A csütörtöki Magyar Közlönyben jelent meg a kormányhatározat, amelynek értelmében az 1956-os Intézetet beolvasztják a Veritas Intézetbe. A Veritas közvetlenül a kormány felügyelete alatt működik, jelenleg az EMMI egyik háttérintézménye.

Rainer M. János történész az intézettel megalapítása óta kapcsolatban áll, 1997 óta igazgatója is, jelenleg hivatalosan osztályvezetői pozícióban vezeti, hiszen 2012-ben a Széchényi Könyvtár egyik osztályaként működnek. Rainerrel péntek kora délután sikerült beszélnünk.

Önök kérték, hogy a Széchényi Könyvtártól a Veritashoz kerüljenek?

Nem mi kértük. Semmit sem tudtunk ma reggelig. Nekünk erről senki sem szólt. Autóban ültem éppen, amikor felhívott valaki, aki önöknél olvasta a hírt, akkor megálltam.

Ez most komoly?

Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ne komolyan beszélgessek. Azóta jó néhány óra eltelt, nagyon sokan hívtak, barátok, kollégák, hogy kifejezzék a szolidaritásukat, de két helyről azóta sem kerestek: a Széchényi Könyvtártól és a Veritastól.

Nem előzte meg semmilyen tárgyalás, megbeszélés, egyeztetés a kormány döntését? Azt sem tudja, hogy mit akar az intézettel kezdeni a Veritas?

Nem történt mostanában semmi sem ebben az ügyben. Két és fél éve egyszer már felmerült, hogy a Veritasba olvasztanák az intézetet, vagy valahova máshova. Akkor elmentem Szakály Sándorhoz (a Veritas vezetője - szerk.), aki azt mondta, hogy ellenzi az ötletet, nem ért egyet vele, és azt ígérte, hogy tesz is ellene. Ez 2017 februárjában volt, és akkor nem is történt semmi ebben az ügyben. Azóta senki sem keresett, sem ezzel, sem más változtatással.

A kollégákkal már megbeszélték a helyzetet?

Beszéltünk róla, de hétfőn tárgyaljuk majd meg az új helyzetet alaposabban.

Hányan vannak most az 1956-os Intézetnél és min dolgoznak éppen?

Az osztály tíz főből áll, és most kezdtük összeállítani a következő évkönyvünk anyagát, ami a 70-es éveket dolgozta volna fel, legalább nyolc tanulmányban. Sajnálnám, ha ez a munka elveszne. Készültünk a rendszerváltás 30. évfordulójára is. Eörsi László több ezer 56-os felkelő életrajzi adatait gyűjtötte össze - ezek alapján egy  átfogó történetszociológiai vizsgálatot terveztünk. Terveztünk egy átfogó kutatást az 1945-65 között politikai okokból kivégzettekről „Halál a börtönben” címmel. Ez már a 2020-as évkönyvünk témája lett volna.

Az intézet egyik munkatársa, Ungváry Krisztián azt írta a Facebookra, hogy „Azt hiszem, itt a vége”. Ezeket a munkákat nem lehet folytatni a Veritasnál? 

Nem látok erre esélyt. A Széchényi könyvtár egy vezető közintézmény, számottevő autonómiával, ahol a tudományos kutatás az akadémiai szabadság alapelvei szerint folytatódhatott. Egy kormány által alapított háttérintézményben ez nyilvánvalóan nem így van, hiszen ott a kormányzati igények szabják meg az irányt, a témát, a stílust, az egy radikálisan más közeg.

Akkor az intézet mostani kutatói nem folytatják tovább az új helyen?

Nem zárom ki, hogy ennek teljesen vége, ugyanakkor ez egyéni, és súlyos egzisztenciális kérdés is.

A saját nevében tud nyilatkozni, menni készül a Veritasba?

Nem tudom elképzelni, hogy ott dolgozzak.

Mióta működik az intézet?

1989 június 17-én, Nagy Imre temetésének másnapján jött össze egy társaság Kenedi János lakásán, ahol elhatározták, hogy az 1958-ban Brüsszelben alapított, addigra bezárt Nagy Imre Intézet utódját megalapítják Budapesten, ebből lett az 1956-os Intézet, úgyhogy ezt tekintjük az alapításnak. Június 17-én lett volna a 30. születésnapunk, addigra már 48 órája nem fogunk létezni.

Az intézethez egy jelentős oral history archívum is tartozik. Az most megy a Veritashoz?

Minden jel szerint ez történik. 1100-1200 életútinterjút tartalmazó archívumról van szó, a 20. századi magyar történelem kiemelkedő személyiségeivel és az 56-os forradalom rengeteg felkelőjével.

Próbáltuk megkérdezni a Veritast is, hogy mi a tervük az 1956-os Intézettel, és ugyan van sajtókapcsolatokért felelős munkatársuk, de mint kiderült, minisztériumi háttérintézményként nem nyilatkozhatnak a sajtónak.