A Brown Egyetem tudósai megtalálták a módját annak, hogy ne mikrocsipekkel, hanem apró molekulákkal kódoljanak és dekódoljanak felvételeket. A kémiai számítógép legalább 98 százalékos pontossággal működik.

A PLOS One tudományos folyóiratban mutatták be az amerikai kutatók a tanulmányukat arról, hogy a kismolekulás információtárolás képes sikeresen kódolni több mint 100 ezer bitnyi digitális felvételt szintetikus metabolomokra.

Korábban kutatók információtárolásra már használtak olyan biomolekulákat, mint a DNS. Az új tanulmányban egy másfajta molekulát vontak be, a metabolitokat, amik kisebbek, jóval sokfélébbek és megvan az adottságuk arra, hogy információt tároljanak jóval tömörebben, mint a genom.

A metabolitok az anyagcsere köztes és végtermékei. A metabolom kismolekulás metabolitok összesége egy élőlényben vagy sejtben, szövetben, szervben. A metabolom egy hihetetlenül információgazdag rendszer sokszínű kémiai, szerkezeti és biológiai dimenziókkal – írták a tanulmányban.

A Brown Egyetem kutatói folyadékkezelő robotokat használtak a digitális információ leírásához és tömegspektrométerrel olvasták le a metabolitok helyeit és identitását. Képesek voltak információt kódolni egy képről, majd dekódolni, hogy újra felrajzolják azt 98-99,5 százalék pontossággal.

A tanulmányban a kutatók egy HOPE (remény) felirattal ellátott horgony és zászló képet alkották meg így a kémiai számítógépen.

„A molekuláris hardver vagy kémiai számítógép még tudományos fantasztikus jelenségnek tűnhet, de a biológia megmutatta azt, hogy lehetséges létrehozni” – mondta Jacob Rosenstein, a kismolekulás kémiai információrendszerek előnyeibe és korlátaiba betekintést nyújtó tanulmány vezető szerzője. (MTI)