Az lenne aggályos egy demokráciában, ha Pikó nem hozhatná nyilvánosságra a hivatali levelezéseket

Kedden derült ki, hogy vizsgálatot indított Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vezetője, mert több bejelentés is érkezett hozzájuk amiatt, hogy Pikó András a VIII. kerület új polgármestere egy héttel ezelőtt nyilvánosságra hozta a Józsefváros Újság volt főszerkesztője és más önkormányzati tisztségviselők korábbi hivatalos e-mailjeit, amiben a lap tartalamáról egyeztetnek.  

A levelek bemutatását Pikó azzal indokolta, hogy azokból kiderül: az előző, fideszes városvezetés idején Kocsis Máté fideszes frakcióvezető személyesen instruálta a Józsefváros Újság szerkesztőségét, a jegyző és a választási irodát vezető Rimán Edina pedig jó ötletnek tartotta, hogy az újság közös interjút készítsen Kocsis Mátéval és az akkori polgármester Sánta Botonddal, mert mint írta mert ezen nem találhat fogást a helyi választási bizottság.  

Az adatvédelmi hatóság jogellenes adatkezelés miatt vizsgálódik a levelek nyilvánosságra hozatala ügyében. Csakhogy M. Tóth Balázs, a Helsinki Bizottság jogásza szerint ennek nincs alapja. Az Átlátszón megjelent cikkében ezt írja: „az adatvédelmi hatóság vezetője, Péterfalvi Attila aggályosnak találja, hogy Pikó András polgármester nyilvánosságra hozta a Józsefváros Újság volt főszerkesztője és más önkormányzati tisztségviselők korábbi hivatalos e-mailjeinek tartalmát. Pedig az lenne aggályos egy demokráciában, ha a levelezés titokban maradna. Ez következik a törvényekből, az alkotmányos elvekből és a hazai és nemzetközi bírósági gyakorlatból is”.

M. Tóth azzal folytatja, hogy „Péterfalvi szerint – ha jól értjük a témában megjelent tudósításokat – az emailek tartalma személyes adat, ezért azok kezelésére az uniós Általános Adatvédelmi Irányelv szabályai vonatkoznak, és az Irányelv nem teszi lehetővé a levelek nyilvánosságra hozatalát. Péterfalvi Attila álláspontja ellenkezni látszik a magyar törvényekkel, az Alkotmánybíróság, a Kúria és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával. Ezeket az Átlátszó cikkében végigvéve aztán arra jut, hogy 

„Elég nagy baj lenne egy demokráciában, ha hivatalos személyeknek és közpénzből fenntartott újságok alkalmazottainak az újság tartalmával kapcsolatos levelezése nem közügy, hanem védett magántitok lenne. A fentiek fényében nem is az.”