Egymást érik a héten a jelentősebb kutatások klímaváltozás témában: előbb a Nature-ben jelent meg egy kutatás arról, hogy jelen állás szerint nem túl rózsásak a kilátásaink a fosszilis energiahordozók kellő mértékű visszaszorítására, hogy aztán pár nappal később a másik tekintélyes tudományos folyóirat, a Science számoljon be egy kutatásról, amely viszont olcsó és hatékony eszközt ajánl a klímaváltozás lassításához. Rengeteg fa elültetését. 

Hogy a fák rendkívül hatékonyak a szén-dioxid megkötésében és az oxigén termelésében, azt eddig is pontosan lehetett tudni. A svájci egyetem, az ETH Zürich kutatói által végzett felmérés viszont azt számolta ki, hogy mennyi fát lehetne jelenleg elültetni a világban, és ennek milyen hatása lehetne a károsanyagokra. 

És számításaik szerint ígéretes lehetőségek rejlenek itt: szerintük egy globális és gigantikus méretű faültetési programmal az emberi tevékenységek következtében a légkörbe juttatott kibocsátások kétharmadát ki lehetne vonni. 

link Forrás

Kutatásukban azt vizsgálták meg, hogy mennyi olyan rendelkezésre álló terület van a világban, ahol sem városok nincsenek és mezőgazdasági termelés sem folyik ott. A Föld szárazföldi területeinek 11 százaléka ilyen, nagyjából 1,7 milliárd hektárról van szó, ami annyi, mint Kína és az Egyesült Államok területe összeadva. 

Ezt a területet nem lehetne száz százalékban befásítani a kutatók szerint sem, például ők ebbe a területbe számolták be a legeltetésre használt mezőket is, mivel szerintük némi faültetés a legelő állatoknak is segítséget jelenthetne. 

A kutatást vezető Tom Crowther arról beszélt a Guardiannak, hogy számításaik alapján az erdő-helyreállítás nem egy lehetőség a fellépésre a klímaváltozással szemben, hanem egyértelműen a legjobb lehetőség. Ezzel együtt szerinte is óriási szükség van a fosszilis energiahordozók visszaszorítására. Elsősorban azért, mert a most ültetett fák csak évtizedek múlva kezdik majd igazán kifejteni a hatásukat, és 50 évnél is több lehet, mire teljes erejükkel dolgozhatnak majd a levegő tisztításán. 

Crowther szerint az is a módszer mellett szól, hogy nem kell hozzá technológiai innováció és olcsó, ráadásul rengeteg embert be lehet vonni a végrehajtásába. A kutatásban szintén résztvevő Jean-François Bastin arról beszélt a lapnak, hogy a kormányoknak azonnal nemzeti stratégiai céllá kéne nyilvánítani az erdők helyreállítását.

Az ENSZ egykori klímaügyi vezetője, Christiana Figueres is méltatta a tanulmányt, mert mint mondta, végre van egy kézzelfogható számításunk arról, hogy mekkora földterületek állnak rendelkezésre a fásításhoz, amit úgy lehetne véghez vinni, hogy az élelmiszertermelést nem kell feladni. 

A kutatás arra nem tért ki, hogy mennyibe is kerülne és ki finanszírozhatná ezt a projektet. Crowther ugyanakkor a lapnak elmondta, hogy a leghatékonyabb fatelepítési projekteknél 30 centből jön ki egy fa, így a területi adottságok alapján elképzelhető egybillió fa elültetése 300 milliárd dollárba kerülne, igaz, ez jelentős hatékonyságot feltételez. Óriási összeg persze, de Crowther szerint még mindig olcsóbb, mint a többi felmerült javaslat a széndioxid megkötésére. 

Ráadásul a beavatkozásra gyakorlatilag minden országban lenne lehetőség, és a világ hat legnagyobb országa, azaz Oroszország, Kína, Kanada, az USA, Brazília és Ausztrália rendelkezik az összes potenciális erdősített terület felével. 

Hasonló erdősítési projektek eddig is léteztek már, a 48 ország támogatásával futó  Bonn Challenge nevű kezdeményezésben például 350 millió hektárnyi új erdő telepítését vállalták 2030-ig. Ez a kutatás viszont azt mutatta meg, hogy a projektbe beszálló országok sem vették figyelembe az összes földterületet, ahova fákat lehetne ültetni. 

A kutatók amúgy nagy felbontású műholdképekkel dolgoztak, több mint 80 ezer felvétel alapján állították össze a Föld fásítási térképét, mesterséges intelligencia segítségével felismerve és szűrve az egyes területeket. Így vált világossá, hogy az összes földterülete kétharmada, 8,7 milliárd hektár alkalmas arra, hogy fák éljenek ott, és ebből 5,5 milliárdon eleve vannak is fák. A 3,2 milliárd hektár famentes területből 1,5 milliárd hektárt élelmiszertermelésre használ az emberiség, így 1,7  milliárd hektárnyi terület maradt meg lehetséges erdőknek. 

A Guardian cikke kitér arra is, hogy vannak kutatók, akik szerint viszont túl nagy eredményekre jutott a kutatás, és a 200 milliárd tonnányi elnyelt széndioxid egyszerűen irreálisan nagy elvárás: az IPCC korábbi jelentése is 57 milliárd tonnányi kivont széndioxiddal számolt potenciális új erdők telepítése esetén. 

Fontos az is, hogy nem mindegy, milyen fákat ültetünk: egy pár évvel ezelőtti kutatásból például kiderült, hogy az az európai trend, mely miatt a lombkoronás fákat sok helyen tűlevelűkre cserélték, csak rontott a helyzeten. 

Ezenkívül a szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy érdemes elkerülni a monokultúrák kialakítását, és figyelembe kell venni a biodiverzitás biztosítása mellett azt is, hogy helyben mik az ismert és elterjedt fajok. Hogy a monokulturális ültetvények milyen problémákat okoznak, arról nemrég hosszabban is írtunk egy francia dokumentumfilm alapján. 

A kutatáshoz tartozó interaktív oldalon részletesen is lehet böngészni az eredmények között. Érdekesség, de Magyarország a kevésbé erdősítendő területekre esik. A KSH 2007-es adatai szerint a 9,3 millió hektáros Magyarországon 7,72 millió hektárt tesz ki a termőterület, és ebből mezőgazdasági terület 5,81 millió hektár volt. 

Arról, hogy Magyarországon hogyan bánnak a régi és védett erdőkkel, nemrég videóriportban is foglalkoztunk:

link Forrás