen elkülöníthető, egymástól több ezer éve különvált változat bukkant fel csaknem egyidőben a világ négy pontján. „Mintha csak valahogy szimultán léptek volna szintet és kezdtek terjedni, ellenállva a gyógyszereknek. Ez elképesztő” - mondta Snigdha Vallabhaneni, a CDC gombaszakértője és epidemiológusa.

Még az orvosok is rettegnek tőle

Persze a C. auris eredettörténete is izgalmas, de jelenleg talán fontosabb kérdés, hogy hogyan lehetne szembeszállni egy kórokozóval, amely a CDC tesztjei szerint 90 százalékban legalább egy, 30 százalékban több gombaölő szerrel szemben is ellenálló. Jelenleg ugyanis rettegés övezi, ahogy az a Times cikkében két apró történetből is kiderül. Az egyik Matthew McCarthyé, a New York-i Weill Cornell Medical Center orvosáé, aki már több, C. aurisszal fertőzött beteget is kezelt. De amikor egy újabb, harminc éves férfi páciens került hozzá, szokatlan félelem öntötte el. „Nem akartam hozzáérni. Nem akartam, hogy rám ragadjon a fickóról, én meg átadjam valaki másnak. Mindent elárasztott a félelem, hogy féletlenül felszedem, mert rátapad a zoknimra, a nyakkendőmre vagy a köpenyemre” - mesélte.

Jasmine Cutler is hasonlókat tapasztalt. Cutler 72 éves édesapja tavaly tavasszal került kórházba egy hónappal korábbi műtétje komplikációival. Amikor Cutler meglátogatta, rá kellett döbbennie, hogy édesapja már vagy egy órája a saját ürülékében ül egy székben. „Az orvosok és a nővérek csak az ablakon leskelődtek” - mesélte a Timesnak. Mint mondta, hamar világossá vált, hogy a személyzet egyszerűen félt hozzáérni az apjához, mert a tesztek szerint C. aurisszal fertőződött. Az idős beteg végül megmenekült, de nem vállalta, hogy a Times a nevén nevezhesse. Nem akarta, hogy a neve összemosódjon ezzel a félelmetes fertőzéssel.