Egyre büdösebb az olajcégek szponzorpénze

A világ ópiátdílerei már megtanulhatták, hogy a pénzüknek igen is van szaga: a brit National Portrait Gallery visszautasította a Sackler család, az egyik nagy, a termékét ártalmatlan fájdalomcsillapítóként marketingelő ópiátgyártó egymillió fontos felajánlását. A fegyverkereskedők már korábban megtapasztalhatták ezt. A New York Times cikke szerint a következő csoport, aki megtapasztalhatja ezt, az oljatermelőké lesz.

Kéregető a brit Nemzeti Arcképtár kerítésénél.Fotó: NIKLAS HALLE'N/AFP

Pénteken 78 brit művész, köztük olyan kortárs nagyságok, mint Antony Gormley, Anish Kapoor és Sarah Lucas követelte, hogy a National Portrait Gallery szakítsa meg a kapcsolatát a BP-vel is, az olajcég a klímakatasztrófában játszott szerepe miatt. „Meggyőződésünk, hogy a BP elvesztése támogatóként olyan ár, ami ami megéri” - írták nyílt levelükben.

Mint írták, bár a BP elismeri, hogy a klímaváltozás jelentős probléma, mégis csak elérhető tőkéje 3 százalékát fordítja megújuló energiára. Ez szerintük „látványos ellentmondás a szavak és a tettek között”. Szerintük az, hogy a BP szponzorálhatja a múzeum éves Portré Díját, „hitelt ad a vállalat félrevezető ígéreteinek, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek”.

Nem ez a 78 művész az első, aki tiltakozik a BP pénze ellen. Június végén Mark Rylance Oscar- és Tony-díjas színész mondott le tiszteletbeli posztjáról a Királyi Shakespeare Társaságnál, mert az támogatást fogadott el a BP-től a fiatalok kedvezményes jegyeire. „Ahogy azt se szeretném, hogy egy fegyverkereskedővel azonosítsanak, úgy azt se, hogy a BP-vel. És szerintem William Shakespeare se szeretné ezt” - írta lemondó levelében. A Timesnak ehhez még azt is hozzátette, hogy amíg a BP támogatja a társaságot, ő nem kíván fellépni velük.

A Királyi Operaház is hasonló tiltakozással szembesült amiatt, hogy a BP szponzorálja nyári szabadtéri előadásaikat. A múlt kedden az Extinction Rebellion tiltakozói rendeztek "behalást" az Operaház épülete előtti járdán, így az előadásra érkezők kénytelenek voltak átlépkedni rajtuk.

És voltak akik már sikerrel is jártak. A BP 2016-ban megszakította a Tate múzeumok szponzorálását. Ezt a Szabadítsuk fel a Tate-et nevű művészcsoport saját érdemének tudta be - ők performansznak tűnő tiltakozások sorozatát tartották akkoriban. A BP amúgy akkor „az üzleti környezet rendkívüli kihívásaival” indokolta a szponzoráció felfüggesztését.

A National Portrait Gallery szponzorációja elleni tiltakozást amúgy pont a BP által szponzorált Portré Díj egyik zsűritagja, Gary Hume szervezte a Szeplőtelen Kultúra nevű, az olajipari szponzorációt visszautasító szervezet támogatásával. Hume azt mondja, ő áprilisban, az Extinction Rebellion egyik nagy londoni tüntetésén szembesült a klímaváltozás elleni harc sürgősségével, míg a zsűritagságot már hónapokkal korábban elfogadta. „Tudom, hogy milyen nehéz adományokat gyűjteni, de meggyőztek róla, hogy ez egy fontos ügy” - mondta. Ehhez még hozzátette, hogy ha már olyan nem éppen aktivista alkatú személyek is csatlakoznak a tiltakozáshoz, mint ő, az jelentős fejlemény a korábbi hasonló kampányokhoz képest.

Sharon Heal, a brit Múzeumi Szövetség képviseletében azt mondta a Timesnak, hogy a művészek egyre inkább rájönnek, milyen nagy befolyásuk van a múzeumok döntéseire. Pedig nem kis pénzekről van szó. Bár a BP által támogatott négy nagy intézmény - a már említetteken kívül még a British Museum is kedvezményezettje a BP szponzorációjának - ugyan nem árulja el, hogy mennyi pénzt is kapnak, a BP 2016-os sajtóközleményében arról írt, hogy ezek az intézmények a következő öt évben 7,5 millió fontot kap.

A négy intézmény a Times kérdésére küldött közleményében azt írta, hogy "elismerjük a klímaváltozás jelentősségét és fontosságát és osztozunk a fenntartható jövőért kampányolók céljaiban és aggodalmaiban". De a BP pénzét azért nem akarnák visszautasítani, mert „bár a környezeti vállalásaink teljesítése prioritás, ezt egyensúlyban kell tartanunk azzal, hogy a BP folyamatban levő támogatásai ingyen hozzáférést biztosítanak a művészeti ágainkhoz” - írták.

A BP Európáért felelős területi igazgatója, Peter Mather szerint a tiltakozások nem vették el a cég kedvét a brit művészeti szervezetek szponzorálásától. „Támogatásunk célja, hogy a művészet sokkal de sokkal nagyobb közönséghez juthasson el. Ez nem egotrip” - írta, és azt is tagadta, hogy ezzel próbálnák „zöldre mosni” a BP rossz hírét, hiszen az Operát és a Portrait Galleryt már a nyolcvanas évek óta támogatják.