Ez a cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Neuberger Eszter írta.

• A közmunkaprogram elindulása óta figyelmeztetnek kutatók, hogy nem vezet sok jóra, ha a polgármesterek egy személyben dönthetnek arról, kit alkalmaznak közfoglalkoztatásban és kit nem.
• Ez ugyanis olyan túlhatalmat jelent, amivel könnyen visszaélhetnek a helyi politikusok, és amint egy friss kutatás megmutatja, sokan vissza is élnek: politikai klientúra építésre használják a közmunka ígéretét, vagy épp az elvételével való fenyegetést.
• A Yale Egyetem kutatója 93 magyar falu lakossága körében készített felmérése alapján a válaszadók 5-7 százaléka számolt be arról, hogy megpróbálták valamilyen korrupt módon megszerezni a szavazatát a 2014-es parlamenti választáson.
• Ez az arány első látásra alacsonynak tűnhet, de valójában a politikai kliensrendszer riasztó méretű elterjedtségét mutatja Magyarországon.

Fontos kutatás született a vidéki Magyarországon zajló politikai klientúra építésről, és ezen belül is a közmunka szerepéről a szegény, függő helyzetben élő falusiak szavazataiért folytatott harcban.

Az amerikai Yale Egyetem kutatója, Isabela Mares 93, tízezer lakos alatti magyar faluban gyűjtött adatokat arról, milyen szavazatszerzési kísérletekkel környékezték meg a lakosokat a 2014. áprilisi országgyűlési választásokon a körzetükben induló politikusok.

A kutatást csak pár hónapja, idén áprilisban publikálták Mares-ék a Comparative Politics című folyóiratban, de a 2018-as, a Fidesz újabb kétharmados választási győzelmét hozó választások, sőt, a közelgő önkormányzati választások dinamikáját is könnyebb lehet megérteni a segítségével.

Egyfajta választási korrupció

A politikai klientúra építés tulajdonképpen egyfajta választási korrupció, az állampolgár a szavazatáért valamilyen ellentételezést kap, vagy legalábbis remél a politikustól. A szavazatvásárlás egyik formája, amikor az állampolgár pénzt, élelmiszert, esetleg alkoholt kap a szavazatáért.

Ide tartozik, és jóval problémásabb, a szavazat fenyegetéssel való kikényszerítése.

Ebben az esetben a szavazatát adó választó nem valamilyen ellentételezést remél a politikustól, hanem azt, hogy az illető ne váltsa be a fenyegetését, amit a választás előtt tett. A fenyegetésnek akkor van kényszerítő ereje, ha a szavazó egzisztenciája függ a fenyegetés teljesülésétől.

Márpedig Magyarországon van egy nagyjából százharmincezres tömeg, aminek a megélhetése a közmunkaprogramtól függ. A program felett pedig helyi politikusok, a települések polgármesterei diszponálnak, akik könnyen használhatják politikai klientúra építésre, tisztességtelen szavazatszerzésre a közfoglalkoztatást.

És Isabela Mares kutatása alapján úgy tűnik, vannak, akik használják is.

A kutatás Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei településeken véletlenszerűen kiválasztott résztvevőinek 5-7 százaléka számolt be arról, hogy megpróbálták valamilyen korrupt módon megszerezni a szavazatát.

Összehasonlításképpen: Argentínában – ahol a Freedom House értékelése szerint a demokrácia hasonló állapotban van, mint Magyarországon – szintén 5-7, az egyértelműen autoriter politikai rendszerrel rendelkező Venezuelában pedig 10-12 százalékos eredményeket hoztak hasonló kutatások. Isabela Mares egy a kutatás eredményeit bemutató cikkben elmondta, megdöbbentő volt számára, hogy egy EU- és NATO-tagállamban még él a szavazatok kikényszerítésének „19. századi” módszere.

A kérdőíves kutatás mellett a kutatók interjúkat is készítettek választópolgárokkal.

Volt, aki elmesélte nekik, hogy a falu polgármestere a választás előtt összehívta egy terembe az összes közmunkást, és „tájékoztatta őket, hogy ha a közmunkaprogramban szeretnének maradni, a polgármester támogatta jelöltre kell szavazniuk”.

Egy másik válaszadó szerint a közmunkások befenyítése hatékony mozgósító stratégia volt, mert akkor az egész család a „megfelelő” jelöltre szavazott.

Persze, a fenyegetés mellett megjelenik a közmunkába felvétel ígérete is. „Kaphat közmunkát, de akkor a szavazólapon az ikszet a jó helyre kell húznia” – mondták a polgármester emberei az egyik válaszadónak, aki szeretett volna bekerülni a programba.

Min múlik, hogy jutalmazás vagy fenyegetés?

Az amerikai egyetem kutatója azt is szerette volna megérteni, mitől függ, hogy a politikai klientúra építésnek milyen módszerét választja egy adott helyen egy adott politikus.

Arra jutottak, hogy elsősorban a helyi társadalom viszonyainak van erre hatása, és ehhez kapcsolódóan annak, hogy a szavazatokra ácsingózó politikus milyen képet akar kialakítani magáról a választók szemében.

A kutatók szerint azokon a településeken volt jellemzőbb a közmunka elvételével fenyegetőző szavazatszerzés, ahol az ezt a stratégiát választó politikus nem csak a megfenyegetett szegény munkanélküliek, hanem más csoportok szavazatát is behúzhatta ezzel.

Az ilyen fenyegetések Isabela Mares szerint ugyanis éppen annyira szólnak a közmunkaprogram potenciális résztvevőinek, mint azoknak, akik ki nem állhatják őket. Ők lennének azok a szegények, akik élethelyzetükből adódóan nem vehetnek részt a közmunkaprogramban, mert az elsődleges munkaerőpiacon dolgoznak, vagy mert nyugdíjasok. Az ő szemükben a közmunkaprogramhoz hasonló szociális szolgáltatásokhoz hozzáférők „lusta”, „érdemtelen” emberek, és az a politikus, amelyik erőt mutat feléjük, szimpatikus lehet a szemükben.

Azokon a településeken tehát, ahol a helyi politikus ilyen szintű, szegények és szegények közötti társadalmi feszültségekkel találkozik, két legyet üthet egy csapásra: a megélhetésük elvételének fenyegetésével behúzhatja a közmunkások (és családjaik) szavazatait, és megnyerheti a „tisztes szegények” szimpátiáját.

„Miközben általában azt látjuk, hogy a fenyegetéssel történő politikai klientúra építést alapvetően nem nézik jó szemmel a választók, olyan helyzetben, amikor az ilyen gyakorlat az ő érdekeiket szolgálja, úgy tűnik, azt kevésbé találják problémásnak”

– írják a szerzők a tanulmányban.

Ezzel szemben az olyan településeken, ahol nincs ilyen erős társadalmi konfliktus „tisztes” és „érdemtelen” szegények között, mert nagy többségben vannak a közmunkaprogram potenciális résztvevői, ott a helyi politikusok előbb próbálkozhatnak a munka ígéretével szavazatokat vásárolni.

A vállalkozó és az uzsorás is besegít néha

A kutatók olyan településsel is találkoztak, ahol az országgyűlési választáson a pártjának kampányoló (kormánypárti) polgármester a helyi uzsorás vagy a legtöbb embert foglalkoztató vállalkozó segítségével próbált szavazatokat szerezni. Az uzsorás fenyegetése, hogy ront a kölcsön feltételein, ha nem megfelelően szavaz a kliense, vagy a munkaadó fenyegetése, hogy az állásával játszik, aki nem a megfelelő jelöltet támogatja, hatásos eszközök a választási küzdelemben.

Amikor a közmunkaprogramhoz hasonló, állami erőforrás lesz a szavazatvásárlás alapja, akkor azok a politikusok kerülnek előnybe, akik a választás előtt már hivatalban vannak, de még inkább azok, akik az éppen kormányon lévő párt támogatását élvezik.

Azokon a településeken viszont, ahol a helyi önkormányzat képviselő-testületében erős ellenzék dolgozik, az általában visszafoghatja az állami vagy önkormányzati erőforrásokat is felhasználó tisztességtelen szavazatszerzést. A közelgő önkormányzati választásoknál például az ellenzéki képviselők hatékony akadályozói lehetnek annak, hogy a regnáló polgármester az egész önkormányzati apparátust a kampánya szolgálatába állíthassa.

A már említett, a Yale Egyetem saját felületén megjelent cikk végén a tanulmány szerzője, Isabela Mares a magyar vidék intenzívebb választási monitorozását sürgeti, akár az övéhez hasonló kutatásmódszertan használatával.

„A politikai klientelizmus a demokrácia lepusztulásának az egyik tünete Magyarországon és a kelet-európai országokban, fontos, hogy pontosan lássuk, mekkora méreteket ölt.”

A közmunkaprogrammal kapcsolatban rendszeresen olvashatnak cikkeket az Abcúgon. Legutóbb egy Baranya megyei kistelepülésen élő férfi ügyével foglalkoztunk, aki nem nyugodott bele, hogy a polgármester egy személyben eldöntötte: nem veszi fel a férfit közmunkára, ezért a falu képviselő-testülete elé vitte az ügyet. De írtunk már a közfoglalkoztatás rendszerszintű problémáiról is, például, hogy miért nagyon nehéz kilépni belőle, és hogy miért függnek tőle a elsősorban a kisebb, forráshiányosabb vidéki önkormányzatok.