Így vagy úgy, de mindenképp megszívják a BTMN-es gyerekek

Ez a cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Neuberger Eszter írta.

  • Két éve ilyenkor szavazta meg az Országgyűlés a „Taigetosz-törvény” néven elhíresült, a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő gyerekek osztályzás alóli felmentését kivezető törvényt, az új szabályozás pedig a most lezárult tanév elején lépett életbe.
  • Az Abcúgnak most nyilatkozó szakemberek nagyon eltérően beszéltek róla: egyikük szerint a sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyerekek számát növeli a BTMN-es gyerekek felmentésének megszűnése, mások szerint diákok továbbtanulási ambícióit töri le, ha nehézségeik miatt elkerülhetetlenül rosszabb jegyeket szereznek érettségi tárgyakból.
  • Egy biztos: a BTMN-es gyerekeknél – az egyéni fejlesztés mellett – most a nevelési tanácsadó javasolta iskolai könnyítéseké a főszerep. Sokat segíthet nekik a tanulásban, ha a tanárok alkalmazzák ezeket.
Illusztráció: Daniel Mihailescu/AFP

Éppen most két éve, 2017 júniusában fogadta el az Országgyűlés a köznevelési törvénynek azt a módosítását, ami a 2018/2019-es tanévtől felmenő rendszerben megszüntette a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő (BTMN) gyerekek osztályozás alóli felmentésének lehetőségét. A törvénytervezetet nyilvánosságra kerülésétől kezdve heves kritikák érték, a közfelháborodást jól mutatja, hogy „Taigetosz-törvény” néven híresült el a közbeszédben. Voltak, akik egyenesen „gyerekellenesnek” minősítették, amiért sok diszlexiás, diszkalkuliás, vagy diszgráfiás gyerek iskolai előmenetelét – a számukra egyik legfontosabb könnyítés elvételével – egyszerűen derékba töri az új szabályozás.

A törvénytervezetről szóló korábbi cikkünkben egy gyakorló gyógypedagógus segítségével szedtük össze, miért torzak ezek az állítások: a „disz”-es gyerekek nagy többsége ugyanis eleve nem BTMN-es tanulónak számít, hanem sajátos nevelési igényűnek (SNI). Ez a BTMN kategóriához képest magasabb fokú tanulási nehézséget: egyenesen tanulási zavart jelez, így az SNI-s gyerekek oktatása-fejlesztése is több erőforrást igényel. Nekik továbbra is fennáll az osztályozás alóli felmentés lehetősége. A BTMN-csoportban maximum olyan „disz”-es gyerekek lehetnek,  akiknél ez a probléma nem tanulási zavar súlyosságú, hanem inkább tanulási nehézségnek minősíthető, azaz megfelelő fejlesztési és tanítási módszerekkel nem kellene, hogy zavarrá alakuljon.

Az ő, és más, például magatartási okokból BTMN-es gyerekek esetében szakmailag nem feltétlenül indokolt az osztályzás alóli felmentés. Sőt, a szóban forgó cikkünkben megszólaló érintettek azt mondták, az osztályzás alóli felmentés bizonyos helyzetekben többet árt, mint használ az iskolai fejlődésüknek.

Az osztályozás alóli felmentés azonban csak akkor mellőzhető – figyelmeztetett akkor gyakorló gyógypedagógus interjúalanyunk – ha az oktatásirányítás emellett biztosítja a BTMN-es gyerekek megfelelő tanórán kívüli, egyéni fejlesztését, és a gyerekekkel foglalkozó tanárok alkalmazzák a nevelési tanácsadók könnyítési/méltányossági javaslatait.

Például: ha a gyerek írása problémás, inkább szóban felelteti, vagy több időt ad neki egy dolgozat megírására, esetleg segédeszközök – például az íráshoz számítógép – használatát engedélyezi.

A megfelelő egyéni fejlesztést illetően hasonló álláspontra jutott a törvényt vizsgáló Alkotmánybíróság is, amikor idén márciusban úgy határozott: a szóban forgó törvényt úgy kellene kiegészíteni, hogy garantálja „a tanulók egyéni képességeikhez igazodó fejlődését”. Ezt hamarosan meg is teszi az oktatási kormányzat. Egy hamarosan a parlament elé kerülő törvénymódosító javaslat fejlesztő pedagógiai ellátás keretében tenné kötelezővé a BTMN-es gyerekek tantárgyi felzárkóztatását és készségfejlesztését. Lesz-e valódi hatása a törvénymódosításnak akkor, ha nincs elég szakember? – tettük fel a kérdést a törvényjavaslatról szóló cikkünkben.

De azt is elmondta mindegyik, az Abcúgnak nyilatkozó szakértő, hogy bár az osztályzás alóli felmentés kivezetésének van szakmai alapja, az iskolai tananyag átalakítása és a gyerekek és pedagógusok terheinek a csökkentése nélkül csak további feszültségek, és sok gyerek iskolai kudarcainak forrása lehet.

Két évvel a törvény beiktatása, és egy tanévvel az új szabályozás életbe lépése után megkérdeztünk szakembereket: gyógypedagógust, nevelési tanácsadót  és érintett szülőket, hogyan látják most mindezt.

Több lesz tőle az SNI-s gyerek?

„Aki kitalálta a törvényt, szerintem öngólt rúgott” – reagált az Abcúg megkeresésére Adorján Katalin, a Dyslexiás Gyermekekért Egyesület szakmai munkatársa, aki a budapesti XIII. kerületi Pedagógiai Szakszolgálatnál dolgozik gyógypedagógusként és pszichológusként. Szerinte ugyanis a BTMN-es gyerekek osztályzás alóli felmentésének közvetlen következménye az lett, hogy megnövekedett miatta az SNI-s gyerekek száma. Adorjánnak nincsenek konkrét számai, leginkább a saját tapasztalatából beszélt, amikor ezt mondta.

A mechanizmus úgy működik, hogy ha a területi pedagógiai szakszolgálatnál dolgozó gyógypedagógus „alapvizsgálata” során valamilyen tanulási zavar gyanúját észleli a gyerekeknél – tehát nem nehézséget, hanem zavart -, akkor az esetet továbbítja a megyei pedagógiai szakszolgálathoz. Itt szakértői bizottság dönt arról, hogy gyerek sajátos nevelési igényűnek számít-e vagy sem.

Adorján Katalin viszont azt mondta, eddig azért nem erőltette a diszlexiás gyerekek SNI-vé minősítését, mert a súlyos eseteknél kulcsfontosságú osztályozás alóli felmentés a BTMN-es gyerekeknek is adott volt. Most, hogy ez megszűnt, egész egyszerűen nincs más út, mint a gyerekek sajátos nevelési igényűvé minősítése. Pedig Adorján Katalin szerint nem ez a jó irány, az SNI-státuszt ugyanis sokszor stigmaként élik meg a gyerekek, amit magukkal cipelnek az egész iskolai pályafutásuk során.

Amellett, hogy ez a stigmatizáló-beskatulyázó hatás a diák továbbtanulási esélyeit is ronthatja, az SNI státusszal más nehézségek is felmerülnek. Egy SNI-s gyerek nem tanulhat mindegyik iskolában, csak ott, ahol ilyen gyerekek oktatása eleme a pedagógiai programnak. Arról nem is beszélve, hogy sokkal több állami erőforrást igényel, ezért drágább is az SNI-s gyerekek oktatása. Mindezek miatt nem túl fenntartható tendencia, ha olyan gyerekek is egyre nagyobb számban kapnak SNI státuszt, akik korábban BTMN-ként tanultak.

A fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket

Kicsit máshogy látja a helyzetet saját környezetében az egyik fővárosi kerületi Pedagógiai Szakszolgálat – felettesei kérésére – neve elhallgatását kérő nevelési tanácsadója, gyógypedagógusa, aki szerint a sajátos nevelési igényről döntő szakbizottság gyakorlatán nem változtatott az osztályzás alóli felmentés kivezetése a BTMN-es gyerekeknél. Azaz nem kapja meg több gyerek ezt a státuszt, csak azért, hogy megadja nekik az osztályozás alóli felmentés lehetőségét.

A szakember főleg középiskolás diákokkal dolgozik, és úgy látja, az osztályozás alóli felmentés kivezetése elsősorban olyan diákoknak jelent nagy érvágást, akik a túlzottan nehéz tantárgyi követelmények csapdájába estek. „A leggyakrabban a matematikával fordul ez elő” – magyarázta.

„Rengeteg olyan diákot vizsgáltam hosszú éveken át, akiknek egyszerűen befogadhatatlan komplexitású a mai matematika-oktatás, közben pedig a többi érettségi tantárgyból remekül teljesítenek. Eljutnak egy bizonyos praktikus gondolkodást igénylő szintre, de bonyolultabb matematikai folyamatokat már nem tudnak átlátni. Amíg a területi pedagógiai szakszolgálatnak, nekünk, lehetőségünk volt BTMN-szinten felmentést adni egyes tantárgyakból, én gyakran tettem így, hogy ne azon az egy tárgyon múljon, hogy a gyerek bekerül-e egyetemre, ahol egyébként teljes mértékben megállná a helyét”

– mondta a gyógypedagógus. Hozzátette: mindig csak akkor adott felmentést, ha a diákon is látta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy jobb eredményeket érjen el a tárgyból, amivel gondjai vannak.

Szerinte, ha például a matematika tananyag nem várná el ennyire komplex, bonyolult és elvont matematikai műveletek megértését és alkalmazását a gyerekektől, osztályozás alóli felmentésre sem lenne szükség, amit a szakember amúgy sem tart jó megoldásnak a problémára. Addig azonban, amíg nem változik az oktatás, kényszermegoldásként igenis szükség volna rá, amennyiben a diákok sikerhez segítése a cél. Csak úgy lehetett volna kivezetni a szakember szerint, ha a szükségességét okozó problémákkal is kezd valamit az oktatási kormányzat.

Enélkül ugyanis – a szakember szerint – a felmentés lehetőségétől eleső BTMN-es gyerekek, akik semmiképpen nem számítanak sajátos nevelési igényűnek, mégis komoly nehézségeik vannak egy-egy tárgyból, rossz jegyekkel rontják saját továbbtanulási esélyeiket

Jó irányba tett lépés volt gyógypedagógus interjúalanyunk szerint, hogy az érettségin ettől az évtől már nem pontlevonás, hanem plusz pont jár a jó helyesírásért, így a diákok, akiknek ezzel van gondjuk, ezen „már nem fognak elvérezni”, de ennél sokkal többre volna szükség.

Ösztönzi majd a könnyítési javaslatok figyelembe vételét?

Az egyik kérdés a törvénnyel kapcsolatban: hathat-e ösztönzően arra, hogy a pedagógusok az eddiginél gyakrabban alkalmazzák a gyerekek oktatásában azokat a már említett könnyítési eszközöket, amik az osztályzás alóli felmentés kivezetése után még rendelkezésükre állnak a BTMN-es gyerekek tanításához?

Egy, tanulási nehézségekkel küzdő hatodik osztályos fiú édesanyja tapasztalataiból az látszik, ehhez még mindig elég nagy erőfeszítéseket kell tennie a szülőknek.

A budapesti Szabóné Katona Eszter hatodik osztályos fiának beszédértési és beszédészlelési nehézségei vannak, amihez memóriazavar is társul. Tavaly október óta BTMN státusza van, az erről szóló szakvélemény pedig osztályozás alóli felmentést nem, hanem bizonyos könnyítéseket javasolhat a fiút tanító tanároknak.

„Javasolják, hogy a fiam munkájának értékelésekor ne vegyék figyelembe a helyesírását és a dolgozatok megírására is több időt kapjon. Ezen kívül azt is kérik a tanáraitól, hogy mindenféle módon segítsék a tananyag megértésében. Az utasításokat vagy például definíciókat, szabályokat nehezebben érti meg mint a többiek”

– magyarázta Katona Eszter. Ezeket a könnyítéseket a fia mostani iskolájában minden tanára alkalmazza is, ehhez azonban Eszter alapos utánajárására volt szükség. Kérvényt írt az igazgatónak, és személyesen felkereste az összes tanárt, hogy elmagyarázza nekik fia helyzetét. Most, hogy fia hetedik osztályba lép, és új tantárgyak, új szaktanárok kerülnek az életébe, velük ugyanígy fog tenni.

Fia a könnyítésekkel most összességében hármas tanuló, amivel nem lóg ki az osztályából, sőt, a kis osztálylétszám miatt a jobb tanulók közé tartozik, de Katona Eszter szerint a fiú inkább „saját magára mérges”, hogy nincs meg az ötöshöz közelítő átlaga. „Egyetemre szeretne menni, a filmkészítés, ezen belül a vágás érdekli igazán, ezért fontos, hogy jó eredményekkel végezze el az iskolát.”

Katona Eszter azért aggódik, hogy ne a fia nehézségei miatti rosszabb jegyek (amik valószínűleg elkerülhetetlenek lesznek majd középiskolában is) akadályozzák meg ebben.

Mivel az osztályozás alóli felmentést csak felmenő rendszerben veszi el a törvény a BTMN-es gyerekektől, az idei tanévben ilyen státuszba került gyerekek eddig az egyedüliek, akiknek már nem adott ez a lehetőség. Az Oktatási Hivataltól megkérdeztük, hány tanulót jelent ez országszerte, és arra vonatkozóan is kértünk adatokat, hogy közülük hányan buktak meg legalább egy tantárgyból félévkor és a tanév végén. Amint választ kaptunk tőlük, cikkünket frissítjük.