Az elmúlt hónapok demográfiai adatai nem egészen úgy alakultak, ahogy a kormány szerette volna. Kiderült, hogy a családok éve egyelőre nem hozta meg a magyarok kedvét a gyerekvállaláshoz és az idei év első két hónapjában is kevesebben születtek, és többen haltak meg, mint tavaly ilyenkor. Pedig a kormány kifejezetten büszke rá, hogy 2016-ra újra 1,5 közelébe került az az arányszám, amire a politikusok a legtöbbet hivatkoznak, ha gyermekvállalásról van szó.

Ez a teljes termékenységi arányszám, dióhéjban pedig azt mutatja, hogy hány gyereket vállalnak a magyar nők és férfiak. Az 1,5 azt jelenti, hogy két felnőtt szülő átlagosan 1,5 gyereket vállal. A kormány kifejezett célja, hogy ezt a számot feltornázza 2 fölé, ez kellene ahhoz, hogy népesség újratermelődjön.

Az azonban, hogy a magyar népességfogyás megálljon, egyáltalán nem ennyire egyszerű.

• A népességszámra a termékenység mellett hatással van a halandóság és a migráció is.
• Valójában teljesen törvényszerű volt, hogy a rendszerváltás után csökkent a magyarok termékenysége.
• A gond az, hogy nem látszik, hogyan fog ez helyreállni.
• A magyar fiatalok bizonytalannak érzik a jövőjüket.
• A szüleik pedig valójában csak hátráltatják azt, hogy saját családot alapíthassanak.

Ezekről az Eötvös Csoport szerda esti beszélgetésén volt szó, amelynek a témája a termékenységi trendek és a családszociológia volt. Két kutató tartott előadást, Spéder Zsolt demográfus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének vezetője, és Dávid Beáta szociológus, az MTA kutatója.

Addig-addig halogatják a magyar fiatalok a gyerekvállalást, míg nincs tovább

Spéder alapvetően a KSH legutóbbi Demográfiai Portré kiadványát foglalta össze és egészítette ki a gondolataival. Azt mondta, ma sokkal élesebbek és láthatóbbak a demográfiai problémák, mint 25 évvel ezelőtt, ezért is esik róla manapság több szó.

Az ugyanakkor szerinte várható volt, hogy a rendszerváltás után a termékenység csökkeni fog. „Ennek így kellett lennie, ezt a nagy átalakulás indította el” - mondta.

A termékenységi arány 1999-ben és 2011-ben volt a mélypontján, 1,23-as értéken. Spéder szerint mindennek a legfőbb oka a párok halogatása. A rendszerváltás után teljesen más élet jött, más családi és párkapcsolati minták honosodtak meg, mindezek - és az oktatásban való részvétel terjedése - miatt pedig a gyerekvállalás egyre későbbre tolódott.

A rendszerváltás óta több mint 5 évvel tolódott ki a párok gyermekvállalása. Az első gyereket a 90-es évek elején még 22 éves koruk körül, manapság pedig 27 éves koruk körül vállalják a nők.

Ez a folyamat Spéder szerint minden volt szocialista országban lezajlott, és mostanság fog eljönni az az idő, amikor elválik, hogy mely országok lesznek képesek javítani a termékenységi számaikon, és csatlakozni a francia és skandináv klubhoz, ahol ez a szám 2 környékén van, és mely országok maradnak az alacsonyabb termékenységű országok között. Ilyenek a német, illetve a dél-európai országok.

Magyarországon az utóbbi időben azonban már nem csak a későbbre halasztott gyermekvállalás okoz problémát. Utóbbi esetén az elmaradt gyerekvállalást a párok később bepótolják, Magyarországon azonban nem csak később születnek a gyerekek, hanem kevesebb gyerek is születik.

A 40 éves nők már a szülési kor vége felé közelítenek, és Spéder szerint látszik, hogy míg 1990-ben 92 százalékuknak született gyereke, 2016-ban már csak 84 százalékuknak, azaz nőtt a gyermektelenek száma, és ők már nagy eséllyel nem is fognak szülni. Leginkább a második gyerek megszületésének az esélye csökkent le, azaz sokan egyszerűen megállnak az első gyerek után. Közben azok, akiknek már van két gyereke, könnyebben vállalnak be egy harmadikat, de ez csak javítani tudja az összképet, ha nem születnek meg az első és a második gyerekek, akkor a harmadikok sem fognak.

Minderre viszont a halasztás is rossz hatással van. Ha később kapnak észbe a párok, akkor pár évük marad arra, hogy megteremtsék a gyermekvállaláshoz szükséges körülményeket: partner, munka.

„A túl sok halasztásnak az a veszélye, hogy nem tudjuk a terveinket megvalósítani, és ez Magyarországra jellemző” - mondta Spéder. Itt fele akkora eséllyel tudják a párok valóra váltani a rövidtávú gyerekvállalási terveiket. Azaz, ha valaki eldönti, 3 éven belül gyereket szeretne, nagy eséllyel ennyi idő alatt nem tudja hozzá megteremteni a feltételeket. Hollandiában a párok 80 százalékának ez sikerül, Magyarországon ez csak 30-40 százalék. Így a magyar párok ilyenkor meglépik az egyetlen logikus lépést, és tovább halasztják a gyerekvállalást, reménykedve abban. hogy később jobbak lesznek a körülmények.

A magyar helyzetet ráadásul az is nehezíti, hogy a Ratkó-unokák lassan elmúlnak 40 évesek, és ezzel drasztikusan lecsökken a szülőképes korú nők száma Magyarországon, azaz nem lesz ki gyereket szüljön. Minderről itt írtunk bővebben

„Hiába fog növekedni a gyermekvállalási hajlandóság, nem tudja majd ellensúlyozni azt a csökkenést, hogy egyre többen lépnek ki a szülőképes korból, és egyre kevesebben képnek be” - mondta Spéder. És akkor arról még nem is volt szó, mi lesz, ha ezek a nők a szülésük idején már nem is lesznek Magyarországon, mert elvándorolnak.

Félnek a változástól, ezért kevésbé vállalnak gyereket

A második előadást Dávid Beáta tartotta, aki egy több mint 20 évet átfogó kutatást mutatott be. A kutatást még egy kollégája kezdte 1988-89-ben: 301 családot interjúvolt meg a budapesti agglomerációban. Ezek olyan családok voltak, akik az első gyereküket várták.

Dávid és a kollégái aztán 2012-ben újra megkeresték ezeket a családokat, és elbeszélgettek velük

„Ezt a 25 évet próbáltuk megérteni” - mondta.

A két adatfelvétel között nem kevés különbség kirajzolódott, ami nem csoda: aki 1990-ben még fiatal szülő volt, az 2012-re már veterán anyának és apának számított. A kérdés pedig akkor már nem is az volt, hogy ők vállalnak-e gyereket még, hanem hogy az akkor már felnőttnek számító gyerekük vállal-e?

Az látszott, hogy az 1990-es fiataloknak születtek gyermekeik az elsőn túl is: összesen 218 gyerek született, 110 első, 80 második, 26 harmadik és 2 negyedik. Dávid szerint az látszott, hogy többen szerettek volna 1990-ben még második gyereket, mint ahány szülőnek később tényleg lett, másoknak viszont született harmadik gyerekük is, pedig kevésbé várták.

Az igazán sokatmondóak azonban a 2012-es fiatalok adatai: ők ekkor épp annyi idősek voltak, mint a szüleik, amikor őket várták 1990-ben.

Mégis, összesen hármuknak volt gyereke, ez az összes megkérdezett 5 százaléka. Ketten pedig azt mondták, köszönik szépen, több gyereket nem is szeretnének vállalni.

Dávid szerint közelebbről megnézve őket mindez nem is csoda:

• A 23-24 éves fiatalok kétharmada még mindig a saját szüleivel élt.
• Sokuknak még semmilyen tartós párkapcsolatuk nem volt, nemhogy összeköltöztek volna bárkivel.

Ha pedig párkapcsolat nincs, akkor gyerek sincs.

Bár a legtöbben két gyereket terveztek, Dávid szerint 1990-el ellentétben itt már megjelent az is, hogy valaki egyáltalán nem akart gyereket. „25-30 éve ilyen nem volt, akaratlagos gyermektelenség” - mondta a kutató. De azóta megjelent.

Dávidék a kutatás során két magyarázatot is találtak arra, mi akadályozza ezeket a fiatalokat abban, hogy maguk is családod alapítsanak.

Az első a saját szüleik.

Dávid szerint látszik, hogy ezeknek a fiataloknak eszük ágában sincs elköltözni a szülői házból, és nem csak azért mert nem is igazán tudnának hová. „A szülők is mindent megtesznek, hogy a jólétet otthon fenntartsák. Ez részben egy jó dolog, hogy otthon tartják őket, de közben nehezíti a felnőtté válásnak a lehetőségeit” - magyarázta Dávid.

A kutató idézett is egy anyát, aki így beszélt a 24 éves fiáról:

„Ádám párválasztásra egyelőre nem gondol. Hogy milyen lesz a jövője, még egyelőre nem tudja. Azt tudja, hogy szeretne egyszer valamikor elköltözni tőlünk, és ez egy természetes dolog is. És én mondtam, hogyha úgy gondolja, akkor egy albérletet kéne kipróbálni, de én úgy gondolom, hogy ő még nagyon nem. Kötődik hozzánk, és nagyon jól érzi magát otthon. Tehát egy szabad életet él, ő gazdálkodik a maga kis fizetésével, de mindig nagyon rendes, mert ha látja, hogy egy csekk int van, és nem tudjuk befizetni, arra odaadja a pénzt. Fantasztikusan nagyon jó a kapcsolatunk, mindent lehet vele beszélni, ki lehet kérni mindenben a tanácsát.”

A másik dolog pedig a bizonytalanság, a kutató szerint ezt sokan felemlegették nekik a szülők és gyerekek közül. Ezért készítettek egy felmérést arról is, hogy ezek a szülők és gyerekek mennyire érzik biztosnak a helyzetüket különböző, a gyermekvállalással kapcsolatos dolgokban. Ilyen például a stabil munka, otthon, párkapcsolat.

Kiderült, hogy akkora különbség nincs a szülők és a gyerekek között, a szülők 1990-ben átlagosan ugyannyira érezték biztosnak a helyzetüket, mint a gyerekek. Csak éppen az változott, mit tartanak fontosabbnak.

A szülőknek 1990-ben például a stabil munkahely volt a legfontosabb, és ebben a tekintetben jónak is érezték a helyzetüket. A gyerekeknek viszont már fontosabbak a családi és barátai kapcsolataik. A szülők 1990-ben sokkal biztosabbnak érezték a lakhatási helyzetüket, mint a gyerekek 2012-ben. Ehhez Dávid hozzátette azt is, hogy azt nem számolták biztos helyzetnek, ha valakinek nincs lehetősége elköltöznie a szülei házából.

Dávid szerint látszik, hogy 1990-ben még a munka-párkapcsolat-otthon hármasa határozta meg, hogy valaki biztosnak érezte-e az élethelyzetét (akár ahhoz, hogy gyereket vállaljon). 2012-ben viszont más dolgok lettek fontosak, a fiatalok sokkal többet foglalkoznak magukkal, és azzal, hogy olyan életet éljenek (úgy egyenek, igyanak, annyi idejük legyen magukra), amilyet szeretnének. A bizonytalanságot Dávid szerint az szüli, hogy a családalapítással ez az életmód gyökeresen megváltozna. Megijednek attól, hogy ez lemondással jár - magyarázta Dávid.

Az előbb idézett anya által mondottakból is kiderül, hogy fia nagyon is kényelmesen él otthon, nem kell rezsit fiztenie, a fizetését magára költheti.

Ezt a felfogást kissé árnyalhatja az, amit ezek a fiatalok a szüleiktől tanulhatnak: Dávid szerint az 1990-es szülők első gyerekei között több nem várt gyerek is volt, azaz az anya és apa nem volt felkészülve az érkezésükre. 23 év elteltével azonban nem volt olyan szülő, aki azt mondta volna, hogy nem várta volna a gyerekét.

A babaváró hitel a legizgalmasabb kormányötlet

Az előadások után valaki megkérdezte Spéder Zsoltot, mit gondol, lehetnek-e pozitív hatásai a kormány családtámogatási intézkedéseinek a gyermekvállalásra.

A demográfus azt felelte, hogy a családpolitikai programok csak egy tényezőt tesznek ki a sok közül, a gyerekvállalási kedvre az is nagy hatással van, hogy gazdasági boom van-e épp vagy recesszió. Illetve az is, hogy milyen az intézményhálózat lokális szinten. Hozzáférhetőek-e eléggé a leendő anyák és apák számára a gondozási szolgáltatások?

Spéder azt is hangsúlyozta, hogy a múltbeli családtámogatási intézkedéseknek voltak pozitív hatásai, mégha csak késleltetve is. Erre példa a GYED beveztése, de a családi adókedvezmény is ösztönözte a harmadik gyerek bevállalását.

Spéder szerint amúgy a legizgalmasabb családpolitikai intézkedés jelenleg a babaváró hitel. Azért, mert a demográfus szerint ez az első olyan intézkedés, ami a gyerekvállalás időzítésére igyekszik hatni, ez pedig szerinte kulcskérdés, hiszen minél tovább halogatnak a párok, annál kevesebb idejük marad a gyerekvállalásra. „Ha nem születik meg időben az első, nincs idő a következőre” - mondta.