• Boris Johnson kormányának csak szűk és bizonytalan többsége van a londoni parlamentben.
• Ha az ír Sinn Féin hét képviselője befáradna a parlamentbe, simán megakadályozhatnák az alku nélküli Brexitet, sőt, akár Johnsont is megbuktathatnák.
• Elvi okokból nem mennek. 
• Meg azért sem, mert úgy hiszik, ha alku nélküli Brexit jön, akkor könnyebb lesz Észak-Írországot kiszakítani az Egyesült Királyságból.

Idén tavasszal egyszer már komolyan előjött a vita Nagy-Britanniában és Írországban is arról, hogy mi lenne, ha a Sinn Féin hajlandó lenne elintézni, hogy a Brexit ne alku nélkül történjék. 

A vita most ismét aktuálissá vált, mert az új brit miniszterelnök, Boris Johnson elkötelezte magát, hogy október 31-én akkor is kilépteti az Egyesült Királyságot az EU-ból, ha addig nem sikerül új feltételekről megegyezni az európai szövetség tagállamaival. Márpedig egyelőre minden jel arra utal, hogy ilyen egyezségre nincs esély. 

Ők maguk

A Sinn Féin (Mi Magunk) nevű párt 1905-ben alakult, még mielőtt Írország kivívta volna függetlenségét, és a párt a sziget mindkét oldalán működik azóta is. A köztársasági oldalon erősen balos - nacionalista politikát visz, legutóbb közel 14 százalékot kaptak a választásokon, és ellenzékben vannak. A királyságbeli oldalon viszont 27 százalékot kaptak a legutóbbi helyi választáson, és az egyik legfontosabb politikai erőnek számítanak. Identitásuknak olyan fontos része az ír egység, hogy a párt emblémája az ír sziget térképe - határok nélkül.  

A pártot a londoni kormány - és a külső szereplők többsége is - az IRA politikai szárnyának tekintette sokáig. Az IRA 1998-ig harcolt azért, hogy Észak-Írország elszakadjon az Egyesült Királyságtól, a londoni kormány terrorszervezetként tartotta nyilván, sok robbantásos merénylet, gyilkosság és emberrablás kötődött hozzájuk, míg magukat szabadságharcosoknak tartották. Az 1998-ban kötött, úgynevezett nagypénteki béke óta az ír szeparatisták lemondtak az erőszakról, azóta a Sinn Féin-t tisztán politikai szervezetként tartják számon minden oldalon.

A Sinn Féin mindig elindul az Egyesült Királyságban tartott parlamenti választásokon, de képviselőik sohasem lépnek be a londoni parlamentbe, mert azt egy idegen ország törvényhozásának tartják. Fel sem merülhet, hogy letegyék ugyanazt az esküt, mint a többi képviselő, amikor átveszik mandátumukat. 

Annak ellenére, hogy az északír választók biztosak lehetnek abban, hogy ha a Sinn Féin jelöltje győz, akkor nem veszi át a parlamenti mandátumát, jónéhány körzetben győzni szoktak. Legutóbb, a 2017-es választáson a 18 északír körzetből 7-ben a jelöltjük győzött. Nagy riválisuk, a brit-protestáns identitást képviselő DUP 10 helyen nyert, és 2017 óta az ő külső támogatásukkal tudnak kormányozni a konzervatívok. A DUP annak is köszönheti különleges befolyását, hogy legfőbb ellenfelük bojkottálja a parlamentet.

Bolondok napján bent tarthatták volna a királyságot a vámunióban

Idén április elsején volt egy szavazás a brit parlamentben, ahol csak 3 szavazaton múlott, hogy a képviselők megszavazzák, hogy Nagy-Britannia a Brexit után is vámunióban maradjon az EU-val. Ezzel Norvégiához hasonló, "kint is vagyok és bent is vagyok" státust kaphatott volna a királyság, és új felhatalmazást kapott volna Theresa May kormánya egy alku megkötésére az EU-val. Az akkori szavazás után már sokan beszéltek arról Írországban és a királyságban is, hogy ha a Sinn Féin 7 képviselője egyszer az életben bement volna a munkahelyére, akkor simán átment volna a javaslat. 

A Sinn Féin politikájába ugyanis abszolút illeszkedett volna a vámunió támogatása. A Brexitről szóló népszavazás idején a maradás mellett kampányoltak, és azóta azt képviselik, hogy ha a britek ki is lépnek, Észak-Írország maradjon egy különleges övezet, ami lényegében benne marad az EU-ban.  Ők így oldanák fel az ír határról szóló dilemmát, ami az egész Brexit legnehezebben megoldható kérdése (itt írtuk meg részletesen, hogy miről van szó, az a lényeg, hogy ha az Egyesült Királyság kilépne az európai vámunióból, akkor vissza kellene állítani a határ-ellenőrzést, viszont az 1998-as nagypénteki béke egyik alapvetése, hogy nem lehet fizikai határ az ír szigeten belül, és ehhez a Sinn Féin mindenáron ragaszkodik is). 

Áprilisban sokan azt vetették a Sinn Féin szemére, hogy ha megszavazták volna a vámunióról szóló javaslatot, akkor elérhették volna a céljukat, és nem kellene már aggódniuk az ír határ visszaállítása miatt. Erre a párt vezetése azt mondta, hogy a westminsteri bohóckodásért nem adhatják fel alapvető elvüket, a londoni parlament legitimitásának elutasítását. 

Theresa May kormánya igyekezett elodázni, hogy egy olyan helyzet alakuljon ki, amikor az ír határt vissza kell állítani. Boris Johnson most viszont olyan kormányt alakított, amely elvben készen áll arra, hogy november elsejétől vissza kelljen állítani a határt, ha ez az azonnali kilépés ára. 

Úgyhogy ismét felmerült, mi lenne, ha a Sinn Féin legalább most bevonulna a parlamentbe, segítene megbuktatni a Johnson-kormányt, és utána visszatérhetne a bojkotthoz, ha akar. Az ötlet Írországban elég népszerű, de a sziget északi, britek uralta oldalán nem az. Ott a felmérések szerint a Sinn Féin szavazói azt akarják, hogy a párt képviselői ne menjenek London közelébe se, és a párt vezetése teljesen egyetért velük.

Koordinált jelöltes értelmiségi javaslat

Erre a helyzetre készített egy érdekes javaslatot Fintan O'Toole, a balliberális ír értelmiség egyik tekintélyes alakja (könyvkritikus és politikai publicista) az Irish Timesban augusztus elején. 

Azt találta ki, hogy a Sinn Féin 7 képviselője mondjon le, és így még szeptemberben előre hozott választást kellene tartani a körzeteikben. Az alku nélküli Brexitet elutasító pártok állítsanak közös, független jelölteket (O'Toole körzetekre lebontva mind a hetet meg is nevezi, hogy szerinte kit hol kellene indítani), akik vállalják, hogy csak addig tartják meg mandátumukat, amíg le nem szavazzák az alku nélküli Brexitet, illetve amíg ebből adódóan a Johnson-kormányt meg nem buktatják. Más témában nem szavaznak, nem szólalnak fel, és ha küldetésük sikerrel járt, akkor lemondanak. O'Toole szerint ezzel a Sinn Féin-nek sem kellene szembeköpnie magát, de mégis megakaszthatná a történelmi katasztrófát, amit az alku nélküli Brexit hozna Észak-Írországra.

Inkább mindent vagy semmit

A Sinn Féin elnöke, Mary Lou McDonald az Irish Times-ban írt válaszcikket, amiben elutasítja az ötletet, mondván nem matekozással kell megtörni a brit kormányt, hanem elvek mentén. És ezek az elvek azt diktálják, hogy ha rossz döntést hoznak Londonban, akkor majd viseljék el azok következményeit a felelősök. 

A homályos fenyegetést McDonald itt nem fejtette ki, de addigra kiszivárgott, hogy mit mondott Boris Johnsonnak, amikor az új miniszterelnök az északír pártokkal egyeztetett hivatalba lépése után: több forrás szerint is azt mondta, hogy az alku nélküli Brexit után elkerülhetetlen lesz a népszavazás az ír sziget egyesítéséről. McDonald az újságíróknak egy fokkal óvatosabban csak "alkotmányos következményeket" említett, amelyekre "figyelmeztette" Johnsont.  Johnson környezetéből az hangzott el erre, hogy az új kormányfő "nem találta mulatságosnak a felvetést".  

A logika szerint ha Nagy-Britannia és az EU között vissza kell állítani a vámolást, akkor ebből következően vissza kell állítani a határ-ellenőrzést is, ami a nagypénteki béke felmondását jelenti, vagyis újra lehet írni a szabályokat. És a Sinn Féin végső politikai célja nem egy újabb alku Londonnal, hanem a londoni uralom felszámolása. Nem véletlen, hogy nem ülnek be a londoni parlamentbe sohasem. 

Vagyis a Sinn Féin úgy véli, hogy a legfontosabb politikai céljához akkor ér közelebb, ha elveszti a csatát rövid távú céljáért. A párt rövid távon a Brexit, és különösen az alku nélküli Brexit ellen küzdött, de Johnson színre lépésével már úgy vélik, hogy az alku nélküli Brexit esélyt adhat az ír sziget egyesítéséhez a köztársaság zászlaja alatt. 

Úgyhogy úgy tűnik, inkább vállalják a kockázatot, hogy a következő években minden nehezebb és zavarosabb legyen, hátha a történelmi küldetésük beteljesedhet majd a romok felett.