Bár a környező magyar városokra sem jellemző, nemhogy a szomszédos országok nagyobb városaira, de Budapesten úgy alakult, hogy az állam kitalálta, a Dunában nem szabad fürödni. 

A Római parton utoljára 1973-ban engedélyezték a fürdést, azután rendőr szedegette ki a fürdőzőket a vízből, amely gyakorlat aztán csak azért nem harapózott el túlságosan, mert Magyarországnak vízirendőrsége se nagyon van.

A tiltást mindenfélével indokolták (hajóforgalom, vízminőség), mindenesetre ez azzal járt, hogy szép lassan teljesen leépült a vízparti élet a városban, a csónakházak eltűntek, lassan teljesen felszívódott a vízi élet.

Most azonban megtört a jég, és felhasadt a part: 2019. június 29-én „a Római Szabadstrand a nemzetközi Duna-nap alkalmából egynapos tesztüzemben működik”. Az egynapos tesztnapot a Fák a rómain civil csoport és a Valyo egyesület hozta tető alá. 

Ilyen képeket tehát utoljára 1973-ban lehetett lőni arrafelé, ha az ember legális fürdőzőket akart látni.

A római parti Duna-partért az utóbbi években komoly háború dúl a mindent lebetenozni szándékozó, fasorokat előszeretettel eltüntető ingatlanfejlesztők és a civilek között, akik a maradék budapesti Duna-partért szálltak ringbe évekkel ezelőtt, hogy legalább töredéke megmaradhasson a zöld partszakasznak.

Hogy van fejlődni, azt jól mutatják a bécsi és az újvidéki (Novi Sad-i) Duna-parti strandokon készült képek.