• Trump tiltása ellenére amerikai kormánytisztviselők sora tett vallomást az elnök ukrajnai kavarása miatt indított alkotmányos vádeljárásban.
• Vallomásaikból az bontakozik ki, hogy Trump és köre szerintük Trump, és nem az Egyesült Államok érdekében gyakorolt nyomást az ukrán vezetésre;
• Sőt, szerintük a különutas, a hivatalos csatornákat megkerülő diplomácia egyenesen káros volt az amerikai nemzetbiztonság szempontjából.
• Trump célja legfőbb politikai riválisa lejáratása és az oroszügyi vizsgálat eredményeinek megkérdőjelezése volt.
• Ez már sok volt az államapparátusnak, főleg mert úgy sejtették, hogy Trump akciója nemcsak szokatlan, hanem törvénysértő is.

Hajlandó volna-e meghosszabbítani 2020 augusztusában lejáró nagyköveti megbízását, érdeklődött márciusban kézbesített kérvényében Marie L. Yovanovitchnál, az Egyesült Államok ukrajnai nagyköveténél munkáltatója, az amerikai külügyminisztérium. Alig két hónapra rá Yovanovitch újabb levelet kapott Washingtonból. Abban már az állt, hogy az első géppel repüljön haza. Ekkor már szó se volt hosszabbításról. Mi több, Yovanovitchot nem szimpla rapportra hívták haza, hanem leváltották posztjáról.

Nem mintha utódjával jobban jártak volna, William B. Taylor Jr. a múlt héten minden eddiginél terhelőbb vallomást tett a képviselőház az elnök elleni alkotmányos vádeljárást előkészítő bizottsága előtt arról, hogy Donald Trump és szövetségesei egy fehér házi látogatás ígéretével és az Ukrajnának szánt hadisegély visszatartásával próbálták kikényszeríteni, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök személyesen jelentse be két büntetőeljárás megindítását.

A diplomácia amúgy ilyen, az országok nem szívjóságból szoktak pénzt adni, cserébe el is várnak valamit. Vegyük például Joe Bident, ha már a későbbiekben úgyis lesz róla szó. Biden még Barack Obama alelnökeként azzal fenyegette az ukrán kormányt, hogy ha nem váltják le Viktor Sokin főügyészt, az Egyesült Államok nem vállal garanciát Ukrajna hitelkérelmére.

Valamit valamiért, vagy ahogy az angolszász jogban mondják, quid pro quo. Csak hát nem mindegy, hogy mit kérnek a valamiért cserébe. Biden kérése nem saját ötlete volt, Sokin eltávolítását az amerikai kormány kezdeményezte, összhangban európai szövetségeseivel, nemzetközi szervezetekkel és korrupcióellenes ukrán szervezetekkel, melyek mind úgy tartották, hogy Sokin akadálya az Ukrajnát uraló, a politikát és a közéletet korrumpáló oligarchák elleni fellépésnek. Eltávolítása végső soron Ukrajnának is érdekében volt.

Trump kérése másra irányult. Ő azt akarta, hogy Zelenszkij két nagyon is konkrét ügyben indítson vizsgálatot:

• a Burisma nevű ukrán gázipari cég ellen;
• a 2016-os amerikai választások ügyében.

Hogy miért pont ebben a két ügyben? Saját önös érdekéből. A Burisma ellen volna ok nyomozni, a Biden közbenjárására leváltott Viktor Sokinnak is feladata lett volna. A cégnek a 2014-es hatalomváltás előtt voltak zűrös korrupciós ügyei. Trumpot viszont nem ezért érdekli ennyire pont ez a nyomozás. Hanem azért, mert a hatalomváltás után a Burisma Joe Biden fiát, Hunter Bident is felkérte igazgatótanácsi tagnak, amit az ifjabb Biden el is vállalt. És bár az ukrán hatóságok szerint semmi sem utal bűncselekményre az ügyben, Trump belpolitikai érdekeit jól szolgálná, ha egyik legfőbb riválisa és fia ellen külföldön büntetőeljárás indulna.

A másik ügyben még egyértelműbb, hogy csakis Trump érdekeit szolgálná. Az elnök mindig is vitatta az amerikai titkosszolgálatok egybehangzó megállapítását, miszerint 2016-ban az orosz titkosszolgálatok az ő érdekében avatkoztak be az amerikai választásokba, törték fel a Demokrata Párt szervereit és szivárogtatták ki a lopott értesüléseket a Wikileaks és a saját maguk által létrehozott álszivárogtató-oldal, a DC Leaks segítségével. Bár a titkosszolgálatok abban óvatosak voltak, hogy az orosz beavatkozás hatásáról nem alkottak véleményt, Trump úgy érzi, hogy önmagában a beavatkozás ténye megkérdőjelezi a legitimációját. Joggal érezheti ezt. Azt ugyan valóban nehéz bizonyítani, de az tény, hogy a végeredményt döntően befolyásolta, hogy Trump némi meglepetésre pár tízezer szavazattal, egy százaléknál is kisebb különbséggel nyerni tudott Wisconsinban és Michiganben, két olyan államban, ahol demokrata győzelmet vártak. Ebben a két államban nagyon aktív Facebook-kampányt folytattak az orosz titkosszolgálatokhoz köthető trolloldalak.

Trump így kapva kapott azokon az őrült, saját nemzetbiztonsági stábja szerint is "minden alapot nélkülöző" összeesküvés-elméleten, mely szerint igazából nem is az oroszok, és nem Trump érdekében, hanem az ukránok és Hillary Clinton érdekében avatkoztak be, csak aztán úgy tettek, mintha. A légből kapott vádat nagyban hitelesítené, ha Ukrajna hivatalos büntetőeljárást indítana az ügyben, mert így Trump már jogosan kérdőjelezhetné meg az egész elnökségét beárnyékoló vádat, és hitelteleníthetné az orosz-ügyben majd három éven át tartó vizsgálatot és annak rá nézve rendkívül terhelő megállapításait.

Trump ezek szerint nem az Egyesült Államok, hanem a saját érdekében próbált nyomást gyakorolni az új ukrán vezetésre. Mindezt ráadásul a hivatalos külügyi csatornákat megkerülve, saját személyes ügyvédje, Rudy Giuliani koordinálásában. Hogy ez milyen zavarokat okozott, azt már Yovanovitch sorsának alakulása is jelzi, de erről beszélt bizottsági meghallgatásán Taylor is, aki Yovanovitch leváltása után ügyvivőként vezeti a kijevi követséget.

"Nemzetbiztonsági érdekünk, hogy ez a[z amerikai-ukrán] kapcsolat szoros maradjon. Ugyanakkor augusztus-szeptember folyamán egyre inkább aggasztani kezdett, hogy kapcsolatunkat Ukrajnával alapjaiban ássa alá egy irreguláris, nem hivatalos csatornán át folytatott politikacsinálás, illetve a létfontosságú katonai segély belpolitikai érdekből történő visszatartása" - írta Taylor a meghallgatására készített nyitóbeszédében. Taylor itt két dologra utal egyszerre:

egyrészt arra, hogy az új ukrán vezetéssel a hivatalos diplomáciai csatornákat megkerülve Trump megbízásából egy másik csapat is kommunikált. Ebben a csapatban is voltak hivatásos diplomaták: Kurt Volker, az Egyesült Államok ukrajnai különmegbízottja és Gordon D. Sondland, aki Trump kampánytámogatójából lett az USA EU-nagykövete. Neki amúgy elvben semmi köze Ukrajnához, mivel az ország nem tagja az EU-nak. Nekik Rudy Giulianival, Trump semmilyen hivatalos posztot be nem töltő személyes ügyvédjével kellett koordinálniuk - miközben Giuliani képviselt két, az egykori Szovjetunióban született amerikai üzletembert is, akik például saját önző érdekükből már 2018 óta dolgoztak Yovanovitch nagykövet eltávolításán, és akiket időközben már őrizetbe is vettek az amerikai hatóságok, amikor éppen csak egyirányba szóló repülőjeggyel próbálták elhagyni az Egyesült Államokat.

Volkert és Sondlandot már meghallgatta a képviselőház illetékes bizottsága. Nagyon nem tagadták a történteket - ez azok után nehéz is lett volna, hogy a Fehér Ház kiadta Donald Trump és Volodimir Zelenszkij július 25-i telefonbeszélgetésének "durva leiratát", amiből, bár gyaníthatóan hiányos, így is egyértelművé vált, hogy Trump valóban arra próbálta rávenni az ukrán elnököt, hogy indítson vizsgálatot legfőbb belpolitikai riválisa, illetve a legitimációját megkérdőjelező orosz beavatkozás hiteltelenítésére. A két diplomata ugyanakkor úgy próbálta mindezt beállítani, mintha a legtermészetesebb dolog volna. Sondland például minden alkalommal tagadni igyekezett a kérés quid pro quo jellegét - aláásva ezzel a republikánusok alternatív védekezését is, ami szerint a diplomáciában teljesen normális kérni valamit valamiért.

És bár Trump kormánya igyekezett megakadályozni ezt, konkrétan megtiltva a kormányhivatalnokoknak, hogy tanúskodjanak, ez a tervük is kudarcot vallott. Nemcsak Yovanovitch és Taylor hányt fittyet a tiltásra, rajtuk kívül tanúskodott már

• Fiona Hill, Trump egykori oroszügyi főtanácsadója;
• George P. Kent, a külügyminisztérium eurázsiai ügyekben, így Ukrajna kérdésében is illetékes államtitkár-helyettese;
• Michael McKinley, Mike Pompeo külügyminiszter volt főtanácsadója;
• és Laura K. Cooper, a védelmi minisztérium Oroszországért, Ukrajnáért és Eurázsiáért felelős helyettes államtitkára is.

Hill arról beszélt, hogy közvetlen főnöke, az időközben részben pont az Ukrajna miatti nézeteltérések miatt távozó John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó határozottan tiltakozott az ellen, hogy a politikai segítség érdekében nyomást gyakoroljanak Ukrajnára. Bolton külön is felháborodott Giuliani szerepén, ukrajnai ténykedését "drogbizniszhez" hasonlította. Vallomásából kiderült, hogy Bolton többször is a Nemzetbiztonsági Tanács jogtanácsosaihoz fordult aggályai miatt.

Kent, akinek vallomása szerint megüzenték, hogy ne nagyon ugráljon Ukrajna ügyében, arról beszélt, hogy ő már idén márciusban figyelmeztette a külügyi vezetést arról, hogy Giuliani kavarásai ellentétesek az amerikaiak hivatalos ukrán-politikájával. McKinley vallomásában elmondta, hogy végül azért mondott le, mert nem értett egyet Trump döntésével, amivel félreállította a hivatalos diplomáciát, és saját embereire bízta Ukrajnát.

Vallomásaikból kirajzolódik, hogy Trump kérését, pláne, hogy azt a hadisegély és a beígért fehér házi vizit visszatartásával nyomatékosította, a karrierdiplomaták és -bürokraták is ellentétesnek értékelték az amerikai nemzeti érdekkel. Taylor nagykövet szerint már pusztán a hadisegély visszatartása is Oroszország érdekét szolgálta, mert elbizonytalanította Ukrajnát, ami enélkül a segély nélkül aligha volna képes megvédeni magát az orosz agresszióval szemben.

De kirajzolódik az is, hogy a többségük még jogszerűtlennek is érezte az elnök lépéseit, ezt jelzi, hogy többük, miután tudomást szerzett a dologról, ügyvédekkel is egyeztetett, hogy mit tegyen - erről már a botrányt kirobbantó whistleblower* is írt eredeti feljelentésében. Taylor

Vagyis most, bő egy hónappal a botrány kirobbanása után úgy tűnik, hogy az alkotmányos vádemelésen dolgozó demokraták erős vádiratot állíthatnak össze az elnök ellen, aki ellen tárgyi bizonyíték mellett már tanúvallomásokat is fel tudnak hozni - arról nem is beszélve, hogy a Fehér Ház tényleg mindent elkövet az ügyben folytatott vizsgálat akadályozására, amely már önmagában is elégséges indok az alkotmányos vádemelésre, ez Bill Clintonnal szemben is része volt a vádnak.

Hogyan tovább? A képviselőház illetékes bizottsága még legalább 17 tanút hallgatna meg, illetve iratokat idézett be a Fehér Háztól, a védelmi és a külügyminisztériumtól is. Többek között meghallgatnák

• Rick Perry energetikai minisztert, aki Volkerrel és Sondlandal együtt dolgozott együtt;
• Mike Pompeo külügyminisztert;
• Mike Pence alelnököt;
• Mark T. Esper védelmi minisztert;
• illetve Rudy Giulianit és két exszovjet üzlettársát, a már letartóztatott Igor Frumant és Lev Parnast is.

Mindezek alapján most az az elemzői konszenzus, hogy a képviselőház hálaadás vagy karácsony környékén emelhet vádat az elnök ellen. Ha ez megtörténik, elvben volna rá lehetőség, hogy a republikánus szenátus azonnal lesöpörje az asztalról a vádat, de Mitch McConnell, a szenátus republikánus frakciójának vezetője már jelezte, hogy lefolytatnák az eljárást. Ő amúgy már távolítani próbálja magát az ügytől. Amikor Trump azt állította, hogy McConnell "tökéletesnek" minősítette telefonbeszélgetését Zelenszkij ukrán elnökkel, McConnell az újságíróknak azt mondta, hogy ő nem emlékszik ilyen beszélgetésre.

*Whistleblower - Erre az egyszerű angol kifejezésre a mai napig nincs értelmes, közkeletű kifejezés a magyar nyelvben, csak olyan hajuknál előrángatott bénaságok, mint a közérdekű be/feljelentő. De talán megegyezhetünk benne, hogy valójában mindannyian értjük, így a jövőben így használnám.