Több, a magyar külpolitikát jól ismerő szakértő beszámolója szerint nem véletlen, hogy 2019-re még nem tűztek ki találkozót Vlagyimir Putyin orosz elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök között. A halogatás ezúttal inkább magyar érdek. 

2013-tól 2017-ig minden év januárjában vagy februárjában találkoztak, háromszor Moszkvában és kétszer Budapesten. Tavaly elmaradt az év eleji találkozó, hivatalosan a mindkét országban zajló választási kampány miatt, viszont az év második felében kétszer is pótoltak: júliusban és szeptemberben is tárgyaltak Moszkvában. 2019-re azonban nincs még kitűzött időpont, és most sem volt év eleji találkozó.

Információink szerint a magyar fél biztosan nem sürgeti a megbeszélést, míg az orosz oldalon inkább volna igény arra, hogy legalább a földgázzal kapcsolatos kérdésekben szülessen egy új megállapodás. 

Alapvetően két fontos kétoldalú ügy van, amelyben az oroszok rendszeresen sürgetik a magyar kormányt: Paks 2, és egy új hosszú távú gázszerződés. 

Paksi Pató Pál Projekt

A paksi bővítés ügye lényegében nem halad, de szakértők szerint ez fáj kevésbé az oroszoknak a két nagy ügy közül. 

A két kormány 2013-ban állapodott meg arról, hogy Oroszország két új nukleáris reaktort épít Pakson, és ezt meg is hitelezik. Az erről szóló szerződéseket 2014 januárjában írták alá Moszkvában. Az építkezés azonban azóta se indult el, és mostanra már a hitel törlesztésének elhalasztásáról tárgyal egymással a két kormány, annyira nyilvánvaló, hogy a 2025-26-ra tervezett átadás tarthatatlan.

A halogatást a két kormány sokáig az EU-ra fogta, de 2017. elején az utolsó brüsszeli vizsgálatok is lezáródtak. Időközben két dolog viszont biztosan kiderült: a 4 százalék körüli euróhitel, amire az orosz kormány adta a kölcsönt, nagyon drágának számít most. 2012 őszén még nem volt rossz, de már évek óta jóval olcsóbban is pénzhez tudna jutni a magyar kormány. És van egy még nagyobb bökkenő: az oroszok által ígért VVER-1200-as reaktor EU-s szabványoknak megfelelő változatát még nem tervezték meg. 

Az oroszok Finnországban és Magyarországon is úgy akarnának ilyen reaktort építeni, hogy elkezdik az építkezést, és ami még hiányzik hozzá, azt menet közben megtervezik majd. Álláspontjuk szerint lehetne önteni a betont az alapozásba attól még, hogy valamelyik műszer végleges változata nincs megtervezve, vagy alaposan ellenőrizve. Csakhogy ez a hozzáállás sem a finn, sem a magyar hatóságnak nem tetszik, és mindkét országból jelezték a Roszatomnak, hogy az építési engedélyek kiadásához teljes dokumentációt kérnek. Mivel ilyen dokumentáció még nem létezik, ezért egyik országban sem kezdődött meg az engedélyezés érdemi folyamata - ami Magyarországon minimum 15 hónap lesz majd. 

Az orosz fél ugyan rendszeresen nyomasztja a magyart, hogy ne legyenek ennyire szigorúak, de közben sok jel utal arra, hogy nekik sem annyira sürgős most a paksi beruházás. Egyrészt azért nem, mert a Roszatom elég sok új munkát vállalt az utóbbi pár évben: három reaktort építenek Oroszországban és még ötöt külföldön, és jövőre még kettőbe kezdenek Kínában. Ennyi erőművön egyszerre még sohasem dolgozott a Roszatom, sok jel szerint ez több is, mint amennyit bírnak, és talán ezért sem jut elég mérnök az EU-s piacra szánt változatok megtervezésével. Szakértői vélemények szerint 2022-23 előtt igazából el se tudná kezdeni a paksi munkát a Roszatom. 

Sőt, az sem biztos, hogy az orosz államnak lenne most pénze a paksi építkezés finanszírozására. Erősen megcsappant az az orosz állami alap ugyanis, ahonnan a hitelt nyújtanák, kevesebb mint a fele van meg annak a pénznek, ami 2017 elején még rendelkezésükre állt, és innen nézve sem lehet olyan sürgős Moszkvának a paksi munka.

Ami fontos lehet az oroszoknak, hogy a paksi megbízás ne kerüljön le a napirendről. A magyar félnek viszont nem jó akármeddig húzni a dolgot, mert előbb-utóbb tényleg kell új áramtermelő kapacitás Magyarországnak, és ha ez nem Paks lesz, akkor el kell kezdeni kitalálni, hogy mi legyen az. 

A hitelfeltételek módosításáról Varga Mihály pénzügyminiszter vezetésével vitát nyitott a magyar kormány, de közben néhány látványos, ám az építkezés szempontjából lényegtelen gesztuson kívül semmi sem történik. A magyar fél egyelőre időhúzásra rendezkedett be.

A földgáz a nehezebb ügy

Oroszország igencsak erőlteti, hogy új, hosszú távra szóló szerződést kössön vele Magyarország földgázvásárlásról. A magyar kormánynak pedig az a hivatalosan is kimondott célja, hogy minél több helyről szerezzen be gázt, versenyeztetve a lehetséges eladókat, vagyis ne kötelezze el magát egy ilyen szerződéssel, akár egy évtizedre is. 

Ebből a szempontból 2019 és 2020 nagyon fontos évek, most dől el, hogy a magyar terv - amit diverzifikációnak szokás nevezni - életképes-e. A helyzet mindenképpen kedvezőbb magyar szempontból, mint 1995-ben volt, amikor 20 évre kötöttünk gázvásárlási szerződést az oroszokkal, de Szijjártó Péter nemrégiben arról beszélt, hogy ha az új romániai mezők kitermeléséről nem születik szeptemberig döntés, "akkor Magyarország ismét kénytelen lesz Oroszországgal tárgyalásokat kezdeni egy újabb hosszú lejáratú földgázszállítási megállapodásról". 

Az 1995-ben kötött, 2015-ben lejárt szerződés szerinti gázmennyiséget Magyarország nem vette át az érintett húsz évben, mert kiderült, hogy kisebb a fogyasztás, mint amire az aláíráskor számítottak. Ezért 2015 óta a magyar kormány évenként meghosszabbított megállapodások alapján vásárolja meg a beragadt gázt, ami jórészt Ukrajnán keresztül érkezik. 

Csakhogy a mennyiség hamarosan kifut, 2021-re szinte biztosan. Az oroszok információink szerint azzal keménykednek, hogy ha nem lesz új hosszú távú szerződés, akkor nem tudják garantálni, hogy mindig lesz elég gáz, és azt sem, hogy kiszámítható áron adják-e majd. A magyarok azonban nem teljesen kiszolgáltatottak, mert több nagy vezeték épült 1995 óta, és Ausztria, illetve Szlovákia felől biztosan lehet még gázt behozni, akár nem orosz eredetűt is, illetve Románia és Horvátország felől komoly tervek vannak további vezetékek rendszerbe állítására.

Az oroszok le akarják állítani az ukrán tranzitot, és Ausztria, illetve Szlovákia felől látnák el gázzal Magyarországot. Ukrajnát politikai okok miatt akarják kihagyni, és erre esélyt ad számukra, hogy a velük kötött tranzitszerződés 2020 január elsején lejár. Viszont abban hiába reménykedtek, hogy addig elkészül az Északi Áramlat 2 vezeték, amivel kiválthatnák a tranzitot, mert a Balti-tenger alá tervezett építkezéshez egyelőre nem járult hozzá Dánia, környezetvédelmi aggályok miatt. Ráadásul az USA szankciókkal fenyegette meg a beruházásban részt vevő európai vállalatokat. 

Az oroszok ezért tavaly nagyon elkezdték sürgetni egy déli vezeték építését is, ami Törökország felől, Bulgárián és Szerbián át hozna gázt Magyarországra. A bolgárok és a szerbek is megígérték, hogy igyekeznének az építkezést akár már idén befejezni, de ez szinte teljesen kizárt, hogy sikerülni fog a beruházások mostani állása alapján.

Az a nagy a kérdés, hogy a két új, orosz gázra tervezett vezeték közül megépülhet-e valamelyik előbb, mint hogy Magyarország új forrásokhoz jusson. Egyrészt a nyugati források elvben már most is elérhetők lennének, csakhogy a Gazprom irdatlan pénzért elkezdte a 2030-as évek közepéig kibérelni azokat a vezetékeket, amelyeken keresztül Németország, Csehország és Szlovákia felől a norvég vagy holland mezők gáza ide jöhetne. Számít a magyar kormány arra is, hogy Horvátországban felépül az LNG-terminál, amin keresztül amerikai vagy katari gáz jöhetne a régióba, bár ennek a mennyisége még nem lenne elegendő kiváltani az orosz importot. A legígéretesebb terv a Fekete-tenger mélyén lévő román mezők gázának ideszállítása volna, csakhogy az a beruházás is csúszik, erről korábban itt írtunk. 

Ebben a versenyhelyzetben a magyar kormány érdeke az, hogy addig húzza egy hosszú távú szerződés aláírását az oroszokkal, amíg a román kitermelés elindul, és így már vissza lehessen utasítani az orosz ajánlatot. Az oroszoknak pedig az az érdekük, hogy akadályozzák az alternatív források kiépülését, és a saját új vezetékeik elkészülését sürgessék. Szijjártó Péter májusban arról beszélt, hogy szeptemberig tudja húzni az időt az oroszokkal. 

A 2020-as évre a Gazprom lefoglalta a magyar földgáztárolók szinte teljes kapacitását, és már el is kezdték a feltöltésüket, így ha 2020 elején esetleg tényleg leállítanák az ukrán tranzitot, az érvényben lévő szállítási szerződéseket még akkor is teljesíteni tudják a következő télen Magyarország felé. 

2020 második felétől lesz igazán éles a kérdés, hogy honnan lesz elég gáza Magyarországnak. Addig talán nem tolják el a következő Orbán - Putyin találkozót, bár a magyar miniszterelnöknek valószínűleg az lenne a legkényelmesebb, ha még egy évig semmit sem kellene mondania Putyinnak, ha arról faggatja, hogy mi van már a hosszú távú szerződéssel. Egyes szakértők véleménye szerint a magyar kormány azért is ennyire előzékeny az orosz hátterű, kémközpontnak is tartott beruházási bank Magyarországra telepítésével, hogy az energetikai témák lezárását könnyebb legyen halogatni a két ország között.

(A cikk elkészültéhez sokat segítettek e tanulmány szerzői.)