Nem is olyan könnyű az unalmat tanulmányozni, mint gondolnánk. Guihyun Parknak és kutatótársainak is csak sokadik próbálkozásra sikerült megtalálniuk a feladatot, ami teljes egészében kizárta a kreativitás véletlen fellángolásának esélyét: alanyaiknak zöld és piros babszemeket kellett szétválogatniuk, de szigorúan egy kezüket használva, egyesével. Így még a legkreatívabban se tudták sehogy kevésbé unalmassá tenni a monoton munkát. Az Ausztrál Nemzeti Egyetem Menedzsmentképző Iskolájában szervezetpszichológiát oktató Parknak és szingapúri kutatótársainak, Beng-Chong Limnek és Hui Si Oh-nak veszettül unatkozó alanyokra volt szükségük. Őket ugyanis az érdekelte, hogy az unalomnak csak negatív folyományai lehetnek, vagy netán kevésbé nyilvánvaló hatásai is vannak. Teheti-e kreatívabbá az embert az unalom, tették fel a kérdést tanulmányuk kivonatában.

A sikeresen halálra untatott alanyaiknak ezért kreatív feladatokat adtak. Az egyikben egy munkából késő munkatárs számára kellett kifogásokat találniuk, amiket a főnökének mondhat. A másikban egy lehetőleg újszerű és hasznos új termék ötletét kellett kidolgozniuk. A halálra untatott alanyok mindkét esetben több ötlettel álltak elő, mint a kontrollcsoport, aminek nem kellett babot válogatnia.

Az eredmények további elemzésével - miután az ötletek minőségét is vizsgálták, arra jutottak, hogy van egy személyiségjegyei alapján meghatározható csoport, ami jóval ötletesebbnek bizonyult a többinél: az unalom leginkább azokra hat termékenyítően, akik nem cél-, inkább tanulásorientáltak, igényük van gondolkodásra, nyitottak az új tapasztalásokra és úgy hiszik, hogy ők maguk a sikerük kovácsai. "Az unatkozás a jelek szerint az ilyen embereket alternatív megoldások keresésére, a status quo megdöntésére késztetik" - vonták le következtetésüket a kutatók. Ehhez még hozzátették, hogy "az unalom megtapasztalásának velünk született képessége nélkül kisebb lenne a késztetés komfortzónánk elhagyására, más, olykor akár jobb körülmények keresésére. Enélkül az ösztönző nélkül kevésbé tudnánk alkalmazkodni az életben maradás folyamatosan változó feltételeihez".

Nem Parkék az elsők, akik szerint az alapvetően inkább károsnak gondolt unatkozásnak hasznos hozadéka is lehet. A Quartz nyomán három éve mi is megírtuk, hogy pszichológusok és gyerekszakértők szerint felesleges túlszervezni a gyerekek vakációját, az unatkozás ugyanis segítheti őket önnön kreativitásuk felfedezésében, végső soron annak megtalálásában, hogy mi is érdekli őket.

Az unalomnak tehát van, lehet haszna. De fontos benne a mérték. Vannak, akik egészen rövid ideig se bírják. Hilda Burke számolt be arról a 2014-es harvardi kísérletről, amiben a kísérleti alanyokat 15 percre egy teljesen ingermentes helyiségbe zárták. A szobában volt egy gomb, amit ha megnyomtak, áramütés érte őket. A kísérletben részt vevő férfiak kétharmada még így is inkább megnyomta a gombot, csak hogy valami inger érje. Egyikük 190-szer sokkolta magát.

Vannak, akik tudatmódosítókhoz nyúlnak az elviselhetetlen unalom ellen, mások mély depresszióba esnek. (Via Quartz)