Ugyan 5 alkotmánybíró különvéleménye szerint a szabályozás alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság szerint a hajléktalanok kriminalizálása és börtönbe zárása nem ütközik az Alaptörvénybe – közölte a Magyar Helsinki Bizottságból, a TASZ-ból és az Utcajogász Egyesületből álló Szabálysértési Munkacsoport, ami szerint a többségi döntés elfogadhatatlan. Szerintük a törvény a gyakorlatban alkalmazhatatlan, az ellátórendszer a jelenlegi kapacitás mellett nem képes befogadni a közterületen élő hajléktalan tömegeket.

Az Alaptörvény 2018-as 7. módosítása folytán alaptörvényi szintre került az életvitelszerű közterületen tartózkodás általános tilalma, a parlament 2018. október 15-i hatállyal módosította a szabálysértési törvényt. Ősszel a fővárosi aluljárókból és környékükről eltűntek a hajléktalanok, és országszerte pár, demonstratív, rendőrségi őrizetbe vétellel kezdődő szabálysértési eljárás indult utcán élőkkel szemben. Egy kaposvári, egy székesfehérvári és három budapesti bíró az Alkotmánybírósághoz fordult azzal, hogy szerintük a szabálysértési törvény vonatkozó szabályai alkotmányellenesek.

A Szabálysértési Munkacsoport egyetértett ezekkel a bírókkal, és saját részletes beadvánnyal (ún. amicus curiae) szintén az Alkotmánybírósághoz fordult.

A munkacsoportot alkotó szervezetek szerint a hajléktalanság súlyos krízishelyzet, amit nem büntetőjogi, hanem szociális intézkedésekkel kell kezelni. A büntetőjogi szankciók szerintük nem oldják meg a problémát, a közterületen élők kiszorulnak a városból, és kikerülnek a szociális intézményrendszer látóköréből, ezzel pedig nő a társadalmi kirekesztettségük és veszélyeztetettségük. A hajléktalanság nem bűn, hanem állapot, az elkövetés szándékossága nem értelmezhető – írják.

Az AB mostani döntésében kimondta, hogy az életvitelszerű közterületen való tartózkodás szabálysértési tényállása alkotmányos.

„Az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga, ez az állapot nem az emberi méltósághoz való jog része”

– fogalmaz az AB többségi határozata. Az AB azzal érvel, hogy:

„éppen az okozna sérelmet, ha az egyént az állam magára hagyná anélkül, hogy gondoskodna róla, mivel az emberi méltósághoz való jogot súlyosan sérti az embernek az emberi társadalomból való kiszorulása”.

A civilek közleményében az áll, hogy a közterületen élő hajléktalanoknak szánt éjjeli menedékhelyeken a férőhelyek telítettsége télen átlagosan 97 százalékos, sok hely pedig 100 százalékos telítettség felett működik, az ellátórendszerben lényegében nincs szabad kapacitás, amit a szankcionált hajléktalanok igénybe vehetnének. Tehát az állam mulasztása miatt a hajléktalanok így kiszorulnak.

Schanda Balázs alkotmánybíró különvéleményében az áll: „alaptörvény-ellenes a szabálysértési szankció, ha annak célja nem az elesett személyekről való gondoskodás, ellátás. (…) A lakhatási szegénység társadalmi kihívását az Alkotmánybíróság nem tudja orvosolni, azonban alkotmányvédő szerepében sem feledkezhet meg a társadalmi valóságról.”