Tizenkét budapesti futam után Tarlós István észrevételezte, hogy „ilyen botrányos zűrzavar nem fordulhat elő a városban”, idén februárban pedig engedett a lakossági nyomásnak, és nem engedélyezte a Red Bull Air Race-t.

A műrepülő-versenyt elsősorban a többnapos a hangszennyezés és közlekedési káosz miatt utáltuk sokan, de az sem töltött el jó érzéssel, hogy mindezért annyira kevés pénzt fizettek a szervezők, hogy nehéz volt elhessegetni a mutyi gondolatát. Egy másik szempontot a zöld ombudsman jelentése vetett fel, amely kimondta: a környezeti terhelés miatt a rendezvény megtartása belvárosban, sűrűn beépített, lakott területen egészséges környezethez való joggal nem egyeztethető össze.

Május végén aztán a Red Bull bejelentette, hogy a világszerte több városban tartott egész sorozat megszűnik, az idei lesz az utolsó.

Magyarországon is mennek még egy kört, egész pontosan ma és holnap Zamárdinál a Balaton fölött. Tudom, hogy ott is tiltakoztak helyiek: a Nők a Balatonért Egyesület a Legfelsőbb Bíróság egy 1999-es ítéletére hivatkozva azzal érvelt a verseny ellen, hogy amennyiben nem bizonyítják előre, hogy a verseny nem veszélyezteti a környezetet, akkor a gazdasági előnyök és érvek sem mérlegelhetők, azokra hivatkozva nem lehet megrendezni a versenyt. Szerintük amúgy a verseny több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz, ugyanis a gépek nem csupán a levegőt, hanem magát a tavat is szennyeznék. Márpedig a Balaton állóvízként sokkal lassabban tisztul csak meg, mint a Duna.

Mégis, ezzel együtt, most örömmel nézem az MTI képeit. Mert a gépek idén messze szállnak, és vissza sem jönnek.