• Donald Trump saját önző céljai elérésére élt vissza hivatali hatalmával, vallották az elmúlt hetekben többen is az amerikai törvényhozás nyilvános meghallgatásain.
• Az amerikai közvélemény többsége el is hiszi, hogy Trump törvényt sértett.
• Mégis, alig vannak többen azok, akik szerint ezért le is kéne váltani az elnököt, mint akik szerint nem.
• Márpedig az elnök leváltása inkább politikai, mint jogi kérdés. Ez alapján nem állnak jól a demokraták.

Az amerikai alkotmány elég tág értelmezési keretet ad az elnök elleni vádeljárás megindítására. A bő kétszáz éves szöveg megfogalmazása szerint az elnököt abban az esetben lehet eltávolítani, ha "árulást, vesztegetést vagy más főben járó bűnt vagy vétséget" követett el. Ez utóbbi az, aminek az értelmezése általában problémákat szokott okozni, és amiért az alapító atyák levelezését, röpiratait szokás böngészni útmutatóként.

A Donald Trump elleni vádeljárásban azonban a jelek szerint erre nem lesz szükség. Az eljárás múlt heti sztártanúja, Gordon Sondland, aki több százezer dollárral támogatta Trumpot, ennek fejében kapta meg az USA EU-nagyköveti posztját, vallomásában nyilvánvalóvá tette, hogy Trump egy, az alkotmányban konkrétan nevesített bűncselekményt, vesztegetést követhetett el. És bár az alkotmányos vádeljárás esetén - mivel az alkotmány még a büntetőtörvénykönyv előtt született - nem feltétlenül releváns az amerikai Btk. meghatározása, a remek Lawfare blog főszerkesztője szerint azért az abban leírtak orientálhatják értékítéletünket.

Az alapján ugyanis egy köztisztviselő esetén vesztegetésnek minősül, ha "bárki [...] közvetve vagy közvetlenül ellenszolgáltatást nyújt, ajánl fel, vagy bármi olyat ajánl, ami értéket képvisel a köztisztviselő számára [...] hogy hivatali ténykedését befolyásolja". Ugyanígy vesztegetésnek számít, ha "bárki [...] köztisztviselőként [...] közvetve vagy közvetlenül bármilyen számára értékkel bíró ellenszolgáltatást kér, keres, kap, vagy fogad el annak ellenében, hogy hivatali ténykedését befolyásolják".

Wittes szerint Sondland gyakorlatilag ezt vallotta, ennek bizonyítékaként a következő párbeszédet emelte ki a meghallgatásról Sondland és a képviselőház titkosszolgálati bizottságát, így egyben az alkotmányos vádeljárást vezető Adam Schiff demokrata képviselő között:

Schiff: Akkor kezdjük elölről, Sondland nagykövet!
Sondland: Oké.
Schiff: Azt vallotta, hogy a fehér házi találkozó, amit Zelenszkij elnök oly kétségbeesetten akart, nagyon fontos volt Zelenszkij elnöknek, vagy nem?
Sondland: Abszolút.
Schiff: Azt is vallotta, hogy a találkozót előfeltételhez kötötték, valamit valamiért volt, és az elnök ezt a két nyomozást* akarta cserébe. Így volt?
Sondland: Így van.
Schiff: És ezt mindenki tudta.
Sondland: Így van.
Schiff: Na már most, egy ilyen fehér házi találkozó hivatalos találkozó lett volna két elnök között, ugye?
Sondland: Feltehetőleg.
Schiff: Az elnök irodájában lett volna a találkozó a remények szerint?
Sondland: Munkamegbeszélés, igen.
Schiff: Munkamegbeszélés. Tehát hivatali ténykedés.
Sondland: Igen.
Schiff: És e hivatali ténykedés fejében Donald Trump ezt a két nyomozást akarta, amelyek segítették volna újraválasztási kampányát, igaz?
Sondland: Azt nem tudom jellemezni, hogy miért akarta. Csak azt tudom mondani, hogy én ezt hallottam Giuliani úrtól.
Schiff: De ahhoz, hogy e hivatali ténykedés bekövetkezzen, ahhoz meg kellett volna kapnia azt a két nyomozást, igaz?
Sondland: [Zelenszkijnek] Be kellett volna jelentenie a nyomozásokat. Ahogy én értettem, lefolytatnia nem kellett volna ezeket.
Schiff: Értem, tehát Zelenszkij elnöknek be kellett volna jelentenie a nyomozásokat, amiket az elnök akart, nyilvános bejelentést tennie, igaz?
Sondland: Igaz.
Schiff: És ezeknek komoly értékük volt az elnök számára. Kifejezetten ragaszkodott ezekhez, és az ügyvédje is ragaszkodott ezekhez?
Sondland: Nem kívánom jellemezni, hogy mennyire tartották értékesnek, vagy értéktelennek. Ismétlem, Giuliani úr révén mi abban a hitben éltünk, hogy [Trump] ezt akarja.
Schiff: Igen, és maga azt mondta, hogy Giuliani úr az elnök utasítására cselekedett, igaz?
Sondland: Igen, amikor az elnök azt mondja, hogy beszéljünk az ügyvédjével, Giuliani úrral, mi követtük az utasítását.
Schiff: Tehát a hivatali ténykedés, ami ez a találkoó lett volna, annak függvénye volt, hogy teljesülnek-e ezek a dolgok, amiket az elnök akart, és amit közvetlenül vagy ügyvédjén, Giuliani úron keresztül ki is fejezett?
Sondland: Ahogy azt Rudy Giulianival megüzente, igen.
Schiff: Azt is vallotta, hogy az ön értelmezésében az is egyértelművé vált, hogy a hadisegélyt is ugyanezért tartják vissza, hogy Zelenszkij bejelentse a vizsgálatokat, igaz?
Sondland: Én így értettem, ez volt a személyes értelmezésem az akkor ismert tények alapján. Minden állt.
[...]
Schiff: a hadisegéllyel kapcsoaltos döntés is hivatali ténykedés, igazam van?
Sondland: Igen.
Schiff: Tehát Trump elnök nem a saját bankszámlájához nyúlt, hogy csekket írjon. Ez a 400 millió dollár az amerikai adófizetők pénze, nem?
Sondland: Teljes mértékben.
Schiff: Azért jutott holtpontra az ügy, mert az elnök addig nem volt hajlandó kiállítani a csekket, amíg Ukrajna be nem jelenti a két vizsgálatot, amit az elnök akart.
Sondland: Én így hittem.

*Az emlegetett két nyomozás a Burisma energetikai holding elleni nyomozás, melynek az igazgatótanácsában Joe Biden alelnök fia, Hunter is tag volt; illetve annak az orosz titkosszolgálatok, az amerikai szélsőjobboldal és Trump által terjesztett, minden részletében sokszorosan cáfolt kamu elméletnek a vizsgálata, hogy 2016-ban valójában nem az oroszok és nem Trump érdekében, hanem az ukránok és Hillary Clinton érdekében avatkoztak be az elnökválasztásba. Ez utóbbi annyira agyament, hogy nagyon ne is mélyedjünk el benne. Legyen elég annyi, hogy az elmélet szerint valahogy Clintonnak kellett érdekében álljon saját pártja szervereinek feltörése és a folyamatos kínos szivárogtatás.

Az elhangzottak alapján ez a törvényi meghatározás szerinti vesztegetés bűncselekménye: Donald Trump egy fehér házi találkozó és a hadisegély átutalása, vagyis két, hivatali ténykedésnek számító cselekedet feltételéül számára értéket képviselő dolgot - a két nyomozás - kért.

Árulkodó, hogy a bizottság republikánus tagjai nem is próbálták cáfolni Sondland vallomását, inkább csak úgy próbálták beállítani az elhangzottakat, hogy azokról Sondlandnek csak másodkézből származó információi lehetnek. Valójában Sondland többször is közvetlenül tárgyalt a kérdésről Trumppal, és vallomása összhangban áll azzal, ami Trump és Zelenszkij immár legendás, július 25-i telefonbeszélgetésében is elhangzott. Akkor Trump közvetlenül azután kért "szívességet" Zelenszkijtől, hogy az az amerikai hadisegély fontosságáról beszélt.

Vagyis mostanra ép ésszel nehéz kételkedni abban, hogy Donald Trump saját egyéni érdekei érvényesítésére élt vissza hivatali hatalmával. Már nem az a kérdés, hogy Trump bűnös-e, hanem hogy megkapja-e ezért a büntetését. Ez pedig már nem jogi, hanem politikai kérdés, és amilyen képlékeny talajon áll az elnök jogi szempontból, annyira meglepően stabil a politikai bázisa: A bő két és fél hónapban, ami a botrány kirobbanása óta eltelt, gyakorlatilag változatlan az elnök megítélése. A Fivethirtyeight súlyozott átlaga szerint 2019. szeptember 1-én az amerikaiak 41,3%-a ítélte jónak, 53,7 százaléka rossznak az elnök munkáját. A múlt pénteken 41,9:53,6 volt ugyanez az arány, és az elmúlt két hónapban legfeljebb statisztikai szempontból irreleváns mértékben, legfeljebb két százalékponttal változott az egyik vagy a másik irányba.

Még ennél is érdekesebben alakul annak megítélése, hogy le kell-e váltani Trumpot. Szeptember 1-én, még a botrány kirobbanása előtt mindössze az amerikaiak 39,1 százaléka támogatta az elnök leváltását, 52,9 százalék ellenezte. A helyzet a hónap végére változott meg, először szeptember 29-én kerültek relatív többségbe a leváltást támogatók, az aznapi összesítés szerint az amerikaiak 46,7 százaléka támogatta, 45,8 százaléka ellenezte az elnök elmozdítását. És bár október közepén volt két nap, amikor az amerikaiak abszolút többsége (50,3; illetve 50,2 százaléka) mondta azt, hogy leváltaná az elnököt, azóta - bár közben már nyilvános meghallgatásokkal folytatódott az eljárás, ismét kiegyenlítődött az arány: a november 23-i összesítés szerint az amerikaiak 46,3 százaléka támogatta, 45,6 százaléka ellenezte az elnök leváltását. Főleg a magukat függetlenként azonosító választók körében csökkent a lelkesedés: míg október 29-én még 47,7 százalékuk támogatta az elnök elmozdítását, jelenleg már csupán 41 százalékuk. Márpedig a függetlenek fontos választói csoport, az ő véleményük nagyban befolyásolhatja nem csupán a vádeljárás menetét, hanem a jövő évi elnökválasztás végeredményét is.

Mondjuk az is igaz, hogy a kérdésfeltevés nagyban befolyásolhatja a válaszokat. A közvélemény-kutatók többsége ugyanis arra kérdez rá, hogy a válaszadó támogatja-e a Trump elleni eljárást. Ezek a felmérések mind nagyon szoros végeredményt mutatnak. Egy kutató, az Ipsos viszont rendre arra kérdez rá, hogy a rendelkezésre álló ismeretek alapján vádat kéne-e emelni az elnök ellen. Ebben a kutatásban már stabil többségben vannak azok, akik szerint igen, és míg a többi kutató kérdésére adott válaszaikban a függetlenek egyértelműen ellenzik Trump leváltását, az Ipsos kérdésére válaszoló függetlenek körében kétszer annyian vannak azok, akik szerint vádat kell emelni Trump ellen, mint azok, akik szerint nem.

A Fivethirtyeight ezért az Ipsosszal összeállva külön arról is felmérést készített, hogy a jelen ismeretek alapján az amerikai közvélemény szerint Trump elkövette-e a bűnöket, amivel vádolják: 56,2 százalékuk szerint igen. A felmérés szerint az amerikaiak 77,3 százaléka gondolja, hogy Trump valóban Joe Biden elleni nyomozás megindítását kérte Ukrajnától, de csupán 44,4 százalékuk gondolja azt, hogy ez okot ad a leváltására. Azt, hogy a nyomozások megindítása érdekében tartotta vissza a hadisegélyt, már 57,9 százalékuk tartja leváltásra okot adónak, de csupán 56,4 százalékuk gondolja, hogy ez valóban megtörtént. A legtöbben, 58 százaléknyian a történtek eltusolását tartják vádemelésre okot adónak, de csupán 59,4 százalékuk meggyőződése, hogy az elnök és környezete megpróbálta eltusolni az ügyet.

Ez alapján a demokraták másik fő céljukat eddig nem tudták elérni a nyilvános meghallgatásokkal. Hiába tűnik úgy, hogy minden kétséget kizáróan bizonyították Trump bűnösségét, arról nem sikerült meggyőzniük a közvéleményt, hogy ez elég ok Trump eltávolítására. Márpedig a jelen politikai helyzetben, amikor a demokraták csak a vádat emelő képviselőházban vannak többségben, a tárgyalást lefolytató szenátusban viszont legalább húsz republikánus támogatására volna szükségük Trump leváltásához, a közvélemény hangulata döntő tényező: amíg úgy tűnik, hogy a közvéleményt nem hatja meg Trump bűnössége, semmi sem készteti a republikánusokat arra, hogy tömegével dezertáljanak az elnöktől. Közben az idő is fogy. 2020. február 3-án az iowai kaukusszal kezdetét veszi az előválasztási cirkusz, ami legalább megoszthatja, ha nem egyenesen eltereli az amerikaiak figyelmét az elnök elleni vádeljárásról.