A mianmari hadsereg újabb háborús bűncselekményeket követett el a nyugat-mianmari Arakán államban – állítja az Amnesty International (AI) nemzetközi emberi jogi szervezet.

A kb. 40 oldalas, „Senki nem véd meg minket” című jelentés 2019. január elejétől vizsgálja a térség helyzetét, és több tucat, különböző etnikumú ember tanúvallomását veszi alapul, továbbá fényképeket és videofelvételeket is tartalmaz.

A közlemény – amit a szervezet regionális igazgatója, Nicholas Bequelin jegyez – azt állítja, a hadsereg félelemben tartja az állam lakosait, és azzal vádolja Aung Szan Szú Kjít, a végrehajtó hatalom tényleges vezetőjét, hogy szemet huny a jogsértések felett.

Több nemzetközi segélyszervezet beszámolójára hivatkozva az AI azt is felrója a hatóságoknak, hogy nem engedik be a területre az élelmiszersegélyeket és az egészségügyi szállítmányokat.

Noha a közlemény hangsúlyozza, hogy a jogsértések nagy részét a hadsereg követi el, beszámolt a buddhista szeparatista Arakáni Hadsereg (AA) fegyvereseinek több erőszak-cselekményéről is, és kitért Arakán történelmi és vallási emlékműveire is. A konfliktus során számos műemlék és kegyhely került veszélybe, pedig semmiféle hadműveletnek nincs helye kulturális emlékekhez közel – áll a jelentésben.

2017 augusztusa óta a nyugat-mianmari Arakán államból kb. 750 ezer rohingya muszlim menekült át a szomszédos Bangladesbe, miután a mianmari hadsereg tisztogató műveletekbe kezdett azután, hogy rohingyák mianmari biztonsági állásokat támadtak meg. Ezelőtt kb. 200 ezer rohingya menekült át Bangladesbe.

A rohingyák többsége főleg a nyugat-mianmari Arakán államban él, és a világ egyik legüldözöttebb kisebbsége. Néhány szakértő úgy véli, hogy őshonosak a térségben, mások szerint a bengáli területek brit gyarmatosítása idején, majd Burma (a későbbi Mianmar) 1948-as függetlenedése és az 1971-es bangladesi függetlenedés után érkeztek a régióba. Hiába élnek nemzedékek óta Mianmar területén, az ország vezetése továbbra is illegális bevándorlóknak tekinti őket. Az 1982-ben elfogadott mianmari állampolgársági törvény sem ismeri el etnikai csoportként, és gyakorlatilag megfosztja őket az állampolgárságtól. A kisebbség tagjai naponta kénytelenek diszkriminációval szembesülni: nincs tartózkodási engedélyük, nem gyakorolhatják szabadon a vallásukat, sőt mozgásukban is korlátozzák őket. (MTI)