• Magyarország kormánya globális szempontból is hatalmas károkat okozott azzal, hogy megtorpedózta az uniós klímasemlegességi célt.
• A magyar politikusok még mindig szovjet módon gondolkodnak az energiáról, ezért egy szemléletbeli vasfüggöny épül az ország nyugati határán.
• Pedig a klímaváltozás hatásaira már évtizedekkel ezelőtt el kellett volna kezdenünk felkészülni.

Klímaváltozás és Magyarország címmel rendezett kerekasztalbeszélgetést kedden este az Új Egyenlőség társadalomelméleti magazin a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával a Kossuth Klubban. A rendezvényt Pogátsa Zoltán, a magazin főszerkesztője moderálta, a három meghívott vendég pedig Ámon Ada, az Energia Klub vezetője, Szél Bernadett független képviselő és Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. elemzője voltak.

A beszélgetésen nem elsősorban a klímaváltozás által támasztott globális kihívások képezték a témát, a meghívottak azt próbálták megvilágítani, hol van Magyarország helye az elmúlt évek változásaiban, mekkora Magyarország felelőssége, mekkora a fenyegetettségünk, és milyen intézkedésekkel készülhetünk fel leginkább a jövőre.

A globális keretek kijelölése érdekélben a 2015-ös párizsi klímacéloknál kezdődött a beszélgetés, amik Ámon Ada szerint hatalmas klímadiplomáciai eredményt jelentenek, de a helyzet kezeléséhez nem elégségesek, és nemcsak azért, mert az iparosodás előtti szinthez képest számolt 1,5 Celsius fokos emelkedés is súlyos károkat okoz a bolygónak, hanem azért is, mert látszik, hogy a keretmegállapodást most a kormányok nem tudják tartalommal megtölteni, inkább kihátrálnak belőle.

Szél Bernadett szerint is a felelőtlen politizálás a legnagyobb probléma, szerinte azok a politikusok, akik Trumphoz hasonlóan hoaxnak bélyegzik a klímaváltozást, és nem hajlandóak tenni ellene, nem a választókat képviselik, hiszen nyilvánvaló, hogy a fejlett demokráciák legtöbb állampolgára számára ez igenis fontos kérdés. Szerinte a magyar kormány is hasonlóan politizál, elvégre 3 másik tagállammal együtt Orbánék is leszavazták az EU 2050-re kitűzött karbonsemlegességi célját, holott egyáltalán nem biztos még az sem, hogy elég lenne-e az klímaváltozás negatív hatásai ellen az, ha 2050-re az EU elérné a karbonsemlegességet.

Pletser Tamás viszont azt mondta, a fő probléma nem a politikusokkal van, hanem azzal, hogy a jelenlegi világrend egyszerűen ellentmond a felelős klímapolitika alapelveinek. „Még mindig egy alapvetően fosszilis energiahordozókra épülő társadalomban élünk, ezekre a fosszilis energiahordozókra még mindig folyamatosan nő az igény” - mondta, rámutatva, hogy ebben a környezetben a gazdasági növekedés maga sem összeegyeztethető a klímavédelemmel. Kiemelte azt is, hogy még mindig olyan iparágak felelnek a szén-dioxid-kibocsátás jelentős részéért, melyeknek nincsen alternatívájuk, ilyen akár az acél-, a műtrágya- és a cementgyártás is, amik a globális szén-dioxid-kibocsátás ötödéért felelősek, és közben a mai ismereteink szerint nem tudunk másképp acélt, cementet és műtrágyát sem előállítani, mint ahogyan most csináljuk.

Hogy a politikusok felelőssége még így is hatalmas, azt Ámon Ada éppen az EU-s karbonsemlegességi célt megfúró magyar kormánnyal demonstrálta, azt mondta, Magyarország kis ország, a globális, de még az EU-s klímacélok elérésében sem számít sokat, sem területe, sem a népessége, sem a jelenlegi kibocsátása alapján sem. Azzal viszont, hogy Orbánék is megfúrták az uniós karbonsemlegességi célt, globális szinten is komoly károkat okoztak, a klímaügyi tárgyalásokon rendre egyben fellépő EU ugyanis hiteltelenné vált a partnerei, főleg India, Kína és az USA szemében azzal, hogy a saját karbonsemlegességi célját sem tudta elfogadni. Ezzel pedig az EU tárgyalópartnere, azaz a világ legnagyobb szennyezői, szintén feljogosítva érezhetik magukat arra, hogy továbbra se törődjenek a karbonsemlegességgel.

Szél Bernadett szerint a magyar kormány ellenállásának oka, hogy bár a mostani, turbulens időszakban folyamatosan jönnek az új ipari megoldások, de a régi ipar hatalmas lobbierejével politikusokat vesz, hogy őket felhasználva lassítsa az új technológiákra való áttérést. Szél szerint klímaügyi kérdésekben megvásárolt politikusokként a fideszesek is, nem a magyar embereket képviselik, hanem Kína és Vlagyimir Putyin üzleti köreinek érdekeit. Szerinte erre bizonyíték, hogy a kínai pártsajtó még meg is dicsérte Orbánt, miután kormánya leszavazta az uniós karbonsemlegességet, és ezért van az is, hogy a magyar kormány terveiben nem szerepel a szélenergia, sem a napelemadó kivezetése, sem a lakóházak szigetelésének nagyobb arányú támogatása.

„Azért nem olyan gyors ám az a technológiai átállás” - vágott közbe Pletser Tamás, aki szerint a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorításának leggyorsabb és legkézenfekvőbb módja az lenne, ha adókkal megdrágítanák őket, ezzel esélyt adva annak, hogy az újabb technológiák versenyképesebbekké és olcsóbbakká válhassanak. Ez azonban nem megy olyan könnyen, az üzemanyagárak megemelése Németországban és Franciaországban is hatalmas ellenállásba ütközött, Macron például éppen azzal indította el a sárgamellényes tüntetéssorozatot, hogy emelni akarta a gázolaj árát.

Ámon Ada szerint azonban az is bizonyítja, hogy a magyar kormány is gazdasági érdekcsoportok foglya, hogy mikor dönteni kellett amellett, hogy az EU-tól több pénzt kapunk háztartások megújulóenergia-fogyasztásának növelésére, vagy kevesebbet a Mátrai Erőmű fejlesztésére, a kormány az utóbbi mellett döntött, valószínűleg azért, mert az a hatalmas szénerőmű Mészáros Lőrinc üzleti birodalmához tartozik. Pedig egyszerűbb lenne most a megújuló energiába fektetni, a német átállás miatt ugyanis a németek annyi pénzt öltek a szektorba, hogy már Magyarországon is feleannyiból lehet naperőművet építeni, mint 10 vagy 15 éve.

Hasonló lehetne a helyzet a szélerőművekkel is, de azokat a Fidesz lényegében betiltotta Magyarországon, és a 2030-as energiamix-tervezetben már nem is szerepel egyáltalán szélenergia. Ez pedig oda vezet, hogy Ámon szerint így erőltetett naperőművesítéssel sem fogja tudni Magyarország elérni a beígért, de még mindig alacsony, 20 százalékos megújulóarányt sem az energiamixben.

Pletser szerint azonban Németország erőteljes nyitása a megújuló energia felé inkább kudarc volt, egyrészt azért, mert nőtt az ország szén-dioxid-kibocsátása a szénerőművek visszatérése miatt, másrészt pedig azért, mert hiába remélték, hogy maguk gyártják majd a szélkerekeket és a napelemeket, azok nagyobb része Kínából jön, így pedig a zöldenergia-forradalomra költött német pénz jelentős része kínai cégek dotációjává vált. Ráadásul Magyarország és Európa jelentős részének adottságai alapján a szélerőművek kihasználtsága most sem több 20-30, a naperőműveké pedig 15 százaléknál, és amíg nem lesz olcsó tárolókapacitás, ezek nem lesznek gazdaságosan használhatóak.

Ámon erre válaszolva azt mondta, a baj az, hogy Magyarországon és Kelet-Európa nagyobb részében még mindig a 80-as évekbeli szovjet gondolkodással állnak az energiaszolgáltatáshoz, holott nyugaton ezt már meghaladták. Szerinte, Pletser kritikájára a válasz, hogy szél- és naperőműveket sokkal nagyobb kapacitásra kell tervezni. Ebből jön elő az, hogy hogyan tároljuk a többletenergiát, és míg Nuygat-Európában erről folyik társadalmi párbeszéd, Magyarországon nem jutunk el idáig, mert helyből lesöprik a politikusok a megújuló erőforrásokkal kapcsolatos terveket. A szakértő sorolt is néhány módszert, ahogyan a többletenergiát tárolni lehet, lehet például hidrogén gyártására használni, vagy vizet szivattyúzni fel vele hegyekre, ahonnan aztán le lehet zúdítani. A gond az, hogy míg ezek fontos és létező viták nyugaton, Magyarországon még a módszerek létezéséről is alig tud valaki.

Így pedig eljutunk egy világba, ahol új Vasfüggöny szeli majd ketté Európát, és attól nyugatra 40 százalék fölött lesz a megújuló energiaforrásak aránya az energiamixben, keleten pedig 20 százalék alatt. „És nyugaton is lesznek problémák az energiaszolgáltatással, ahogyan vannak most is, de mi már azokat a problémákat sem fogjuk ismerni.”

A kérdésre, hogy Magyarország hogyan nézhet szembe a jövő kihívásaival, Ámon Ada azt válaszolta, hogy meg kell tanulnunk alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz, és ezt segítenie kell az államnak is. Ha például Kelet-Magyarországon lennének kisebb, közösségi naperőművek, nem okozott volna ekkora problémát ott sem a múlt heti vihar, hiszen nem tudott volna ennyi időre ennyi fogyasztót elvágni az energiaszolgáltatástól. A szakember szerint ahogy az ilyen időjárási helyzetek egyre gyakoribbak lesznek, úgy lesznek egyre sebezhetőbbek a legkisebb települések, ráadásul Magyarországra egy kicsit a globális átlagnál is erőteljesebben hat a klímaváltozás, míg az iparosodás előtti szinthez képest a bolygó átlaghőmérséklete 1 fokkal nőtt, addig Magyarországé már 1,2-vel.

Szél Bernadett olyan sürgős intézkedéseket emelt ki, mint a közösségi közlekedés támogatása, szerinte a környezettudatosan működő közösségi közlekedést annyira kényelmessé, gyorssá és olcsóvá kell tenni, hogy az emberek többségének ne is érje meg autóba ülni, hogy aztán egyedül üljön a dugóban.

Pletser szerint pedig rendszerszinten kell változtatni, és elgondolkodni azon, megéri-e a fogyasztásban keresni a boldogságot. Példaként felhozta, hogy az 50-es években az Egyesült Államok energiafogyasztása fele sem volt a mai szintnek, a boldogsághindex mégis 3 ponttal a mai fölött volt.