December végén szerződtették, áprilisban már el is küldték Radoki János edzőt a Puskás Akadémiától. A Németországban felnőtt Radokinak így nem sok ideje maradt megismerkednie a magyar futballvalósággal, mégis elég sok tapasztalatot szerzett. Az Indexnek adott interjújából az derül ki, hogy ezek döntő többsége lesújtó. 

Kezdjük azzal, ami pozitív: szép a sok tízmilliárdért kiépített felcsúti infrastruktúra. 

Minden más: 

„Infrastruktur hundert prozent, munkastruktur zero prozent.”

Radoki a felnőtt csapatot edzette. Volt olyan játékosai, akit meg kellett tanítania arra, hogyan tudja irányítani a fejesét, mert azt korábban senki nem mutatta meg az amúgy jó felépítésű focistának. Volt olyan játékosa, akinek egy teljes héten át magyarázta, hogy mi lesz a feladata a meccsen, a focista bólogatott, hogy érte, majd a meccsen semmit sem csinált meg abból, amire kérték. Amikor megkérdezte tőle, hogy miért nem, azt a választ kapta: elfelejtettem. 

„Adhattam én utasításokat, az egyik fülön be, a másikon ki.”

Hogy mennyire nincsenek nézők Felcsúton, arról Radokinak is panaszkodtak. De ő csak annyit válaszolt, hogy miért csodálkoznak ezen, hiszen unalmas, kiismerhető a játék, ami nélkülözi a tudatosságot, és a valahogy gólt ne kapjunk a szemlélet.  

Nem értette azt sem, hogy miért pizzát esznek a játékosai az öltözőben, de ezen elindulva, mást sem: 

„Az étkezésben is lemaradt a magyar futball. De mondhatnám az erősítést is. Csak elég ránézni Cristiano Ronaldo vagy Lewandowski felsőtestére. Azok az izmok nem véletlenül kerültek oda. Rajtuk több izom van, mint egy átlagos magyar csapaton. Kondíció nélkül csak álmokat lehet hajkurászni. Úgy látom, hogy még mindig csodálkoznak, jé, edzeni kell. Nem tudok azonosulni azzal, hogy lazábban edzünk hét közben, így elkerüljük az izomlázat, és mert így a meccsen majd dinamikusabb lesz a csapat. A magyar futball szeretne nagy lenni, ez régi lemez, sokszor felteszik, de az oda vezető úton már nem szeretne végigmenni.”  

Radoki nem volt jó véleménnyel az akadémiáról felkerült játékosokról sem, szerint a munka szervezettsége a korosztályos csapatoknál is hiányos: egy 17 éves válogatott került az első csapathoz, de hiányoztak azok az automatizmusok a gondolkodásából, a mozgásából, amik a jelenlegi futball alapfeltételei. 

A vesszőparipája volt, hogy a csapata 80 sprintre képes egy meccsen, miközben a Leverkusennél ugyanez az adat 266. „Nem hitték el nekem, de mondtam többször, hogy egy meccs felvételét gyorsítva akarom nézni, különben elalszom”. Át akarta adni a német munkamorált, de erre nem adtak neki elég időt, inkább elküldték.