A republikánusok mentőtanúja se tudta azt mondani, hogy Trump nem tett semmi rosszat

"Minden volt, csak tökéletes nem" - mondta az amerikai képviselőház igazságügyi bizottságának meghallgatásán Jonathan Turley, a George Washington Egyetem alkotmányjogásza Donald Trump amerikai és Volodomir Zelenszkij ukrán elnökök telefonbeszélgetéséről arra utalva, hogy Trump többször is "tökéletesnek" minősítette a beszélgetést és annak vázlatos leiratát. Turley mellett még három másik jogászprofesszor tett szerdán vallomást arról, hogy az elmúlt hetekben a képviselőház titkosszolgálati bizottságának meghallgatásain összegyűjtött bizonyítékok elégségesek-e az elnök elleni alkotmányos vádemeléshez. De míg a másik három szakértőt a demokraták idézték be, Turley, aki szintén nem tudta azt állítani, hogy az elnök semmi rosszat nem tett, a republikánusok mentőtanúja volt.

De még ő is csak azt tudta kifogásként felhozni az eddigiekkel szemben, hogy a vizsgálatot folytató titkosszolgálati bizottság nem tett meg mindent azért, hogy minden lehetséges tanút meghallgasson. Például azokat, akiknek Donald Trump tiltotta meg a tanúskodást. Turley szerint a bizottságnak a bíróságon kéne megtámadnia Trump tilalmát, és meg kéne hallgatnia ezeket a tanúkat is, különben "lyukak" maradnak a vádiratban. A demokrata házelnök, Nancy Pelosi végül figyelmen kívül hagyta Turley tanácsát, és csütörtökön bejelentette, hogy elkezdik megszövegezni az elnök elleni vádat, magáról a vádemelésről meg még karácsony előtt szavazhatnak.

Pelosinak jó oka volt erre. Trump hivatala több olyan tanút is, akit Turley szerint még érdemes volna meghallgatni, arra utasított, hogy ne jelenjen meg a törvényhozók előtt. Egy ilyen ügyben - ami még Robert Mueller nyomozása során indult - az alsóbb bíróságok már úgy ítélték meg, hogy Donald F. McGahn, a Fehér Ház egykori vezető jogtanácsosa nem tagadhatja meg a vallomástételt. Csakhogy ezt a 120 nap alatt megszületett ítéletet Trump igazságügyi minisztériuma azonnal megfellebbezte, így az még három további bíróságot is megjárhat, mielőtt jogerőre emelkedne. Vagyis ha a képviselők megfogadnák Turley tanácsát, a Fehér Ház folyamatos fellebbezésekkel bőven a jövő évi elnökválasztás utánig halogatni képes az elnök elleni eljárást.

Épp ezért vélte úgy a három másik beidézett jogászprofesszor közül Michael J. Gerhardt, az Észak-Karolinai Egyetem professzora, "A szövetségi alkotmányos vádeljárás menete: egy alkotmányjogi és történeti analízis" című alapmű szerzője, hogy ha egy elnök módszeresen blokkolja a kongresszusi idézéseket, az már önmagában is ok lehet a vádeljárás megindítására. Ő amúgy az eddig feltárt bizonyítékok alapján azt mondta, hogy "ha az, amiről beszélünk, nem ok az alkotmányos vádemelésre, akkor semmi sem az. Ez pontosan az a fajta rosszhiszemű joggyakorlás, amely ellen az alkotmánynak és az alkotmányos vádeljárásnak védenie kell.

Noah Feldman, a Harvard jogászprofesszora szerint is "klasszikusan vádemelésre okot adó" cselekménynek nevezte azt, hogy az elnök azért tartotta vissza az Ukrajnának szánt hadisegélyt, és lebegtette a fehér házi találkozó ígéretét, hogy politikai előnyöket csikarjon ki magának Ukrajna elnökétől. Pamela S. Karlan, a Stanford jogászprofesszora még ennél is tovább ment, szerinte az elnök Ukrajnával szembeni cselekedetei vesztegetésnek minősülnek, márpedig a vesztegetés az egyik nevesített tényállás az alkotmány a vádeljárásról szóló paragrafusaiban.

A szerdai gyorstalpaló alkotmányjogi szeminárium már az alkotmányos vádeljárás új szakaszának kezdetét jelezte. Miután a képviselőház titkosszolgálati bizottságának republikánus és demokrata tagjai is megírták jelentésüket - az előbbi a vádak tagadásából, utóbbi azok ismertetéséből áll -, az ügyet immár egy másik bizottság, az igazságügyi vette át. Ez egyben azt is jelenti, hogy mostantól igazi üvöltőmeccsé alakulhat az eljárás.

A titkosszolgálati bizottság tagjai alapvetően a képviselőház mérsékeltebbjei közé tartoznak. A képviselők korábbi szavazatai alapján osztályozva a titkosszolgálati bizottság demokrata tagjai kevésbé balosak, republikánus tagjai pedig kevésbé jobbosak, mint a képviselőházi frakciók átlaga. Az igazságügyi bizottságban viszont ideológiailag elkötelezettebbek a képviselők, mind a demokraták, mind a republikánusok szélsőségesebbek az átlagnál, és az általában zárt ajtók mögött dolgozó titkosszolgálati bizottsággal szemben a rendre nyílt meghallgatásokat tartó igazságügyi bizottság tagjai jobban is szokva vannak a nyilvános színjátékhoz. A csata a felszínen is látványosabbá válhat, de az igazán fontos dolgok most is a színfalak mögött dőlhetnek el. Most ugyanis a demokraták is dilemma előtt állnak: 

csak és kizárólag az ukrán-ügyre koncentráljanak, vagy leporolják Robert Mueller csaknem négyszáz oldalas jelentésének második részét, amiben Mueller csaknem kétszáz oldalon át sorolja azokat az alkalmakat, amikor az elnök akadályozta az ellene folyó eljárást.

Mueller annak idején ez ügyben sem emelt vádat az elnök ellen, de jelentése alapján egyértelmű, hogy nem azért, mert oka ne lett volna rá. Azt, hogy emiatt vádat emelhessen, egy több évtizedes igazságügyi minisztériumi belső utasítás akadályozza.

A demokrata frakció radikálisabb tagjai már Mueller jelentése után is úgy vélték, hogy már csak az alapján is meg lehetne indítani az eljárást az elnök ellen. A Lawfare nevű remek jogi szakblog elemzése szerint ez most jelentős taktikai fegyver lehet a demokraták kezében: a radikálisabb frakciótagokat kielégítve akár emiatt is kezdeményezhetik a vádemelést, lehetőséget adva a frakció mérsékeltebb tagjainak, akik ráadásul jellemzően olyan választókerületeket képviselnek, ahol Trump népszerű, hogy ezeket leszavazva bizonyítsák mérsékeltségüket, és eltávolíthassák magukat frakciójuk radikálisaitól. Márpedig ez még nagyon jól jöhet a jövő évi választáson, amikor az elnök mellett a teljes képviselőházról is szavaznak az amerikaiak.

Kapcsolódó
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.