• Donald Trump megpróbálta rákényszeríteni Ukrajna új elnökét, hogy indítson nyomozást legfőbb demokrata riválisa, Joe Biden és fia, Hunter Biden ellen.
• Ez szinte bizonyos, igazán még Trump és személyes ügyvédje, az ügyben Ukrajnában is lobbizó Rudy Giuliani se tagadja.
• Ez az a sztori, ami miatt egy titkosszolga a titkosszolgálatok belső ellenőréhez fordult, aki megalapozottnak találta a bejelentést.
• A sztori alapja egy zavaros, többszörösen cáfolt mendemonda Joe Biden fiáról.
• A végeredménye pedig alkotmányos vádemelés is lehet, de persze Trump Amerikájában ezt sose vehetjük biztosra.
• Pedig ez talán még a két évig húzódó oroszügynél is nagyobb botrány - Trump akkor is külföldről kapott segítséget, de legalább még nem volt elnök, nem a hatalmával visszaélve próbálta kizsarolni ezt.

Mielőtt elmerülnénk a bonyodalmakban, rögtön az elején tisztázzuk, hogy Donald Trump legújabb botránya végtelenül egyszerű történet. Bár az ezzel kapcsolatos hivatalos dokumentumokat még mindig nem hozták nyilvánosságra, az amerikai sajtó már elég részletesen feltárta, hogy mi történhetett: Donald Trump, miután július 18-án különösebb indoklás nélkül befagyasztotta az Ukrajnának szánt, minisztériumai és az amerikai törvényhozás által is már jóváhagyott 391 millió dollár hadisegély átutalását, július 25-én Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel folytatott telefonbeszélgetésében ahhoz köthette a támogatás átutalását, hogy Ukrajna indítson büntetőeljárást legnagyobb demokrata riválisa, Joe Biden és fia, Hunter ellen. "Vagyis úgy tűnik, hogy az elnök talán arra használta hivatali hatalmát - azon belül is feltehetően a negyedmilliárd dolláros* segély visszatartásával fenyegetve -, hogy egy idegen kormányt arra kényszerítsen, hogy segítsenek legyőzni egy politikai ellenfelét az Egyesült Államokban" - értékelte mindezt a Washington Postban megjelent, George T. Conway ügyvéddel (Kellyanne Conway, Trump bizalmasának férjével) közösen jegyzett publicisztikájában Neal Katyal. Katyal egykor Solicitor Generalként szolgált, vagyis ő volt az, aki az amerikai kormányt képviselte a Legfelsőbb Bíróság előtt. Ért ahhoz, amiről beszél. De ha mindez ennyire egyszerű, akkor miért olyan bonyolult? Ahogy Trump előző gigabotrányában, a két éven át húzódó oroszügyben, úgy most is az elképesztő mennyiségű kavarás miatt. De ahogy az a sztori, úgy részleteire bontva már ez is sokkal egyszerűbb, bontsuk hát darabjaira ezt is.

A vád

"Nézzék Jo Bident... felhívja őket [az ukrán kormány vezetőit] és azt mondja, hogy "ne merészeljetek nyomozni. Ha nem rúgjátok ki ezt az ügyészt" - az ügyész a fiát vizsgálta - akkor azt mondta, hogy "ha kirúgjátok, minden rendben lesz. De ha nem rúgjátok ki az ügyészt, nem adunk nektek kétmilliárd dollárt hitelgaranciában" vagy mit is adott volna. El tudja képzelni mi lenne, ha én csinálom ezt" - nyilatkozta Trump 2019. május 19-én Steve Hiltonnak, a Fox műsorvezetőjének.

Sok igazság nem volt ebben, lényegében csak annyi igaz belőle, hogy Biden még Barack Obama alelnökeként nyomást gyakorolt az ukrán kormányra, hogy váltsák le az ország legfőbb ügyészét, Viktor Sokint. Ez annyira nem volt titok, hogy Biden maga is elbüszkélkedett vele. Nem volt mit titkolnia, Sokin eltávolítása nem saját ötlete volt, a külügynél az Ukrajnába delegált amerikai diplomaták kezdeményezték, és az Egyesült Államok mellett több nyugati kormány és világszervezet, például az IMF is követelte, mert Sokin bírálói szerint nemhogy eleget, de semmit se tett az országot gyakorlatilag uraló korrupt oligarchák ellen.

De nem zörög a haraszt, ha nem fújják két oldalról ipari szélgépekkel, Biden fenyegetőzését némileg beárnyékolta, hogy ezidőben a fia már két éve volt igazgatótanácsi tag a New York Times szerint akár havi ötvenezer dolláros javadalmazásért a legnagyobb ukrán gázipari magáncégben, a Buriszmában, aminek a tulajdonosa, az oligarcha Mikola Kurcsenko a vádak szerint a 2014-ben elkergetett oroszbarát elnök, Viktor Janukovics idején mindenféle piszkos ügyletekben, pénzmosásban, gázkereskedelmi engedélyek korrupt megszerzésében vett részt. Sokin 2014-ben vizsgálatot is indított ezekben az ügyekben.

Ez tényleg nem néz ki jól, de az amerikai és az ukrán kormány tisztviselői szerint Biden 2016 márciusi fenyegetése idején a nyomozás már hónapok óta állt, a 2016-ban végül leváltott Sokin utódja - az azóta szintén leváltott - Jurij Lucsenko pedig már Trump vádaskodásakor lenyilatkozta, hogy Hunter Biden ellen soha semmilyen vizsgálat nem folyt, hiszen a vizsgálat tárgyát képző cselekmények jóval azelőtt történtek, hogy ő IT-tag lett volna a Buriszmánál. "Bidennek határozottan nem volt köze a dologhoz, és nincs semmi alapunk feltételezni, hogy 2014 után bármilyen törvénytelenség lett volna" - mondta erről a Bloombergnek. Hunter Biden 2014-től idén áprilisig volt IT-tag a cégnél.

Trumpot persze sose zavarták a tények, ezért meg is bízta egyik legfőbb bizalmasát, Rudy Giuliani volt New York-i polgármestert, hogy lobbizza ki a Joe és Hunter Biden elleni nyomozás újraindítását. Ő maga pedig akkor, amikor gratulált a frissen hivatalba lépett ukrán elnöknek, Volodomir Zelenszkijnek, a Wall Street Journal szerint nem kevesebb, mint nyolcszor szólította fel a friss államfőt, hogy működjön együtt Giulianival és indítson nyomozást Hunter Biden ellen.

Tudta tetézni

Giuliani ténykedése már önmagában elég volt ahhoz, hogy a demokrata többségű képviselőház három bizottsága is vizsgálatokba kezdjen annak megállapítására, hogy Donald Trump tényleg azon ügyködik-e éppen, hogy egy idegen állam segítségével járassa le egyik legnagyobb riválisát. De az igazi bomba bő egy hónappal később robbant.

A Washington Post a múlt csütörtökön derítette ki, hogy egy amerikai titkosszolga még augusztus 12-én hivatalos bejelentést tett a titkosszolgálatok legfőbb belső ellenőrénél, Michael Atkinsonnál arról, hogy Trump "egy külföldi vezetővel" folytatott beszélgetése során olyan "ígéretet" tett, amit a bejelentő már a nemzetbiztonságra veszélyesnek érzett. És nemcsak ő, hanem Atkinson is, aki olyan súlyúnak ítélte a bejelentésben foglaltakat, amiről a törvényi előírások szerint egy héten belül a törvényhozás illetékes bizottságait is tájékoztatnia kell.

Mielőtt ezt megtette volna, a Nemzeti Hírszerzési Főigazgatót, a posztot ügyvivőként betöltő Joseph Maguire-t is tájékoztatta, aki pedig kikérte az igazságügyi minisztérium álláspontját - azét, amit az a William Barr vezet, aki Robert Mueller jelentésének átvétele után mindent megtett azért, hogy az abban foglaltakat hamis színben úgy tüntesse fel, mintha Mueller megállapításai felmentenék Trumpot. A minisztérium most is Trump szájíze szerint értelmezte a dolgot, és lényegében utasította Maguire-t, hogy ne adja át az iratokat a végrehajtó hatalom ellenőrzésére hivatott bizottságoknak. Erre elvben van jogi lehetőség: az amerikai törvények alapján az elnök kommunikációja privilegizált információ. De ez a szabály célja szerint azt szolgálja, hogy az elnök szabadon, külső befolyástól mentesen folytathassa megbeszéléseit, nem pedig azt, hogy potenciális bűncselekményeket titkoljon el.

Gyakorlatilag beismerte

Hogy minek ment bele a kormány ebbe a csatába a törvényhozással, az talán a legnagyobb rejtély a sztoriban. Trump és Giuliani ugyanis gyakorlatilag elismerték, hogy az történt, amit a sajtó állít - még ha közben persze Trump féknyúzt, Giuliani pedig Sorost is kiáltott. Giulianinak hála pedig újra egy emlékezetes interjúval gazdagodtunk. A következő párbeszéd a CNN adásában zajlott a műsorvezető, Chris Cuomo és Giuliani között:

Cuomo: "Kérte Ukrajnától, hogy indítsanak nyomozást Joe Biden ellen?
Giuliani: "Nem, valójában nem. Azt kértem Ukrajnától, hogy vizsgálják ki volt-e beavatkozás a 2016-os elnökválasztásba Ukrajnából Hillary Clinton érdekében..."
Cuomo: "Soha nem kért semmit Hunter Bidennel kapcsolatban? Soha nem kért semmit Joe Biden szerepével kapcsolatban?"
Giuliani: "Az egyetlen dolog, amit Joe Bidennel kapcsolatban kértem, hogy járjanak a végére, hogy Lucsenko, akit kineveztek, lezárta a nyomozást."
Cuomo: "Tehát akkor megkérte Ukrajnát, hogy vizsgálják Joe Bident?"
Giuliani: "Hát persze, hogy megkértem!"
Cuomo: "De hát az előbb azt mondta, hogy nem kérte!"

Giuliani ezután zavaros fejtegetésbe kezdett, hogy nem kért vizsgálatot Joe Biden ellen, leszámítva azt, hogy pont ezt kérte, majd valami egészen más sztoriról kezdett hadarni, de Cuomo megszakította: "Rudy, fogalmazzon óvatosabban! Azt kérdeztem, hogy kérte-e Ukrajnát, hogy nyomozzon Joe Biden után. Azt mondta, hogy nem. Aztán azzal folytatta, hogy igen. Az egészet felvettük!".

Nagy pillanatai voltak ezek az amerikai hírtelevíziózásnak! Giulianinak még főnöke szedett-vedett magyarázatát is sikerült felülmúlnia. Trump maga ugyanis azt tudta mondani a történtekről, hogy a Zelenszkijjel folytatott telefonbeszélgetése "javarészt gratuláló hívás volt, javarészt a korrupcióról szólt, minden korrupcióról, ami történik. Javarészt arról a tényről, hogy mi nem akarjuk, hogy az embereink, mint Joe Biden alelnök és a fia további korrupciót teremtsenek a már meglévő mellé Ukrajnában". Amihez később még hozzátette, hogy bár ő nem gyakorolt nyomást, "az is rendben volna, ha gyakoroltam volna". Arra pedig egyáltalán nem adott magyarázatot, hogy ha nem ezért, akkor mégis miért tartotta vissza az Ukrajnának szánt segélyt, amit a védelmi minisztérium a kérésére még külön is megvizsgált, és a vizsgálat után is indokoltnak és hasznosnak tartott. Azt, hogy ő adott utasítást a segély visszatartására, kedden maga is beismerte, bár a felelősséget "Európára" próbálta kenni ezért.

Trump ugyan tagadja a nyomásgyakorlást, az ukránok viszont mégis érezték a nyomást. A július 25-i telefonbeszélgetésről kiadott hivatalos ukrán közlemény szerint Trump arról beszélt, hogy "meggyőződése szerint az új ukrán kormány képes lesz lezárni azoknak a korrupciós ügyeknek a vizsgálatát, melyek akadályozzák az amerikai-ukrán együttműködést". Chris Murphy demokrata szenátor szerint Zelenszkij, akivel szeptember elején ukrajnai látogatásán beszélt, "közvetlenül" is kifejtette aggályait, hogy "az elnök azért fagyasztotta be az Ukrajnának szánt segélyt", mert Zelenszkij nem akar nyomozást indítani Bidenék ellen.

Anton Gerascsenko, az új ukrán belügyminiszter főtanácsadója szerint "nyilvánvaló, hogy Trump most az ellenfelét, Bident lejárató kompromat után kutat, hogy bosszút álljon barátjáért, a börtönbüntetését töltő Paul Manafortért". Manafortot, aki Trump előtt az elkergetett oroszbarát ukrán elnöknek, Viktor Janukovicsnak dolgozott, az ezért kapott pénzek eltitkolása miatt ítélték el.

Most mi lesz?

"Ha Trump valóban ezt tette, nincs ennél súlyosabb ok az alkotmányos vádemelésre" - írta elemzésében a már idézett Katyal és Conway, akik cikkükben még John Dean a Wategate idején elhangzott legendás mondatait is felidézték: "rákos daganat nőtt az elnökség testén, és a rákos daganat, hacsak nem távolítjuk el, nőni fog. "A törvényhozás kötelessége, hogy minden, az alkotmány által biztosított eszközt bevetve még most eltávolítsák ezt a daganatot, mielőtt még késő lenne" - írták.

Ha ez ilyen egyszerű volna! Hogy valóban vádat emelnek-e Trump ellen, az még mindig a Demokrata Párt politikai számításain múlik. Idén tavasszal, Mueller jelentésének nyilvánosságra kerülése után a számításaik azt diktálták, hogy hagyják elülni a botrányt.

Az oroszügyi botrányt olyan mélységben tárta fel az amerikai sajtó, hogy Mueller jelentése már nem tartogatott szenzációt. És mert Mueller kezét megkötötték a szabályok, az igazságszolgáltatás akadályozása miatt, bár csaknem kétszáz oldalon át részletezte, hogyan akadályozta Trump a nyomozást, nem emelhetett vádat. Az oroszokkal való összejátszás esetén pedig azt kellett volna bizonyítania, hogy Trump (és/vagy stábja) konkrétan megállapodott az oroszokkal, ehhez pedig az, hogy az oroszok pont mindig Trump érdekében avatkoztak be, még kevés volt bizonyítéknak.

Mueller jelentésének így nem volt akkora hatása, nem befolyásolta lényegesen a pártvonalak mentén megosztott közvéleményt, a demokraták pedig nagyobbnak értékelték az alkotmányos vádemelés kockázatát, mint a hasznát.

Ez most változhat. Az, hogy Trump minden jel szerint saját önző érdekében élt elnöki hatalmával, majd a szabályok kreatív értelmezésével újra megpróbálta elmismásolni a sztorit, még azokat a demokratákat is felbátorította, akik a 2018-as félidős választásokon alapvetően republikánus körzetekben diadalmaskodtak, ezért általában ódzkodnak Trump nyílt támadásától.

De még ha a képviselőház - ahol a demokraták vannak többségben - vádat is emelne, az eljárást magát a republikánus többségű szenátus folytatná le. A Republikánus Párt pedig mostanra egyértelműen Trump pártja lett: azok, akik szembe mertek helyezkedni Trumppal, sorra visszavonulni kényszerültek, mert vagy legyőzte őket egy trumpista kihívó az előválasztáson, vagy már a várható megaláztatás előtt inkább nyugdíjazták magukat. Nem csoda, hogy hétfőn a republikánus törvényhozók nem győztek kitérő válaszokat adni az újságíróknak. Az egyetlen kivétel Mit Romney, a 2012-es elnökjelöltjük, Utah szenátora volt. Ő vasárnap egészen addig merészkedett, hogy egy tweetben "rendkívül zavarba ejtőnek" nevezze azt, ha Trump "közvetve, ügyvédjén át, vagy közvetlenül nyomást gyakorolt Ukrajna elnökére annak érdekében, hogy az nyomozást indítson a politikai riválisa ellen".

*A botrány kitörésekor még úgy lehetett tudni, hogy Trump csak a védelmi minisztérium negyedmilliárd dolláros támogatását tartotta vissza. Időközben kiderült, hogy a külügyminisztérium 141 millió dolláros segélyét, vagyis összességében 391 millió dollárt tartott vissza az elnök, de sok megszólaló és újságcikk még mindig a negyedmilliárdos összeget emlegeti.